1794-1795 A |
1796 A |
|---|---|
A’ kis Viola
Kit ki burkola
A’ gyepenn a’ szép Reggel,
Kékes levelét
Szagos Kebelét
Nem delinn nyitja é fel?
Úgy vagyon! nedves
Kelyhéből kedves
Fűszerszám’ illatja jő;
Szemet ígéző
Színnel a’ néző’
Lelkét meg vídítja ő.
Szépenn kékellik
És veresellik
Míg leng a’ Hajnali Szél;
Május’ Nimfája’
Legszebb Lyánkája:
De végtére mire kél?
Ah, eggy meleggel
Mint a’ szép Reggel
Töllünk eltűnik még ma,
Im’ már bádgyadtann,
Im már hervadtann
Áll a’ szegény Viola.
Te, szépségedel
’S Ifjú léteddel
Ki Olly kevély vagy és vak,
Édes Kínzója
Kedves Békója
Keserves Rabságomnak!
Ah, végy magárol
E’ violáról
Tanátsot, míg ifjú léssz,
Mert Szépségednek
Deliségednek
Dísze olly hamar el-vész.
| A’ kis viola,
Kit ki burkola
A’ gyepenn a’ szép reggel,
Kékes levelét
Szagos kebelét
Nem delin nyitja é fel?
Úgy vagyon; nedves
Kelyhéből kedves
Fűszerszám’ illatja jő;
Szemet ígéző
Színnel a’ néző’
Lelkét meg vídítja ő.
Szépen kékellik,
És veressellik,
Míg leng a’ hajnali szél;
Május’ ninfája’
Leg szebb lyánykája:
De végtére mire kél?
Ah, eggy meleggel,
Mint a’ szép reggel,
Tőlünk el tűnik még ma:
Im’ már bádgyadtan,
Im’ már hervadtan
Áll a’ szegény viola! –
Te, szépségeddel,
Ifjú léteddel
Ki olly kevély vagy és vak,
Édes kínzója,
Kedves békója
Keserves rabságomnak!
Ah, végy magáról
E’ violáról,
Tanátsot, míg ifjú léssz:
Mert szépségednek,
Deliségednek
Dísze olly hamar el vész.
|