1794 A |
1795 A |
1796/? A |
1797 B |
1802-1803/1805 C |
|---|---|---|---|---|
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Olly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg tsak, ő fog majd Tégedet
Vádolni a’ sebhetéssel.
Nem érzed é, miként zsibong a’ vak
Ámor’ rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilintset rak,
Fáklyát gyújt, nyilat köszörűl.
Én látom azt! – Szátskád rózsájában
Látok még eggy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, ’s ő hijában
Küszködik annyi Ámorral.
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repüle szívem várába:
Már most dombol le omlott hantjain;
Hallod? mint dobog a’ lába! –
| Ah ne vesd rám kis villám szemedet
Olly hasgato tekintéssel
Kérdezd meg tsak, majd a fog Tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem látod é miként zsibong a vak
Amor’ Rajja szemed körül
Ki mérget mézzel, ki Bilintset rak
Fáklyát gyujt, nyilat köszörül.
En látom azt – szátskád rósajában
Látok még edgy nagy Táborral.
Lelkemet gyomrozzák, s ö hijjában
Kűszködik annyi Ámorral –
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repüle szivem’ Várába
Már most dombol, le omlott Hantjainn
Hallod, mint dobog a Lába
| Ah, ne vesd rám két villám Szemedet
oly hasgató tekintéssel
Kérdezd meg tsak, majd a’ fog tégedet
Vádolni a’ Sebhetéssel
Nem látod é miként zsibong a’ vak
Ámor Rajja szemed kőrűl?
Ki mérget mézel ki bilintset rak
Fákját gyújt, nyilat kőszőrűl
Én látom azt – Szátskád Rósájában
Látok még egy nagy Táborral
Lelkemet gyomrozzák; s ő hijában
Kűszkődik anyi Ámorral!
Kettő pillantásidnak szárnyain
Répűle szivem várába
Már most dombol le omlott hantyain
Hallod mint dobog a’ Lába.
| Ah ne forgasd rám két villám szemedet
Olly hasgató tekintéssel
Kérd meg tsak majd a’ fog tégedet
Vádolni a’ sebhetéssel.
Nem látod é miként zsibong ama vak
Ámor rajja szemed körűl
Ki mérget mézel ki meg bilintset rak
Fáklyát gyújt nyilat köszörűl.
Kettő pillantásod sebes szárnyain
Repűle szívem várába
’S már tombol szívem le omlott hantjain
Hallod mint dobog a’ lába!
|
Ne kínozz, LILLA! újabb ostromokkal;
Ne hányd olly hasgató pillantatokkal
Felém villám szemed’.
Az verte szívemet halálos sebbe;
Ne szórj, ne szórj újabb dsidákat ebbe,
Kíméld meg éltemet.
Nem látod é? nem é? miként zsibongnak
Az Ámorok, miként rajmódra dongnak
Kökény szemed körűl?
Ki kis nyilát belőle rám ereszti,
Ki ellobbantt szövétnekét gerjeszti,
Ki vesztemenn örűl.
Pillantatod’ szárnyára egy felűle,
Szívem titkos várába bérepűle,
És ott helyet fogott.
Zászlót ütött reményem’ fő tornyába;
Mindent letiprott már parányi lába –
Halld csak – mint tombol ott.
|