1794 A |
1795 A |
1794 A |
1796 B |
|---|---|---|---|
Amott tollászkodik páva ként egy Gavar
A Piatzonn sűrű por felleget kavar
Utánna nyiretten lotyogtattya magát
Egy Nemet ruhábann puhál kodó Bagát
Mindeniknek tzifránn tsillog ruházattya
De magát a’ Magyar ditsöbbnek mutattya
Ditsöbb a’ Magyarok Istenének szente
Nagyobb méltoságot ád a’ Magyar mente
Melly zöld posztaját ragyogással szántya
Gazdagonn pazérlott arany paszamántya
Ángliai veress nadrág fénylik rajta
Mutattya hogy ö is véres Magyar fajta
Arany Sarkantyuja peng kartsú tsizmáján
Hármoniás űtést tész ezüst szabjáján
Almás szürke tsödör lovát tantzoltattya
Lejtös fordúlással kerengve ugrattya
Tündöklö serénnye játtzik a’ szellővel
Az arany szerszámra hánnya gögös fövel
Most büszkénn rug kapáll majd harsogva nyerit.
Orára sebess szellőt fúvall és tekerit
Ragyog hátánn sellyem posztóval vont nyereg
Tsujtárján az arany Meander tekereg
Merönn meg ül rajta vitéz leventája
Nem mozdúl semmije tsak a’ bokrétája
Mellynek kótsag tollból kötött szala között
Arany bogláriba a’ fény meg ütközött
Tsillámlo pirossa nyusztos kalpagjának
Szégyeniti haját az anglus Damanak
Barna szemöldöke hollo szin bajussza
Képének pirosló tejét büszkénn ussza
Bársony szin hajai a’ széltöl suhognak
Reá tekergödzott szárnyai lobognak
Illyen vitézt mutat a’ Magyar gyermeke
Ez a’ szép természet nagyságos remeke.
| Amott tollászkodik páva ként egy Gavar
A Piatzonn sűrű por felleget kavar
Utánna nyiretten lotyogtattya magát
Egy tarka ruhábann fénylő Német Bagát
Mindeniknek tzifránn tsillog ruházattya
De magát a’ Magyar ditsöbbnek mutattya
Ditsöbb a’ Magyarok Istenének szente
Nagyobb méltoságot ád a’ Magyar mente
Mellynek zöld posztaját ragyogással szántya
Gazdagonn pazérlott arany paszamántya
Ásiai veress nadrág fénylik rajta
Mutattya hogy ö is véres Magyar fajta
Arany Sarkantyuja peng kartsú tsizmáján
Hármoniás űtést tész ezüst szabjáján
Almás szürke tsödör lovát tantzoltattya
Lejtös fordúlással kerengve ugrattya
Tündöklö serénnye játtzik a’ szellővel
Az arany szerszámra hánnya gögös fövel
Most büszkénn rug kapáll majd harsogva nyerit.
Oránn sebess szellőt fúvall és tekerit
Ragyog hátánn sellyem posztóval vont nyereg
Tsótárján az arany Meander tekereg
Merönn meg ül rajta vitéz leventája
Nem mozdúl semmije tsak a’ bokrétája
Mellynek kótsag tollból kötött szala között
Arany bogláriba a’ fény meg ütközött
Tsillámlo pirossa nyusztos kalpagjának
Szégyeniti haját az anglus Damanak
Barna szemöldöke hollo szin bajussza
Képének pirosló tejét büszkénn ussza
Bársony szin hajai a’ széltöl suhognak
Reá tekergödzott szárnyainn lobognak
Illyen vitézt mutat a’ Magyar gyermeke
Ez a’ szép természet nagyságos remeke.
| Amott tollászkodik páva ként edgy Gavar
’s A piatzon sűrű por felleget kavar
Utánna nyiretten lotyogtattya magát
Edgy Németh ruhába puhálkodo Bagát
Mindeniknek tzifrán tsillog ruházatja
De magát a’ Magyar ditsőbnek mutatya
Ditsőbb a’ Magyarok Istenének Szente
Nagyobb méltoságot ád a’ Magyar mente
Melynek zőld posztaját ragyogással szántja
Gazdagon pázérolt arany paszamántja
Asiai veres nadrág fénylik rajta
’s Mutattya hogy ő is véres Magyar fajta
Arany sarkantyuja peng kartsu tsizmáján
Hármoniás űtést tesz ezűst szablyályán
Almás szurke tsődőr lovát tántzoltatja
Lejtős fordulással keringve ugrattya
Tűndőklő serénye jádzik a’ szellővel
Az arany szerszámra hányja gőlygős fővel.
Most bűszkén rug, kapál, majd harsogva nyerit
Orán sebes szellőt fuvall és tekerit
Ragyog hátán selyem posztoval vont nyereg
Tsotárján az arany Meander tekereg
Merőn meg űl rajta vitéz Leventája1
Régi Ifjak a’ kik gyakorolták magokat a’ kard forgatásban etcetera lovaglásban.
Nem mozdul semmijê tsak a’ bokrétája
Mellynek kotsak tolbol kőtőtt szála kőzőtt
Arany bogláriba a’ fény meg űtkőzőtt
Tsillámlo pirossa nyusztos kalpagjának
Szégyeniti haját az Anglus dámának
Barna szemőldőke hollo szin bajussza
Képének piroslo tejét bűszkén ussza.
Bársony szin hajai a’ széltől suhognak
Reá tekergődzőtt szárnyai lobognak.
Illyen vitézt mutat a’ Magyar gyermeke
Ez a’ szép természet nagyságos Remeke.
|
Gavallérok minden Nemzet közűl telnek,
Kik a’ néző szemtől tsudát érdemelnek.
Mindeniknek tzifránn tsillog ruházatja,
De magát a’ Magyar ditsőbbnek mutatja.
Ah ditsőbb eggy Magyar Gavallér Levente,
Nagyobb méltóságot ád a’ magyar mente.
Mellynek zőld posztóját ragyogással szántja
Gazdagon pazérlott arany paszamántja.
Ásiai veres nadrág fénylik rajta,
Mutatja hogy ő is véres magyar fajta.
Arany sarkantyúja peng kartsú tsizmáján,
Hármóniás ütést tesz ezüst szablyáján.
Almás szürke tsődör lovát tántzoltatja,
Lejtős fordúlással kerengve ugratja.
Tündöklő serényje játszik a’ szellővel,
Az arany szerszámra hányja gőges fővel.
Most büszkén rúgkapál, majd harsogva nyerít,
Orrán sebes szellőt fúvall és tekerít.
Ragyog hátán selyem posztóval vont nyereg,
Tsótárján az arany Meánder tekereg.
Merőn meg űl rajta vitéz Leventája,
Nem mozdúl semmije, tsak a’ bokrétája,
Mellynek kótsagtollból kötött szála között
Az arany boglárba a’ fény meg ütközött.
Tsillámló pirossa nyusztos kalpagjának
Szégyeníti haját az Ánglus Dámának.
Barna szemöldöke, ’s hollószín bajússza
Képének pirosló tejét büszkén ússza.
Bársony szín hajai a’ széltől suhognak,
Reá tekergődzött szárnyain lobognak.
Az ő ortzáját is szerelem ígézi,
De e’ szerelem is ő benne vitézi.
Ettől sem puhúl el eggy Magyar Gavallér,
Szívében Vénus is Bellóna is el fér.
E’ kettő ád néki kettős ékességet,
Felséges kellemet ’s kellemes felséget.
’S a’ millyen vólt Hektor mikor fegyverbe állt,
’S Andromakhéjától tsókok között meg vált:
Olly szerelmes vitéz a’ Magyar’ Gyermeke,
Ez a’ szép természet nagyságos remeke!
|