1794 A |
1794 A |
1795 B |
1796 B |
1796 C |
|---|---|---|---|---|
Mormol dühös szele a’ fagyos északnak,
A zsindellyre vastag jeg tsapokat raknak.
El lepik a’ földet sürü fergeteggel
A fojo vizeket meg kötik hideggel.
Mellyeket őszitnek a’ havak és Derek
Azok a’ tél fejénn fejérlö púderek.
Zúzmarázos a’ bak tsillámlo szakálla
Tsörög a’ jég miatt minden szöri szála.
Vége felé jár a’ didergö December
Decembert hordoz már minden okos ember
Szellös volna nagyon az ing ’s a paputs ma
Bezzeg betsbe is van a’ bunda ’s a’ kutsma.
’A vékony rokojás Leánynak a’ pöre
Gatyáú légénynek fel áll minden szöre
A Farkasok Medvék ’s Rókák hébe hoba
A sürü erdöbe mennek praedálóba.
A Többi állatok merülvén álomba
Alusznak az összel készített alomba.
A madarak nagyobb része el utaza
Tsak veréb, tsak varjú maratt ide haza.
Az is a’ városhoz közelébb szivárog
’S a Diszno torokba öröm notát károg.
Komor minden, minden szomorúnak tettzik
Mihelyt a’ tél borzas tsillaga fel tettzik.
Mindent öszve bádjaszt és pu[h]it ostoba
Levegö egével a’ be fütött szoba.
Tsupánn az örvendö fársáng vig zászlója
Lett az el tsüggedt sziv jó vigasztaloja.
Melly víg kiáltással fel emeli fejét
Ugrál az ujj havonn nem talájja hejét.
Öltözik magára sok féle maskarát
Ugros kozák tántzra billegeti farát.
Víg, ebédeket rak teritett asztalánn
Markába petsenye, ’s kulats az oldalánn.
Tantzos szobájába víg musikát penget
Kurjongat ’s a’ búnak adijöt izenget
Szánkázik ’s esik néha ollyan is a’ szánba
A millyet nem igen tennének románba.
Követi sok gavar, tsirippol utánna
Sok öreg biráktól irtódzo Susánna.
| Mormolnak szelei a’ fagyos Északnak
A’ Zsindelyre vastag jég tsapokat raknak
El lepik a’ főldet sűrű fergeteggel
A’ folyo vizeket meg kőtik hideggel
Mellyeket őszitnek a’ havak és derek
Azok a’ tél fején fehérlő puderek
Zuzmarázos a’ bak tsillámlo szakálla
Tsőrőg a’ jég miatt minden szőri szála
Vége felé jár a’ didergő December
Decembert hordoz már minden okos ember
Szellős volna nagyon az ing a’ paputs ma:
Bezzeg betsbe is van a’ bunda a’ kutsma
A’ vékony rokolyás leánynak ’s a’ pőre
Gatyáju legénynek fel ál minden szőre
A’ farkasok, medvék, ’s rokák hébe hoba
A’ sűrű erdőkre mennek prédálóba
A’ tőbbi állatok merűlvén álomba
Alusznak az Ősszel készitett alomba
A’ madarak nagyobb része el utaza
Tsak Veréb tsak Varju marad ide haza
Az is a’ Városhoz kőzelebb szivárog
A’ Diszno torokba őrőm notát károg
Komor minden, minden szomorunak tettzik
Mihely[t] a’ tél borzas tsillaga fel tettzik
Mindent őssze bádjaszt és puhit ostoba
Levegő egével a’ bé fűtőtt szoba
Tsupán az őrvendő farsang vig zászloja
Lett az el tsűggedő szivek ujitoja
Melly vig kiáltással felemeli fejét
Ugrál az ujj havon nem találja helyét
Őltőzik magára sokféle Maskarát
Ugros Kozák tántzra billegeti farát.
Vig ebédeket rak teritett asztalán
Markába petsenye kulats az oldalán
Tántzos szobályába vig Muzsikát penget
Kurlyongat ’s a’ bunak ADIŐT izenget.
Szánkáz esik néha ollyan is a’ számba
A’ millyet nem igen tennének Románba.
Kőveti sok Gavar ’s tsirippol utánna
Sok őreg Birotol irtozo Susánna.
| Mormolnak szelei a’ fagyos északnak,
A zsindelyre vastag jeg tsapokat raknak.
El lepik a’ földet sürü fergeteggel,
A’ folyo vizeket meg kötik hideggel.
Mellyeket őszitnek a’ havak és derek,
Azok a’ tél’ fején fejérlő púderek.
Zúzmarázos a’ Bak tsillámlo szakálla,
Tsörög a’ jég miatt minden szőri szála.
Vége felé jár a’ didergő Detzember,
Detzembert hordoz már minden okos ember.
Szellős vólna nagyon az ing ’s a’ paputs ma,
Bezzeg betsbe is van a’ bunda ’s a’ kutsma.
’A vékony rokojás leánynak, ’s a’ pöre
Gatyájú legénynek fel áll minden szöre.
A’ farkasok medvék ’s rókák hébe hóba
A sűrű erdőbe mennek prédálóba.
A’ többi állatok merűlvén álomba
Alusznak az ősszel keszített alomba.
A’ madarak’ nagyobb része el útaza,
Tsak veréb, tsak varjú maradt ide haza.
Az is a’ városhoz közelébb szivárog,
’S a’ diszno torokba öröm nótát károg.
Komor minden, minden szomorúnak tünik,
Mihelyt a’ tél’ borzas tsillaga fel tetszik.
Mindent öszve bádjaszt és puhit ostoba
Levegö egével a’ be fűtött szoba.
Tsupán az örvendő fársáng’ víg zászlója
Lett az el tsüggedt sziv meg vígasztalója.
Melly víg kiáltással fel emelvén fejét
Ugrál az újj havon nem találja helyét.
Öltözik magára sok féle maskarát,
Ugrós kozák tántzra billegteti farát.
Víg ebédeket tart terített asztalán
Markába petsenye, kulats az oldalán.
Tántzos szobájába víg musikát penget,
Kurjongat, ’s a’ búnak ádiőt izenget.
Szánkáz, ’s esik néha ollyan is a’ szánba,
A’ millyet nem igen tennének románba.
Követi sok gavar, tsirippol utánna
Sok öreg birótól irtózó Súsánna.
Balgatag nagy világ! ez é a’ Múlatság,
A’ mellyet únalom követ és fáradság?
Ez é a’ Múlatság? a’ mellynek utánna
A’ test még eggy másik múlatást kívánna:
Hogy vissza nyerhesse azt az állapotot,
A’ mellybe addig vólt, míg még nem múlatott.
Lármás Vígasságok! eltikkasztó bálok,
Bennetek melly kevés örömet találok!
Adnak é a’ magát meg únt természetnek
Újjúlást, a’ melyek ezekből szűletnek,
A’ sok szófi beszéd, ki tsapongo Ámor,
Komor álmatlanság, ’s harmadnapi mámor.
Múlattat é ollyan mis más gyülekezet,
Millyet oda tántz, bor, ’s nem barátság vezet?
Mert kit baráttá tesz a’ bál’ Tántza ’s bora,
Az nem barát, hanem tsak pajtás ’s tzimbora.
De a’ tántz? – Hát úgy jő vissza egésségünk,
Ha előbb a’ tántzba el vész frisseségünk?
Úgy vídít meg a’ bor, ha délig hortyogva
Fekszünk Crápulába Virradtátol fogva.
Úgy megy majd gyomrunkba jól a’ Concoctio
Ha mind dosztig esszük a’ Bálba, a’ mi jó.
Igaz, van Retzipe: megterhelt és heves
Gyomrunknak új erőt ád a korhel leves.
’S a’ nem alvás utánn jól esik az álom
Lehet más nap estig aludni. Sajnálom.
Osztánn a’ báll nem áll tsupánn dobzódásba
Ivásba evésbe tántzba ugrálásba.
Ha az ember magát illyenbe nem ártja
Van Dáma beszéllni van játszani Kártya.
Igaz de ezekért mennyi esztelenek
Eggymásnak Kőtséget s lármát szereztenek.
Mit ér a’ Kártya pénz? Kétséges nyereség
Mit ér a’ Báldáma? Másé a’ Feleség.
A’ fűlekbe illy szó mennyiszer ütközött
A’ Dámázók között ’s a’ Kártyázók között.
Ni a’ Huntzfut tőlem Trézit elragadta
Hiszen nem is Pikket adott az – atta.
’S ez a’ szép Múlatság így mégyen előre,
Lármáról, szitokra, ’s végre Gyíklesőre.
De hadjuk el: ’s a’ Bál Istent ne gúnyoljuk,
Mert a’ Nagy Világnak orrát felborsoljuk.
Hadjuk el: már is sok Bál’ Papja ’s Nimfája
Szentség törő Muzsám’ excommunikálja.
Sok ifjú Gavallér szid öszve engemet
’S Ki veti a’ Kaput zsebjéből könyvemet.
Sok módi Kis Asszony, mint paraszt verseket,
A’ Toalettéről le szórja ezeket.
De méltóztassanak megengedni kérem
Hogy e’ Tekíntetes lármát nem ditsérem.
Reménylem az Urak többet is találnak.
A’ Kik nem hajtottak még térdet a Bálnak.
Langauszra Vojtára Puntsra nem mehetek,
Két Barátom van itt vélek beszéllgetek,
Szerelmeskedni is Poppal vagy Gesznerrel
Jobban esik mint ott sok pajzány Stutzerrel.
| Mormolnak szelei a’ fagyos eszaknak.
A zsindelyre vastag jég csapokat raknak.
El lepik a’ földet sürü fergeteggel.
A fojó vizeket meg kötik hideggel.
Mellyeket őszitnek a’ havak es derek
Azok a tél fején fejérlő puderek.
Zuzmarázos a’ Bak csillamló szakálla.
Csőrőg a jég miatt minden szori szála.
Vége felé jár a’ didergő December.
Decembert hordoz már minden okos ember.
Szellös volna nagyon az ing a paputs ma.
Azért betsbe is van a bunda ’s a kutsma.
A’ vékony rokojás leánynak ’s a pöre
Gatyaju legenynek fel áll minden szőre.
A’ farkasok medvék ’s Rokák hébe hóba.
A’ sürü erdöbe mennek predáloba
A’ tőbbi állatok merűlvén álomba.
Alusznak az ősszel keszitett alomba.
A’ madarak nagyobb része el utaza.
Csak veréb csak varju maradt ide haza.
Az is a városhoz kőzelebb sivárog
’S a Diszno torokba öröm notat karog
Komor minden, minden szomorunak tettzik.
Mihejt a tél borzas csillaga fel tettzik.
Mindent öszve bádjaszt és puhit ostoba.
Levegö egével a be futött szoba.
Csupán az örvendő víg fársáng zászloja
Lett az el csűggedt szív meg vigasztalója.
Melly vig kialtással fel emelve fejét
Ugrál az ujj havon nem találja hejét.
Őltőzik magára sok féle maskarát.
Ugros kozák tántzra billegteti farát.
Vig ebédeket tart teritett asztalán.
Markába petsenye kulats az oldalán.
Tántzos szobájába vig muzsikát penget.
Kurjungat a buknak ádiőt izenget.
Balgatag nagy Világ! ez é a Mulatság.
A melyet unalom követ és fáradság.
Ez é a mulattság? a melynek utánna
A test még egy másik mulatást kivanna:
Hogy visza nyerhesse azt az állapotot
A melybe addig volt mig még nem mulatott. –
Lármás vígasságok! el tikkaszto bálok!
Bennetek mely kevés örömöt találok.
Adnak é a’ magát meg unt termeszetnek,
Ujjulást a mellyek ezekböl születnek.
A’ sok Szofi beszéd, ki csapongo Ámor,
Komor almatlanság harmadnapi mámor.
Mulattat é ollyan mismás gyülekezet.
Mellyet oda tantz bor nem barátásg vezet.
Mert kit baráttá tesz a bál’ tántza bora.
Az nem barát: hanem csak pajtás czimbora.
De a Tántz? – hát ugy jö vissza egésségűnk
Ha elöbb a tántzba el vész frisseségünk.
Ugy vidít meg a bor ha délig hortyogva.
Fekszünk Crapulába virradtátol fogva.
Ugy megy majd gyomrunkba jól a Concoctio.
Ha mind dosztig esszük a’ bálba a mi jó.
Igaz van Reczipe: meg terhelt és heves
Gyomrunkba uj erőt ád a’ korhel leves.
A’ nem alvás után jól esik az álom,
Lehet masnap estig alunni. – Sajnállom. –
Osztán a bál nem áll csupán dobzodásba
Ivásba, evésbe tantzba ugrálásba.
Ha az ember magát illyenbe nem ártja.
Van Dáma beszélni van játtzani Kártya.
Igaz de ezekért mennyi esztelenek
Egy másnak költseget lármat szereztenek.
Mit ér a kártya penz kétséges nyereség.
Mit ér a Bál Dáma? Másé a Feleség.
A fűlekbe ily szó mennyiszer ütközött
A Dámázok között, a Kártyászok között.
Ni a’ huntzfut töllem […] el tagadta
Hiszen nem is pikket adott az ebatta.
’S ez a szép mulattság igy megyen elöre
Lármárol szitokra ’s végre gyík lesöre.
De hadjuk el: ’s a Bál Istent ne gunyojjuk.
Mert a nagy világnak orrát fel borsojjuk.
Hadjuk el: már is sok bál’ papja Nimfája.
Szentség törö Muzam excommunikájja.
Sok ifju Gavallér szid öszve engemet.
’S Ki veti a Kaput zsebjéből kőnyvemet
Sok módi kis asszony mint paraszt verseket
A toalettérol le szorja ezeket
De méltoztassanak meg engedni kérem.
Hogy e Tekíntetes lármát nem ditsérem.
Reménylem az Urak többet is találnak.
A’ kik nem hajtottak még térdet a bálnak.
Langauszra vojtára puntzra nem mehetek.
Két Barátom van itt velek beszelgetek.
Szerelmeskedni is Póppal vagy Gesznerrel.
Jobban esik mint ott sok pajzány Stuttzerel.
| Mormolnak szelei a’ fagyos északnak,
A’ zsindelyre vastag jégtsapokat raknak;
El lepik a’ főldet sűrű fergeteggel,
A’ folyóvizeket meg kötik hideggel;
Mellyeket őszítnek a’ havak és derek,
Az öreg tél’ fején villogó puderek.
Zúzmarázos a’ Bak’ tsillámló szakálla,
Tsörög a’ jég miatt minden szőri szála.
Vége felé járván a’ fagyos Detzember,
Detzembert hordoz már magán minden ember.
Szellős vólna nagyon az ing ’s a’ paputs ma.
Bezzeg betsbe is van a’ bunda ’s a’ kutsma.
A’ vékony rokolyás leánynak ’s a’ pőre
Gatyájú legénynek borzad minden szőre.
A’ farkasok, medvék, rókák hébe hóba
A’ sűrű erdőbe mennek prédálóba.
A’ többi állatok merűlvén álomba
Alusznak az ősszel készített alomba.
A’ madarak’ nagyobb része el útaza,
Tsak veréb, tsak varjú maradt ide haza.
Az is a’ városhoz közelebb szivárog,
’S a’ disznó-torokba öröm nótát károg.
Komor minden, minden szomorúnak tetszik,
Mihelyt a’ tél’ borzas tsillaga fel tetszik:
Mindent öszve bádgyaszt és puhít ostoba
Levegő egével a’ bé-fűtött szoba. –
Tsupán az örvendő Fársáng’ víg zászlója
Lett az el-zsibbadt szív’ meg-vígasztalója.
Melly víg kiáltással fel emelvén fejét
Ugrál az új havon, nem találja helyét.
Őltözik magára sok féle maskarát,
Ugrós kozák tántzra billegteti farát.
Víg ebédeket tart terített asztalán,
Markába petsenye, kulats az oldalán.
Tántzos szobájába víg muzsikát penget,
Kurjongat, ’s a’ búnak jó ’tszakát izenget.
Szánkáz, ’s esik néha ollyan is a’ szánba,
A’ millyent nem igen tennének Románba.
Követi sok gavar, tsirippol utánna
Sok dáma, ki három férjet is kívánna. –
Balgatag nagy világ! ez é a’ múlatság,
A’ mellyet únalom követ és fáradság?
Ez é a’ múlatság? a’ mellynek utánna
A’ test még eggy másik múlatást kívánna;
Hogy vissza nyerhesse azt az állapatot,
A’ mellybe addig vólt, míg még nem múlatott.
Lármás vígasságok, eltikkasztó bálok,
Bennetek melly kevés örömöt találok!
Adnak é a’ magát meg-únt természetnek
Újúlást, a’ mellyek ezekből születnek:
A’ sok szófi beszéd, ki-tsapongó Ámor,
Komor álmatlanság, harmad napi mámor?
Múlattat é ollyan mis más gyülekezet,
Mellyet oda tántz, bor, ’s nem barátság vezet?
Mert kit baráttá tesz a’ bál’ tántza ’s bora,
Az nem barát; hanem tsak pajtás ’s tzimbora.
De a’ tántz? Hát úgy jő vissza egésségünk,
Ha előbb a’ tántzba el vész frisseségünk?
’S úgy vídít meg a’ bor, ha délig hortyogva
Fekszünk krápulába virradtától fogva?
Úgy megy majd gyomrunkba jól a’ concoctio,
Ha mind dosztig esszük a’ bálba, a’ mi jó?
Igaz, van retzipe: meg-terhelt és heves
Gyomrunknak új erőt ád a korhel leves;
’S a’ nem alvás után jól esik az álom,
Lehet más nap estig aludni. – Sajnálom! –
Osztán a’ bál nem áll tsupán dobzódásba,
Evésbe, ivásba, tántzba, ugrálásba:
Ha az ember magát illyekbe nem ártja,
Van dáma beszéllni, van játszani kártya. –
Igaz: de ezekért mennyi esztelenek
Eggymásnak költséget s lármát szereztenek?
Mit ér a’ kártya-pénz? kétséges nyereség.
Mit ér a’ bál-dáma? másé a’ feleség.
’S a’ fülekbe illy szó mennyiszer ütközött
A’ dámázók között ’s a’ kártyázók között:
Ní a’ huntzfut tőlem Trészit el ragadta! –
„Hiszen nem is Pikket adott az – atta! –
’S ez a’ szép múlatság így mégyen előre
Lármáról szitokra ’s végre gyíklesőre. –
De hagyjuk el; ’s a’ Bál-istent ne gúnyoljuk,
Mert a’ nagy világnak orrát fel borsoljuk.
Hagyjuk el; már is sok – – –
Sok ifjú Gavallér öszve szid engemet,
’S ki veti a’ kaput’ zsebjéből könyvemet.
Sok módi Kisasszony mint paraszt verseket
A’ toalettéről le szórja ezeket, –
De méltóztassanak meg engedni kérem,
Hogy ezt az úriás lármát nem dítsérem.
Reménylem az Urak többet is találnak,
A’ kik nem hajtottak még térdet a bálnak. –
Vojtára, langauszra, puntsra nem mehetek,
Két barátom van itt, vélek beszéllgetek.
Szerelmeskedni is Póppal vagy Gesznerrel
Jobb’ szeretek mint ott sok kotyfity stutzerrel.
|