1794 A |
1794 A |
1795 B |
1796 C |
|---|---|---|---|
Vigadj Magyar Haza még ne tagadd tömött
Javaidtól azt a’ valo[d]i örömöt
A mellyért vig hangal echozik a’ Matra
Az egész Hazábann harsogo Vivátra
Már le hasadoztak a’ hajdani gyásznak
Komor fedelére vont fekete vásznak
Mellyeket a’ fényes világossag ellott
Az el múlt idöknek mostoha keze szött
Rongyos szönyegének rongyainál fogva
Egy nyájasabb hajnal virit mosojogva
Sugarait minden felé botsátgattya
Mellyel a’ meg rögzött homájt meg szaggattya
Biztattya Hazánkat ketsegtető képe
Hogy már a’ Magyarok Napja is ki lépe
’s Rövid idönn fel hág egünk Dél pontyára
’s Meg világosíttya földünket sugára
Kelly fel azért Magyar álmodból serkeny fel
Már ortzaidra süt e nyájas égi jel
Kelly fel ’s Asiai Musákkal köszöntsed
Elibe Hálalo indulatid öntsed.
Örvendj hogy el múlván a’ hosszú ejjtzaka
Meg nyilt a’ nap kelet bársonyos ablaka
E[z] okból egy kövér reménység táplálhat
Hogy még napod fényes Delére találhat.
Lessz még a’ Magyarnak ollya[n] ditsö neve
A millyen volt a’ Márs mezején eleve
’s Még azok is Laurust füznek Hérósinkra
Kik most finyas orral neznek Magyarinkra
Idvez légy szép Hajnal ragyogtasd fákjádat.
Vig egünkönn mutasd mosojgó ortzádat.
Jer! imé Ninfai már a víg Dunának
Elödbe koszorús fövel indúlának
| Vigadj Magyar haza ’s ne tagadd meg tőmőtt
Javaidtol azt a’ valodi őrőmőt
A’ mellyért vig hangal echozik a’ Mátra
Az egész hazában harsogo Vivátra
Már le hasadoztak a’ hajdani gyásznak
Komor fedelére vont fekete vásznak
Mellyeket a’ fényes világosság előtt
Az el mult időknek mostoha keze szőtt
Rongyos szőnyegének rongyainál fogva
Edgy nyájasabb hajnal virit mosolyogva
Sugarait minden felé botsátgattya
Mellyel a’ meg rőgzőtt homállyt meg szaggatja
Biztattya hazánkat ketsegtető képe
Hogy már a’ Magyarok napja is ki lépe
’s Rővid időn fel hág egűnk dél pontjára
’s Meg világositja főldűnket sugára
Kelj fel azért Magyar álmodbol serkenj fel
Már ortzájidra sűt e’ nyájas égi jel
Kelj fel ’s Asiai Muzsáddal kőszőntsed
Elibe hálálo indulatid őntsed.
Őrvendj hogy el mulván a’ hosszu éjtzaka
Meg nyilt a’ napkelet bársonyos ablaka
Ez által […]
| Vigadj Magyar Haza meg ne tagadd tömött
Javaidtól azt a’ valo[d]i örömöt
A mellyért vig hangal echozik a’ Matra
Az egész Hazábann harsogo Vivátra
Vége van már, vége a’ hajdani gyásznak
Le hasadoztak már a’ fekete vásznak
Mellyeket a’ fényes világossag ellott
Az el múlt idöknek mostohás keze szött
Az eltéppedtt Gyásznak rongyainál fogva
Tündöklik Egy nyájas hajnal mosojogva
Setét vőlgyeinkre sugárit ereszti
Mellyel a’ meg rögzött vak homájt széllyeszti.
Biztattya Hazánkat vídámító képe
Hogy már a’ Magyarok Napja is ki lépe
’s Rövid idönn fel hág egünk Dél pontyára
Hogy világosságot hintsen valahára.
Kelly fel azért Magyar álmodból serkeny fel
Már ortzaidra süt e nyájas égi jel
Kelly fel ’s Asiai Musaddal köszöntsed
Elibe Hálalo indulatid öntsed.
Örvendj hogy el múlván a’ hosszú ejjtzaka
Meg nyilt a’ nap kelet bársonyos ablaka
Ez Altal egy kövér reménység táplálhat
Hogy még napod fényes Delére fel szállhat.
Lessz még a’ Magyarnak ollyan ditsö neve
A millyen volt a’ Márs mezején eleve
’s Még azok is Laurust füznek Hérósinkra
Kik most finyas orral neznek Magyarinkra
Idvez légy szép Hajnal ragyogtasd fákjádat.
Vig egünkönn mutasd mosojgó ortzádat.
Jer! imé Ninfai már a víg Dunának
Elödbe koszorús fövel indúlának
Ezt minap eggy Magyar Jámbor énekelte
S Ebbenn a’ 20dik Századot képzelte.
Ne is félj óh Magyar! talám akkorára
Bóldogabb Nap jön fel reád valahára.
’S ki mérget forral Hazádnak ellene
Megveri a’ Magyar Seregek Istene.
| Vígadj, Magyar haza! ’s meg ne tagadd tömött
Javaidtól azt a’ valódi örömöt,
A mellyért víg hanggal ekhózik a’ Mátra,
Az egész országban harsogó vivátra.
Vége van már, vége a’ hajdani gyásznak,
Le hasadoztak már a’ fekete vásznak,
Mellyeket a’ fényes világosság előtt
A’ hajdani idők’ mostohás keze szőtt.
Az el tépett gyásznak rongyainál fogva
Tündöklik eggy nyájas hajnal mosol[y]ogva.
Setét vőlgyeinkre súgárit ereszti,
Mellyel a’ meg rögzött vak homályt széllyeszti.
Bíztatja hazánkat vídámító képe;
Hogy már a’ Magyarok’ napja is ki lépe.
’S rövid időn fel hág egünk’ Délpontjára,
Hogy világosságot hintsen valahára.
Kelj fel azért, Magyar! álmodból serkenj fel,
Már ortzáidra süt e’ nyájas égi jel.
Kelj fel! ’s Ázsiai Múzsáddal köszöntsed,
Elibe háláló indúlatid öntsed.
Örvendj, hogy elmúlván a’ setét éjtszaka,
Meg nyílt a’ napkelet’ bársonyos ablaka.
Ez által eggy kövér reménység táplálhat,
Hogy még napod fényes delére fel szállhat.
Lesz még a’ Magyarnak ollyan ditső neve,
A’ millyen vólt a’ Márs’ mezején eleve.
’S még azok is laurust fűznek magyarinkra,
Kik most finnyás órral néznek hérósinkra.
Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat,
Víg egünkön mutasd mosolygó ortzádat.
Jer! ímé Nimfái már a’ víg Dunának
Elődbe koszorús fővel indúlának. –
Ezt minap eggy jámbor Magyar énekelte;
S benne a’ huszadik századot képzelte.
|