1794 A |
1794 A |
1795 B |
1796 B |
1796 C |
|---|---|---|---|---|
Már a’ vig szüretnek örül minden ember
Mellyel örvendeztet bennünket September
Octobert ekkeppen biztattya elöre
Hogy nektár lesz a’ bor és máslás a’ löre
Setétül a’ gohér a’ piross vesszökönn
Barna szint vér vissza a’ többi szöllökönn
A’ Mellyeknek által világolo kristájja
A’ Nezöt már édes nectárral kinájja
Rajtok Királlyságot mutogatni akar
A veres bársonyba kevejkedö bakar.
A sárgálló almák ’s a’ piros körtvéjek
Le görbett anyoknak emlőjén kevéjek
El terűltek fájok alatt a’ berkenyék
A kövér noszpoják, a’ borzas gesztenyék
Meg terhelte az ösz a’ fáknak ágait
Vastagonn rá füzvén gazdag áldásait
Tsak, az a’ baj hogy már hivesek a’ szelek
Néha egy kis hideg és dér is jár velek
Mert már a’ mértéket hogy Fébus el érte
A napot az éllyel egyenlőnek mérte.
Már hát el érkezett a’ vig oktober is
Melly utánn sohajtott bakhus ezerszer is
Itt van a’ vig szüret ’s mustos kádja körül
A szüretelöknek vig tábora örül
Mellybe hordogattya a’ meg ért szöllöket
Vig tántzal ’s lármával nyomja benne öket
Kellemes zúgással omlanak tsepjei
Jó kedvel bíztatnak zavaros levei.
A sajto örvendö lármával tsikorog
Oldalánn a’ piross nectar zúgva tsörög
A lutskos parasztok szurtos képpel járnak
Neki neki mennek a’ teli zsajtárnak
Az ideit szüri issza a’ Tavait
Jövö esztendöre tartya majd a’ mait
Az újj bornak örül de attól kurjongat
Mert markábann teli kulatsokat kongat
Tantorgó lábával ’s reszketö karjával
Még is sok hordokat tölt édes mustyával
’S Mig a’ zúgó léhónn le felé foj a’ must.
Az alatt a’ hordo mellett iszik vig tust
Haragszik a’ gyermek Bakhus a’ Hordoba
Mig egy részét ki nem szedik a’ lopóba
Mérgébe tajtékját túrja a’ szájára
Ki üti fenekét, ’s el fut utojjára
Rips raps a’ szöllök már puszta támassz megett
Gyászolnak hajdani diszek mind oda lett
Sok mustos kolika sok hasrágás sálva
Venia a’ tökek mellé van plántalva
Itt van már November’ didergö hónapja
Hideg szele a’ fák ágait meg tsapja
Meg halva el hulnak a’ sárgá levelek
Játszadoznak vélek a’ kegyetlen szelek
Az ajtonál állo télnek hideg zuzza
A zöld ligeteket ’s mezöket meg nyuzza
Hideg essö tsorog tsepeg egéssz éjjel
Fazékony Auster havat is hány széjjel
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szivünknek kedvetlenedése
Jer barátom minden únalmat üzünk el
Az ujj boronn vidám beszéllgetésünkel
| Már a’ vig szűretnek őrűl minden ember
Mellyel őrvendeztet már a vig September
Octobert ollyannal biztattya előre
Hogy nectár lesz a’ bor és máslás a’ lőre
Setétűl a’ gohér a’ piros vesszőkőn
Barna szint vér vissza a’ tőbbi szőllőkőn
A’ Mellyeknek által világlo kristállya
Nézőét már édes Nectárral kinálja
Rajtok Királyságot mutogatni akar
A’ veres bársonyba kevélykedő bakar
A’ sárgállo almák a’ piros kőrtvélyek
Le gőrbedt Annyoknak emlőjén kevélyek
El terűltek fájok alatt a’ berkenyék
A’ kővér nyoszpolyák a’ borzas gesztenyék
Meg terhelte az Ősz a’ fáknak agait
Vastagon rá fűzvén gazdag áldásait
Tsak az a’ baj hogy már hivesek a’ szelek
Néha edgy kis hideg és dér is jár velek
Mert már a’ Mértéket hogy Phoebus el ér[...]
A’ napot az éjjel egyenlőnek mérte
Már hát el érkezett a’ vig October is
Melly után sohajtott Bachus ezerszer [...]
Itt van a’ vig szűret ’s mustos kádja kőr[...]
A’ szűretelőknek vig tábora őrűl.
Melybe hordogatja a meg ért szőlőket
Vig tántzal ’s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zugással omlanak tsepjei
Jo kedvel biztatnak zavaros levei
A’ Sajto őrvendő lármával tsikorog
Oldalán a piros nectár zugva tsorog
A’ lutskos parasztok szurtos képpel járnak
Neki neki mennek a’ teli sajtárnak
Az ideit szűri issza a’ tavait
Jővő esztendőre tartja majd a’ mait
Az uj bornak őrűl de Otol kurjongat
Mert kezében teli kulatsokat kongat
Tántorgo lábával ’s reszkető karjával
Még is sok hordokat tőlt édes mustjával
’s Mig a’ zugo lihun le felé foj a’ must
Az alatt a’ hordo mellett iszik vig tust.
Haragszik a’ gyermek Bachus a’ hordoba
Míg edgy részét ki nem szedik a’ lopoba
Mérgébe tajtékját turja a’ szájára
Ki űti fenekét ’s el fut utoljára
A szőlők már puszta támasszaik megett
Gyászolnak, hajdani diszek mind oda lett
Sok mustos kolyika sok has rágás Sálva
Venia a’ tőkék mellé van plántálva.
Itt van már November didergő honapja
Hideg szele a’ fák ágait meg tsapja
Meg halva el hulnak a’ sárga levelek
Jádzadoznak vélek a’ kegyetlen szelek
Az ajtonál állo télnek hideg zuzza
A’ zőld ligeteket ’s mezőket meg nyuzza
Hideg eső tsorog tsepeg egész éjjel
A’ fázékony Auster havatis hány széjjel
A Borongos égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szivűnknek kedvetlenedése.
Jer barátom minden unalmat űzzűnk el
Az uj boron vidám beszélgetésűnkel.
| September.
Már a’ víg szüretnek örűl minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket Szeptember.
Októbert ekképen bíztatja előre,
Hogy nektár lesz a’ bor és máslás a’ lőre.
Setétűl a’ gohér a’ piros vesszőkön,
Barna színt vér vissza a’ többi szöllőkön.
A’ Mellyeknek által világló kristályja
A’ nézőt már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
A’ véres bársonyba kevélykedő bakar.
A’ sárgálló almák ’s a’ piros körtvélyek
Le görbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
El terűltek fájok alatt a’ berkenyék,
A’ kövér noszpolyák, a’ borzas gesztenyék.
Meg terhelte az ősz a’ fáknak ágait,
Vastagon rá fűzvén gazdag áldásait.
Tsak az a’ baj, hogy már hívesek a’ szelek
Néha eggy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a’ Mértéket hogy Fébus el érte,
A’ napot az éjjel egyenlőnek mérte.
De mégis barátom jer ha ki sétálunk
Az őszbenn is elég örömet találunk.
Ha nints is olly pompás mint a’ víg ki kelet
De mégis sok részbenn ditsekszik e’ felett.
Van édes szőllője van szagos gyümőltse
Mellyel a’ sétáló kebelét megtőltse
Ha a’ szép Virágis ollyan kedves maga,
Hát a’ gyümőlts, mellynek íze is van ’s Szaga?
Az ugyan ébreszti de tsak Látásunkat
Ez izlésünketis, ’s véle szaglásunkat.
És így ha a’ Tavasz a’ leggyönyörűbb rész
Az ősz meg legjobbis leggyönyörűbbis lész.
Levegő ege is Dél utánn enyhesebb
A’ Szent Mihály nyara most legkellemesebb.
Van a’ hegyenn eggy kis szőlőm és szilvásom
Itt esik illyenkor legszebb Múlatásom.
De ha te sem sajnálsz vélem megjelenni,
Ez a’ Gyönyörűség kétszeres fog lenni.
Eszünk almát, Körtvélyt, érett Gohérokat
Nem irigylünk semmi rakott asztalokat.
Október.
Már hát el érkezett a’ víg Oktober is,
Melly után sohajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a’ víg szüret ’s mustos kádja körűl
A’ szüretelöknek víg tábora örűl.
Mellybe hordogatja a’ meg ért szöllőket
Víg tántzal ’s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak tseppjei,
Jó kedvel bíztatnak zavaros levei.
A’ sajtó örvendő lármával tsikorog
Oldalán a’ piros nektár zúgva tsörög.
A’ lutskos parasztok szurtos képpel járnak,
Neki neki mennek a’ teli zsajtárnak
Az ideit szürik isszák a’ tavalyit,
Jövő esztendőre tartják majd a’ mait.
Az újjnak örülnek, ’s Ótól kurjongatnak,
Mert markokban teles kulatsot fórgatnak.
Tantorgó lábokkal ’s reszketö karokkal
Még is sok hordokat töltenek borokkal.
’S mig a’ zúgó léhón le felé foly a’ must:
Az alatt a’ hordó mellett isznak víg tust.
Haragszik a’ gyermek Bakhus a’ hordoba
Mig eggy részét ki nem szedik a’ lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a’ szájára,
Ki üti fenekét, ’s el fut utójára.
Kapj az általaghoz, ne szégyenld barátom,
Ne szégyenld látd énis a’ számat nem tátom.
Gyönyörű Munka ez, ha színte lutskosis
Örömmel nyúl ehhez a’ paszamántosis.
Még must korába is a’ bor viggá tészen
’S Minden reá tartást a’ szívből elvészen.
Hát még férjfi kort érhet a’ hordóba
’S mint Királyi Székbe ki száll a’ Kantsóba.
Melly édesen pe’seg már, előre látom,
Melly vigakká tészen ő akkor Barátom.
Idvez légy Liéus! jóltévő Istenség!
Te tőled a’ Szívböl fut a’ Kedvetlenség.
Te a’ Barátságot ’s örömöt érleled?
Légy jó im kezet fog az ember te veled.
November.
Itt van már November’ didergő hónapja,
Hideg szele a’ fák’ ágait meg tsapja.
Meg halva el hullnak a’ sárga levelek,
Játszadoznak vélek a’ kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket ’s mezőket meg nyúzza.
Hideg essö tsorog tsepeg egéssz éjjel,
A’ fazékony auster havat is hány széllyel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése:
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el,
Az újj boron vídám beszéllgetésünkkel.
Van elég gesztenye van elég noszpolya
Van Dió mellyik kell? mind jó bor kortsolja.
A’ gesztenye jobb lessz mégis a’ Diónál
Rakással süssük majd itt a’ Kandallónál.
Az az Oros Kantsó megint jár közöttünk
Tudod mint tegnap is mikor haza jöttünk.
Még ugyan a’ borom nem fortt ki egésszenn
De semmi! potomra minek heverésszen?
Most még jobbann is tsúsz, mert édes valóba
’S Külömbbenn sem látszik színe a’ Kantsóba.
És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,
A’ másik Kantsót is köröm hegyig húzzad.
Magamis igy fogok te utánnad tenni
Törik szakad mégis vigann kell ma lenni.
Vigann ma Barátom! ’s ha pitizálunk,
Róziról is eggy két sort dallarizálunk.
’S Ki tudja? hátha még Tántzot is kell várni,
’S Hatos Minétetis fogunk ketten járni.
Neveted? de többis történhetik itt még,
Bolond az barátom a’ ki okos mindég.
Le kell a’ mord képet néha néha tenni.
’S ha ennyi hivságra nem fogunk is menni.
Jer legalább minden únalmat üzzünk el
Az új boronn vídám […]
| September
Már a vig szüretnek örül minden ember
Mellyel örvendeztet bennünket September.
Octöbert ekkép biztatja elöre
Hogy nektár lessz a bor, és máslás a’ löre
Setetül a góhér a piros vesszökön
Barna szint vér vissza a többi szöllökön
A melyeknek által vilaglo Kristájja
A nezöt már édes nectárral kinálya
Rajtok Királyságot mutogatni akar
A veres barsonba kevéjkedö bakar.
A’ sárgállo almák a piros körtvéjek
Le görbedt annyoknak emlöjén kevéjek.
El terültek fajok alatt a berkenyek
A kövér noszpoják a borzas gesztenék.
Meg terhelte az ösz a faknak ágait
Vastagon ra füzvén gazdag áldásait
Csak az a baj hogy már hüvesek a szelek.
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a mértékét hogy Phoebus el érte.
A napot az éjjel egyenlönek mérte.
De még is baratom jer ha ki setalunk.
Az öszben is elég örömöt találunk.
Ha nints is oly pompás mint a vig ki kelet
De még is sok részben ditsekszik e felett.
Van edes szöllöje van szagos gyümöltse
Mellyel a setálo kebelét meg töltse
Ha a szép virág is ollyan kedves maga.
Hát a gyümölts melynek ize is van ’s szaga?
Az ugyan ebreszti de csak látásunkat
Ez izlésünket is vélle szaglásunkat.
És igy ha a tavasz a leg gyönyörübb rész.
Az ösz még leg jobb is leg gyönyörübb is lész.
Levegö ege is Dél utan enyhesebb.
A’ Szent Miháj nyara most leg kellemesebb.
Van a hegyen egy kis szöllöm, és silvásom.
Itt esik ilyenkor leg szebb mulatásom.
De ha te sem sajnálsz velem meg jelenni.
Ez a gyönyörüség kettzeres fog lenni.
Es[z]ünk almát körtvélyt érett gohérokat.
Nem irigylünk semmi rakott asztalokat.
October.
Már hát el erkezett a vig October is.
Melly után sohajtott Bachus ezerszer is.
Itt van a víg szüret mustos kádja körül
A szüretelöknek vig tábora örül.
Melybe hordogatja a meg ért szöllöket
Vig tántzal lármával nyomja benne öket
Kellemes zugással omlanak cseppjei.
Jó kedvel biztatnak zavaros levei.
A sajto örvendö lármával csikorog
Oldalán a piros nectár zugva csorog.
A lutskos parasztok szurtos képpel járnak
Néki neki mennek a lutykos zsajtárnak.
Az ideit szürik isszák a tavait.
Jövö esztendöre tartják majd a mait
Az ujnak örülnek ’s attol kurjongatnak
Mert markokban tele kulatsot forgatnak.
Tántorgo lábakkal ’s reszketö karokkal.
Meg is sok hordokat töltenek borokkal
Mig a zugo Lihón le felé foj a must
Az alatt a hordo mellett isznak vig tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordoba.
Mig egy részét ki nem szedik a lopoba.
Mérgébe tajtekját turja a szájára.
Ki üti fenekét ’s el fut utojjára.
Kapj az általaghoz ne szégyeld barátom.
Ne szegyeld lám en is a számat nem tátom.
Gyönyörü munka ez ha szinte lutykos is.
Örömmel nyul ehez a’ paszamantos is.
Még must korába is a bor viggá tészen.
Minden reá tartást a szivből el vészen.
Hát még ha ferfi kort érhet a hordoba
’S mint Királyi szekbe ki száll a kantsóba.
Melly édesen peseg már elöre latom.
Melly vigakká teszen ez akkor baratom.
Idvez legy Lieus! jól tévö Istenség!
Te tölled a szivből fut a kedvetlenség.
Legy jó im kezet fog az ember te veled.
Te a barátságot, ’s örömöt érleled.
November.
Itt van már November didergö holnapja
Hideg szele a fák ágait meg csapja.
Meg halva el hulnak a sárga levelek.
Jattzadoznak velek a kegyetlen szelek.
Az ajtonál állo telnek hideg zuzza.
A zöld ligeteket, ’s mezöket meg nyuzza.
Hideg essö csorog ’s csepeg egész éjjel
A fazékony Auszter havat is csap széjjel
A borongos égnek sürü felhőzése
Házba zárt szivünknek kedvetlenedése.
Jer baratom minden unalmat üzzünk el.
Az ujj boron vidám beszélgetesünkel.
Van elég gesztenye van eleg noszpoja
Van Dio melyik kell? mind jó bor kortsoja.
A gesztenye jobb lessz meg is a Diónál.
Rakással süssük majd itt a Kandallónal.
Az az óros korso megint jár közöttünk
Tudod mint tegnap is mikor haza jöttünk.
Meg ugyan a borom nem fortt ki egésszen.
De semmi! potomra minek heverésszen.
Most még jobban is csusz, mert edes valóba.
Külömben sem láttzik szine a Kantsóba.
Es ha az elsötöl még kedved nem duzzad.
A másik kantsot is köröm hegyig húzzad.
Magam is igy fogok te utannad tenni.
Törik szakad még is vigann kell ma lenni.
Vigan ma Barátom! ’s majd ha pitizalunk
Roziról is egy két sort dallarizálunk.
’S Ki tudja hát ha még tantzot is kell várni.
Hatos Minetet is fogunk ketten járni.
Neveted? de több is történhetik itt még.
Bolond az barátom a’ ki okos mindég.
Le kell a mord képet néha neha tenni.
’S ha ennyi hivságra nem fogunk is menni
Jer leg alább minden unalmat üzzünkel.
Az uj boron, ’s vidam – beszélgetésünkel. –
| (Szeptember)
Már a’ víg szüretnek örűl minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket Szeptember.
Októbert olly formán bíztatja előre,
Hogy nektár lesz a’ bor, és máslás a’ lőre.
Setétűl a’ setét gohér a’ vesszőkön,
Barna színt vér vissza a’ többi szőlőkön;
A’ mellyeknek által világló kristályja
A’ nézőt már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
A’ veres bársonyba kevélykedő bakar.
A’ sárgálló almák, a’ piros körtvélyek
Le görbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Fája alatt hever a’ főtt berkenye,
A’ kövér noszpolya, a’ borzas gesztenye.
Meg terhelte az ősz a’ fáknak ágait,
Vastagon rá fűzte gazdag áldásait.
Tsak az a’ baj, hogy már hűvösök a’ szelek,
Néha eggy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a’ Mértéket hogy Fébus el érte,
A’ napot az éjjel egyenlőnek mérte.
De még is barátom jer, ha ki sétálunk,
Az őszben is elég örömöt találunk.
Ha nints is olly pompás mint a’ víg kikelet,
De még is sok részben ditsekszik e’ felett.
Van édes szőlője, van szagos gyümöltse,
Mellyel a’ sétáló’ kebelét meg töltse.
Ha a’ szép virág is ollyan kedves maga;
Hát a’ gyümölts, mellynek íze is van ’s szaga?
Az ugyan ébreszti de tsak látásunkat,
Ez ízlésünket is, ’s véle szaglásunkat.
És így ha a’ tavasz a’ leg gyönyörűbb rész,
Az ősz meg leg jobb is, leg gyönyörűbb is lész.
Levegő ege is dél után enyhesebb,
A’ szent Mihály’ nyara most leg kellemesebb.
Van a’ hegyen eggy kis szőlőm és szilvásom,
Itt esik illyenkor leg szebb múlatásom.
De ha te sem sajnálsz vélem meg jelenni,
Ez a’ gyönyörűség kétszeres fog lenni.
Eszünk körtvélyt, almát, s’ barna gohérokat,
Nem irígylünk semmi rakott asztalokat.
Október.
Már hát el érkezett a’ víg Október is,
Melly után sohajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a’ víg szüret, ’s mustos kádja körűl
A’ szüretelőknek víg tábora örűl.
Mellybe hordogatja a’ meg-ért szőlőket,
Víg tántzal ’s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak tseppjeik,
Jó kedvel bíztatnak zavaros leveik.
A’ sajtó örvendő lármával tsikorog,
Oldalán a’ piros nektár zúgva tsorog.
A’ lutskos parasztok szurtos képpel járnak,
Néki néki mennek a’ tele sajtárnak.
Az idejit szűrik, isszák a’ tavalyit,
Jövő esztendőre tartják majd a’ mait.
Az újnak örűlnek, ’s ótól kurjongatnak,
Mert markokba telyes kulatsot forgatnak.
Tántorgó lábokkal és reszkető kézzel,
Még is sok hordókat tőltnek meg mustmézzel.
’S míg a’ zúgó léhón le felé foly a’ must,
Az alatt a’ hordó mellett isznak víg tust.
Haragszik a’ gyermek Bakhus a’ hordóba,
Míg eggy részét ki nem szedik a’ lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a’ szájára,
Ki üti fenekét, ’s el fut utóljára.
Kapj az általaghoz, ne szégyenld barátom,
Ne szégyenld; látd én is a’ számat nem tátom.
Gyönyörű munka ez, ha színte lutskos is,
Örömmel nyúl ehez a’ paszamántos is.
Még must korába is a’ bor víggá tészen,
’S minden reá-tartást a’ szívből el vészen.
Hát ha még férjfi kort érhet a’ hordóba,
’S mint királyi székbe ki száll a’ kantsóba?
Melly édesen pezseg! már előre látom,
Melly vígakká tészen ő akkor, barátom! –
Idvez légy Liéus, jóltévő Istenség!
Te tőled szívünkből fut a’ kedvetlenség,
Te a’ barátságot ’s örömöt érleled:
Légy jó! ím kezet fog az ember te veled.
November.
El jött már November’ didergő hónapja,
Hideg szele a’ fák’ ágait meg tsapja.
Meg halva el hullnak a’ sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A’ zőld ligeteket ’s mezőket meg nyúzza.
Hideg eső tsorog tsepeg egész éjjel,
A’ fázékony Auszter havat is hány széllyel.
A’ borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer barátom, minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszéllgetésünkkel:
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Van dió; mellyik kell? mind jó bor-kortsolya.
A’ gesztenye még is jobb lesz a’ diónál,
Rakással süssük majd itt a’ kandallónál.
Az az orros kantsó megint jár közöttünk,
Tudod mint tegnap is, mikor haza jöttünk.
Még ugyan a’ borom nem forrt ki egésszen,
De semmi; potomra minek heverésszen?
Most még jobban esik, mert édes valóba,
’S külömben sem látszik színe a’ kantsóba.
És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,
A’ másik kantsót is köröm hegyig húzzad.
Magam is így fogok te utánnad tenni:
Törik, szakad, még is vígan kell ma lenni.
Vígan ma barátom! és ha pitizálunk,
Mantziról is eggy két sort dallarizálunk.
’S ki tudja? hát ha még tántzot is kell várni?
’S hatos minétet is fogunk ketten járni?
Neveted? de több is történhetik itt még:
Bolond az, barátom, a’ ki okos mindég!
Le kell a’ mord képet néha néha tenni.
’S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer legalább minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszéllgetésünkkel!
|