1794 A |
1795 A |
1796/? A |
1796 és 1802-1804 B |
|---|---|---|---|
Űzik már a’ Farsangot!
Bor, Muzsika, Tántz, Múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A’ közhelyről oszoljatok!
Kongatják a’ Harangot!
Űzik már a’ Farsangot!
Fussatok hát, Víg Napok!
Tíz hete már hogy vígsággal
Játszódtatok e’ Világgal.
De itt lepnek a’ Papok:
Fussatok hát Víg Napok!
Pszt! minden Tántzpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a’ tzimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden Tántzpaloták!
Könyvhöz, Dáma, ’s Gavallér!
Elég vólt a’ sok Ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van! itt a’ szent pallér!
Könyvhöz, Dáma, ’s Gavallér!
Itt a’ Bőjt! koplaljatok!
Itt van; ’s ízetlen olajja
A’ tsókokat majd le nyalja. –
Szent ételt is szopjatok!
Itt a’ Bőjt! koplaljatok!
Vége már a’ nőszésnek!
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Tsont azoknak, kik késnek;
Vége már a’ nőszésnek!
Enni kell a’ Bőjtbeis!
Azért, ha ki szép párt lele –
Nem zsíros az – élhet vele.
Kukríkol a’ tsírkeis!
Enni kell a’ bőjtbeis!
Jaj, siessünk, Híveim!
Mit érzek? – mi szent szag? – ver da? – –
Jaj! jön, – jön a’ Hamvas Szerda!
Bé hamvazza szemeim’:
Jaj, siessünk, Híveim!
Vig Lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok, és véletek
Leszek: ’s ez igy legyen bár;
Vig Lelkek! nem láttok már
Most veszek már Maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért áll-ortzát kell vennem;
Hogy ne lásson Pap, ’s Barát,
Most veszek már Maskarát.
’s Fársángolok Véletek
Rejtőzvén szent Maskarában
A’ Vallás állortzájában
Negyven napig nevetek
’s Fársángolok Véletek.
Most nyúgodjunk: a’ Diő!
Pislog a’ Dáma ’s Gavallér;
Beteg, ’s oda a’ sok tallér. – –
Majd meg jön tán egéssége,
Hervadó kedve, ’s szépsége;
A’ Kőltség-is tán ki jő:
Most nyúgodjunk: a’ Diő!!!
| Üzik már a’ Fársángot!
Bor, Muzsika, Tántz, Mulatság.
Kedves Tőrődés fáradság!
Kik hajdan itt mulattatok
A köz helyröl oszoljatok;
Kongatják a’ Harangot,
Üzik már a’ Farsangot!
Fussatok hát, vig Napok!
Tiz hete, már hogy Vigsággal
Játszodtatok e’ Világgal;
De itt Lepnek a Papok,
Fussatok hát vig napok!
Pszt! minden Tántz paloták!
Ürüljön boros Asztalom,
Némúljon meg a’ Tzimbalom,
Szünjetek már, Hahoták!
Pszt! minden Tantz paloták!
Könyvhöz, Dáma ’s Gavallér!
Elég volt a’ sok ördögnek,
Kik belöletek köhögnek:
Itt van, itt a Szent Pallér,
Könyvhöz Dáma ’s Gavallér!
Itt a böjt: koplaljatok! itt van izetlen olalya
A Csokokat majd le nyallja
Szent ételt is szopjatok,
Itt a’ böjt koplallyatok
Vége már a Nöszésnek!
Kinek nem jutott Házaspár
Úton, út félen elég jár:
Tsont azoknak, kik késnek!
Vége már a’ Nöszésnek!
Enni kel a’ Böjtbe is!
Azért ha ki jó Párt lele,
Nem zsiros az; – élhet vele.
Kukrikol a’ csirke is!
Enni kel a’ Böjtbeis!
Jaj, siessünk hiveim!
Mit erzek? – mi Szent szag? – vérda?
Jaj! Jaj, jön a’ hamvas szerda!
Bé hamvazza szemeim;
Jaj s[i]essünk, Hiveim!
Vig Lelkek? Nem láttok már?
Bár nem láttok; de tölletek
El nem mégyek, és véletek
Lészek; ’s ez igy légyen bár;
Vig Lelkek! nem láttok már!
Most veszek már Maskarát!
Köz helyen nem szabad lennem;
Azért áll orczát kel vennem:
Hogy ne lásson Pap, ’s Barát:
Most veszek már Maskarát!
’s Farsangolok veletek!
Rejtozvén Szent Maskaraban
A’ Vallás áll orczajába
Negyven napig nevetek,
’s Fársángolok veletek!
’s Most nyugodjunk: A Diő!
Pislog a’ Dáma s Gavallér,
Beteg, ’s oda a’ sok Tallér:
Majd meg jön tán egéssége
Hervado Kedve, ’s szépsége,
A Költség is tán ki jö
Most nyugodjunk A Diő!
| 1. Űzik már a’ Fársángot!
Bor, músika, tántz, múlatság
Kedves tőrődés, fáradság!
Kik hajdan itt múlattatok
A’ kőz helyről oszollyatok
Kongatyák a’ harangot
Űzik már a’ Fársángot!
2. Fússatok hát vig Napok
Tiz hete már hogy vigsággal
Jádzottatok e’ világgal
De itt lépnek a’ Papok
Fússatok hát vig Napok
Pszt! minden Tántz Paloták!
Űrűlyőn boros asztalom
Némúlyon meg a’ tzimbalom
Szűnyetek már hahoták!
Pszt! minden Tántz Paloták!
Kőnyvhőz Dáma s Gavallér!
Elég vólt a’ sok őrdőgnek
Kik belőletek kőhőgnek
Itt van itt a’ Szent Pallér
Kőnyvhőz Dáma s Gavallér
Itt a’ bőjt: koplalyatok
Itt van: s izetlen olajja
A’ Tsókokat majd le nyajja
Szent ételt is szopjatok
Itt a’ böjt: koplalyatok
Vége már a’ Nőszésnek!
Kinek nem jútott házaspár
Úton ut félen elég jár
Csont azoknak kik késnék!
Vége már a’ Nőszésnek!
Enni kel a’ bőjtbe is!
Azért ha ki szép párt lele
Nem zsiros az élhet vele
Kúkrikol a’ tsirke is!
Enni kel a’ bőjtbe is
Jajj siessűnk Hiveim!
Mit érzek? – mi szent szag? – ver da?
Jaj! jőn, – jőn a’ hamvas szerda?
Bé hamvazza szemeim
Jaj siessűnk Hiveim!
Vig Lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok, de tőletek
El nem megyek, és véletek
Leszek s ez igy legyen bár;
Vig Lelkek! nem láttok már
Most vészek már Maskarát!
Kőz helyen nem szabad lennem;
Azért áll ortzát kell vennem
Hogy ne lásson Pap s barát
Most vészek már Maskarát!
s Fársángolok veletek!
Rejtőzvén Szent Maskarába
A’ vallás áll órtzályába,
Negyven napig nevetek
Fársángolok véletek!
Most nyúgodjúnk: A’ Diő!
Pislog a’ Dama s Gavallér
Beteg, s oda a’ sok Tallér
Majd meg jőn tán egéssége
Hervadó kedve s szépsége
A’ kőltség is tán ki jő
Most nyúgodjunk: A’ Diő.
| Űzik már a’ Farsangot.
Bor, muzsika, tántz, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A’ közhelyről oszoljatok!
Kongatják a’ Harangot:
Űzik már a’ Farsangot!
Fussatok hát, jó napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok a’ Világgal.
De itt lepnek a’ Papok:
Fussatok hát Víg napok!
Pszt! minden Tántzpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a’ tzimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Piszt! minden Tántzpaloták!
Könyvhöz, Dáma, ’s Gavallér!
Elég vólt a’ sok Ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a’ szent pallér:
Könyvhöz, Dáma, ’s Gavallér!
Itt a’ Bőjt: koplaljatok!
Itt van; ’s ízetlen olajja
A’ tsókokat majd felnyalja.
Szent ételt is szopjatok:
Itt a’ Bőjt; koplaljatok!
Vége már a’ nőszésnek.
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Tsont azoknak, kik késnek;
Vége már a’ nőszésnek!
Élni kell a’ Bőjtbe’ is.
Azért, a’ ki szép párt lele,
Ha zsíros is, élhet vele.
Jó a’ jó innepbe’ is;
Élni kell a’ bőjtbe’ is!
Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a’ Dáma ’s Gavallér;
Beteg, ’s oda a’ sok tallér. – –
Majd megjön tán egéssége,
Hervadó kedve, ’s szépsége;
A’ Kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!
|