1793 A |
1802-1804/1805 B |
|---|---|
A’ ki nem vólt soha Poéta
Méltán meg únhatja éltét a’
A’ ki Márót, Násot nem látta
Légyen Frantziskanus barát a:
Itt az Élet
Iriggyé lett
A’ ki bánja
A’ Músáknak,
Poetáknak
Vagyok én tanitványja.
I.
A’ tiszta nyájasság hol örül
Jobban mint a’ Parnassus körül
Hol az ártatlan mulatságnak
Közepette a’ búk nem rágnak
Zöld ligetek
Ti bennetek
Öröm lenni
A’ Laurusok
És myrtusok
Árnyékába pihenni.
2.
Itt a’ Músák magok vezetnek
Nectárjajikból részeltetnek.
Apolló maga énekelget
Az Echó rá vissza felelget
Ott hallik a’
Vig Múzsika
Ott zengedez
Hol a’ szagos
Bokrok között
Agannipe tsergedez.
3.
A’ hegyek itt mindég zöldellők,
Újjitják kellemetes szellők
A’ leg szebb tavasz mindég lakja
Mezeit virágokkal rakja. – –
Itt eggymással
Vig hangzással
Tántzolgatnak
Az örömök
’S Öszve kaptsoltt
Karral vigan mulatnak.
4.
Lármás városok távozzatok
Hol laknak a’ gondok ’s bánatok
Nagy Udvarok tsak maradjatok
Én e’ kies helyen múlatok
Boldog Máró!
Élted már óh
Tsak te éled,
A’ Múzsáknak
Poétáknak
Ölében szived éled.
|
A’ TISZTA nyájasság hol örűl
Jobban, mint a’ Parnasszus körűl,
Hol az ártatlan múlatságnak
Közepette a’ búk nem rágnak?
Zőld Ligetek! ti bennetek öröm lenni,
A’ Laurusok’ és Myrtusok’ árnyékában pihenni.
Itt a’ Múzsák maguk vezetnek,
Nektárjaikból részeltetnek;
Apolló maga énekelget;
Az Ekhó rá visszafelelget.
Ott hallik a’ víg muzsika, ott zengedez,
Hol a’ szagos bokrok között Agannipe tsergedez.
A’ Hegyek itt mindég zőldellők,
Újítják kellemetes szellők;
A’ legszebb tavasz mindég lakja,
Mezeit virágokkal rakja.
Itt egymással, víg hangzással tántzolgatnak
Az örömök, ’s öszvekaptsoltt karral vígan múlatnak.
Lármás Városok! távozzatok,
Hol laknak a’ gondok ’s bánatok;
Nagy udvarok! tsak maradjatok:
Én e’ kies helyen múlatok.
Bóldog Máró! élted már óh! tsak te éled,
A’ Múzsáknak, Poétáknak ölében szíved éled.
|