1794 A |
1794 A |
1796 A |
|---|---|---|
Egy nehány tsillagok már pislogva égnek
Hajlott boltozattyánn a’ tsillagos égnek
Halavány tüzei[t] kik bujdosnak széllyel
Össze szorittya a’ meg gyozetet éjjel
Üzi már ujj fénnye piritván az eget
A hajnal tsillag a’ tündöklö sereget
A göntzöl szekere fagyos tsillagzattya
Meg fordúlt rudgyával a’ fényt tologattya
Tenger szin lovain jövén ég szinére
Mosojog a’ Titan Oeta tetejére
Ma a’ tsipke bokrok hogy meg hintettenek,
A nap sugárival, mind veressellenek
Meg halaványodván arany szinü fénnye
El tűnik a’ Phoebus vissza terö Nénnye
Fel serken a’ kemény munka a’ gondokat
Elő szedvén mind ki nyitty a a’ hazakat
A pásztor botsátván legelöre nyáját
Elő szedi zuzzal deredzett táskáját
A’ borjú a’ szabad tér mezönn játzodoz
Téjjel barmok tölgye ujjolag dagadoz.
A puha gyep füven az anyai téjjel
Jollakott gödöje futkarozik széjjel
Fújván egy ág hegyénn a’ kis fülemüle
Az ujj napnak szárnyát vigan ereszti le
’s Köszönvén hangosann a’ szép fénynek örűl
Énekel a’ véknyann siro fészke körűl
Körülte a’ nappalt bizonyito sereg
Nyelve öszve kevert öröm nótát pereg;
A hajós életét vetvén vak kéttség[r]e
Hajóját bizza a’ szélre ’s a’ méllységre
Viszi a’ félelem szinétől kékellő
Tenger fel bosszantván vásznait böv szellö
A’ halász fugvén a’ redves kö szálakonn
Igazit a’ meg tsalt halászo horgokonn
Ugy nezi meg görbült kézzel nyereségét
Melly le húzta rezgö vesszejének végét
Igy vagynak a’ kik az ártatlan életnek
Tsendes békessége alatt legelhetnek
A kik birván kevés magok vagyonjokat
A mezön épitik remény oszlopokat
Reszketö félelem nyughatatlan remény
A’ városbann leg több ’s leg sürübb vetemény
A’ pénz az uraknak kevélly palotája
Makrantzos ajtaját álmatlan strásájja.
E Boldogságának vég határt nem vetvén
Az aranyra ujjabb aranyt gyüjtögetvén
Több kintset kintséhez kiván. A mellyel lett
Szegény a’ halmozott arany hegyek mellett
A hodnál ingóbb név kedvének szellöje
Lett amannak magos poltzra emelöje
Az árúbol veti a lármás, tanátsot
A haragbol ’s perböl keres vén harátsót
De a’ tsendességet kevesenn esmérik
Kik a’ gyorsann futó idöt böltsen mérik
Birván óráival e rövid életnek
A mellyeket többe vissza nem vehetnek
Minnyájann mig lehet víg szivvel éjjetek
Sebess szaladással siet életetek.
A kerekenn gyorsann repülö napoknak
A töllünk rohano esztendök forognak
A midön le fonnyák Párkak rokkájokat
[A vers folytatása hiányzik, l. a társszövegforrást.]
|
[A vers eleje hiányzik, l. a társszövegforrást.]
[…]
De a’ tsendességet kevesen esmérik,
Kik a’ gyorsan futo időt bőltsen mérik
Birván oráival e’ rővid életnek
A’ mellyeket tőbbé vissza nem vehetnek.
Mig lehet mindnyájan vig szivvel éljetek
Sebes szaladással siet életetek
Kerekén a’ gyorsan repűlő napoknak
A tőllűnk rohano esztendők forognak
Le fonnyák a’ midőn Párkák rokkájokat
Magok és vissza nem fejtik fonályokat
De mig az emberek őnként a’ halálnak
Rohannak ’s tudatlan azzal szembe szálnak
A’ Párkák bizonyos rendel kővetkeznek
A szabott időn tul edgynek sem kedveznek
Nem lehet a’ meg irt napot halasztani
Bé kell a’ népeknek a sirba szállani.
Mást a szép ditsősség széltire hirdessen
A’ hir sok országok határin pengessen
E’ mellyen a’ felső ég boltozattyáig
A’ számtalan napok ditső hazájáig
Más a’ győződelem arany szekerében
Laurusos koronát visellyen fejében.
Engemet a’ kevély világ felejtsen el
Főldem bátorságos hajlékba rejtsen el
Alatsony de biztos helyen meg maradnak
Apro támasszai gyásszal hányt házadnak
A’ nagy lelkű virtus méllyen rohan alá
A’ bűszke szél mennél fentebb magasztalá.
| Egynehany csillagok még pislogva égnek
Hajlott boltzatján a csillagos égnek.
Halavány tüzei[t] kik bujdosnak széjjel
Öszve szoritja a meg gyözetett éjjel.
Üzi már uj fennye piritván az eget.
A’ hajnal csillag a’ tündöklö sereget.
A göntzöl szekere fagyos csillagzattya.
Meg fordult rudjával a fényt tologatja.
Tenger szin lovain jövén ég szinére.
Mosolyog a Titan Aeta tetejére.
Ma a csipke bokrok hogy meg hintettenek
A nap sugarival mind veressellenek.
Meg halavanyodván arany szinü fénnye.
El tünik a Phoebus vissza tünö nénnye.
Fel serken a’ kemeny munka a gondokat.
Elö szedvén mind ki nyitja a’ házakat.
A pásztor botsátván legelöre nyájját.
Elö szedi zuzzal deredzett táskáját.
A borju a szabad tér mezön játzadoz.
Téjjel barmok tölgye ujjolag dagadoz.
A puha gyep füvön az anyai téjjel.
Jól lakott gödöje futkározik széjjel.
Fujván egy ág hegyén a’ kis fülemüle.
Az uj napnak szárnyát vigan ereszti le.
’s Köszönvén hangosann a szép fénynek örül.
Enekel a veknyann szövött feszke körül.
Körülte a nappalt bizonyito sereg.
Nyelve öszve kevert öröm notát pereg.
A hajos életét vetvén vak kétségre
Hajoját bizza a’ szélre ’s a mélységre.
Viszi a félelem szinétöl kékellö
Tenger fel bosszantván vásznait a’ szellö.
A halás[z] fügvén a redves kö szálakon
Igazit a meg csalt halászo horgokon.
Ugy nézi meg görbült kézzel nyereségét
Melly le huzta rezgő vesszejinek végét.
Igy vagynak a kik az artatlan életnek
Csendes bekessége alat legelhetnek.
A’ kik birván keves magok vagyonjokat.
A mezön épitik remeny oszlopokat.
Reszketö felelem nyughatatlan remény.
A városban leg több leg sürübb vetemény.
A pénz az Uraknak kevéj palotája.
Makrantzos ajtaját álmatlan strásájja.
E’ boldogságának vég határt nem vetvén
Az aranyra ujjabb aranyt gyüjtögetvén.
Több kintset kintséhez kiván a’ melyel lett
Szegény a’ halmozott arany hegyek mellett.
A holdnál ingobb név kedvének szellöje.
Lett amannak magos poltzra emelöje.
Az arubol veti a lármas tanatsot.
A haragbol perből keresvén haratzot
De a csendesseget kevesen esmérik.
Kik a gyorsan futo időt böltsen mérik.
Birván oraival e rövid életnek.
A melyeket többe vissza nem vehetnek.
Mindnyájan míg lehet vig szivvel éjjetek.
Sebes szaladással siet életetek.
[A vers folytatás hiányzik, l. a társszövegforrást.]
|