1794 A |
1795 B |
1796/? B |
1802/1806 C |
|---|---|---|---|
Az égető Kutyátska
A’ zőld mezőt aszalta,
’s Alatta Flóra’ hímes
Virági haldokoltak;
Fonnyadtak a’ Ligetnek
Zőldségi meg konyúlva:
A’ főld’ egész határi
Alélva bádgyadának.
Én bennemis van eggy tűz,
Mondják, hogy az Cupídó;
Én nem tudom, ki légyen,
Nem esmerem nevéről;
Elég, hogy ég melyemben,
’s Olvasztja nagy tüzével:
Szemlátomást betegszem,
És már alig lehellek.
Tegnap le szálla tsendes
Tseppekkel eggy esőtske,
Meg áztatá az Erdőt,
És a’ Mezőt vizével:
’s Im a’ beteg Virágok
Mindjárt fel éledének,
’s A hervadó Levélkék
Új életet kapának. –
Óh, vajha én reám is,
Az én alélt fejemre
Eggy illyen éltető víz’
Hűs tseppje harmatozna!!!
| Az égetö Kutyátska
A’ zöld mezöt aszalta,
’s alatta Flora himes
Virági haldokoltak.
Fonnyadtak a’ ligetnek
Zöldségi meg konyulva.
A’ Föld egész határi
Alélva bájdának
Én bennem is, van egy Tüz
Mondják hogy az Kupidó,
Én nem tudom ki légyen,
Nem esmerem nevéröl;
Elég, hogy ég melyembe
’s emészti hév Tüzével
Szem látomást betegszem
És már alig lehellek.
Tegnap le szálla csendes
Cseppekkel egy esötske
Meg ásztatá az erdöt,
És a’ mezöt Vizével
s Im a’ beteg Viragok
Mindiárt fel éledenek,
A lankadó Faágak
Ujj életet nyerének.
Óh vajha én reámis
Az én alélt fejemre,
Egy illyen éltetö Viz
Hűs csepje harmatozna.
| 1. Az égető kútyátska
A’ zőld mezőt aszalta
Alatta Flóra himes
Vírági haldokoltak
Fonyadtak a’ ligetnek
Zőldségi meg konyúlva
A’ Főld egész határi
Alélva bádjadának
2. Én bennem is van egy tűz
Mondják hogy az Cúpidó
Én nem túdom ki légyen
Nem esmerem neveről
Elég hogy ég melyemben
s Emészti hév tűzével
Szemlátomást betegszem
És már alig lehellek.
3. Tegnap le szálla tsendes
Tsepekkel egy esőcske
Megáztatá az Erdőt
És a’ mezőt vizével
s Im a’ beteg virágok
Mindjárt fel éledének
A’ lankadó fa ágak
Úly életet nyerének
Oh vajha én reám is
Az én alélt fejemre
Egy illyen éltető Viz
Hűs tsepje harmatozna.
|
Az égető Kutyátska
A’ zőld mezőt aszalta;
Miatta Flóra’ hímes
Virági haldokoltak,
Fonnyadtak a’ ligetnek
Zőldségi megkonyúlva:
A’ főld’ egész határi
Alélva bággyadának.
Én bennem is van egy Tűz.
Mondják, hogy az Kupídó,
Én nem tudom, ki légyen,
Nem esmérem nevéről;
Elég hogy ég melyemben,
’S emészti nagy hevével:
Szemlátomást betegszem,
És már alig lehellek.
Tegnap leszálla tsendes
Tseppekkel egy esőtske,
Megáztatá az erdőt,
És a’ mezőt; vizével:
’S ím a’ beteg virágok
Mingyárt feléledének,
A’ kókkadó falombok
Zőld színbe jöttek ismét.
Óh vajha én reám is,
Az én aléltt fejemre,
Egy illyen éltető víz’
Hűs tseppje harmatoznék!
|