1794 A |
1794 A |
1795 B |
1796 C |
|---|---|---|---|
Azt mondod barátom hogy én otsmány vagyok
’s Ortzám fertelmei irtóztató nagyok
Hogy én ha magamnak zöld kantus[t] vehetnék
Olvasva a’ Majmok között el mehetnék
És hogy te nem tennél már engemet másnak
Ha nem tsak egy megy fánn lebegö Tamásnak
Mellyen ha illy tzirmos keppel hirintoznék
A’ Varju tsak felém jönni is irtodznék
És hogy én ne vegyek ream semi harát
Magam képe is tud játtzani moskárát
Azért igy szoll rollam veled sok goromba
Hogy e tsak egy essös idöbe nött gomba
Hogy egy lo ganéjonn hizott rút pöfeteg
Mellyre tekinteni a’ szemnek viszketeg
De meg álly Barátom ollyan itélletet.
Még Midas vagy amaz régi Szamár se tett.
Meg álly szép ostoba ’s festett feü szamár
Kibenn tsak egy szora kong a’ kaponya már.
Lélektelen szép test és pengö tzimbalom
Hogy tsak lettel tsak tzifra machina sajnálom
Szép sugárok lábad egyenes szárai
Még szebbekenn járnak a’ Szarvas borjai
Sugár derekadat ne tsudáltasd velünk
Az Anglus tsikokba szebbet is szemlélünk
Büszke fejér mellyed nem betses portéka.
E’ tsak egy kotlós sziv pompásabb hajléka
Sima kezeiddel szivünket ne ragadd
A mutató fától a’ diszt meg ne tagadd
Eröss vagy le vered az erösseket is
Erössebb az ökör le ver tegedet is
Ne légy márvány nyakad böv magasztaloja
Illene rá a Tse ló nyakra valója
Az igaz fejérlik ortzád igen szépenn
A ketske hátujja ugy fejérlik éppen
Rosa szinnek mondod veresses pofádat
Még én veressebbnek láttam egy kutyádat
Te a’ föbe tartod mind en szépségedet
Meg nézetem tehát Musammal fejedet
E jol lehet tsínos ’s modija a’ mostani
Még sem merne rea a’ tzinke szállani
Eppen mig még el nem szárad a’ törsökje
Illyen volt a’ Jonás fél érésü tökje
Tsak elöl ép volna egy keveset lompos
Lehetnél a’ nyajba te elsö kolompos
Frizerozott hajad hosszan fedi nyakad
Még ez szép Absolon hát ha tserfán akad
Illy tarka madarka vagy hát te barátom
Ez el tepett testet szárnyára botsátom
Libegj te a’ felhönn fitogasd magadat,
Büszkénn tsattogtatván aranyas szárnyadat
En ithonn maradok formátlan testemmel
Tökélletesitvén öket is eszemmel
Ha ti gyaláztok is majd mondjak valakik
Kár hogy az a’ szép ész olly rút hazba lakik.
| Azt mondod barátom hogy én otsmány vagyok
’s Ortzám fertelmei irtoztato nagyok
Hogy én ha magamnak zőld kantust vehetnék
Olvasva a’ majmok kőzőtt el mehetnék
És hogy te nem tennél már engemet másnak
Hanem tsak edgy Medgyfán lebegő Tamásnak
Mellyen ha illy tzirmos képpel hirintoznék
A’ Veréb még felém jőni is irtoznék
És hogy én ne vegyek reám semmi Harát
Magam képe is tud jadzani Maskarát
Azért igy szol rolam véled sok goromba
Hogy e’ tsak edgy essős időbe nőtt gomba
Hogy edgy lo ganéjon hizott rut pőfeteg
Mellyre tekinteni a’ szemnek viszketeg
De meg álj Barátom! ollyan itéletet
Még Midás vagy ama régi szamár se tett
Meg álly szép ostoba ’s festett fejű szamár
Kiben tsak edgy szora kong a’ kaponya már
Lélektelen szép test és pengő tzimbalom
Hogy lettél tsak tzifra machina fájlalom.
Szép sugárak lábad egyenes szárai
Még szebbeken járnak a’ szarvas borjai
Sugár derekadat ne tsudáltasd vélűnk
Az Ánglus tsikokba szebbetis szemlélűnk
Bűszke ’s fejér mellyed nem betses portéka
E tsak edgy kotlos sziv pompásabb hajléka
Sima kezeiddel szivűnket ne ragadd
’s A’ mutato fátol e’ diszt meg ne tagadd.
Erős vagy ’s le vered az erősseket is
Erőssebb az őkőr ’s le vér tégedet is
Ne légy márvány nyakad bőv magasztaloja
– Illene rá a’ Cseh lo nyakravaloja
Az igaz fehérlik ortzád igen szépen
A’ ketske hátulja ugy fehérlik épen
Rozsa szinnek mondod veresses pofádát
Még én veressebnek láttam edgy kutyádat
Te a’ főbe tartod minden szépségédet
Meg nézetem tehát Muzsámmal fejedet
E jollehet tsinos ’s modija mostani
Még sem merne reá a’ tzinke szállani
Eppen mig még el nem száradt a’ tőrsőkje
Illyen volt a’ Jonás fél érésű tőkje.
Tsak elől is volna edgy keveset lompos
Hordhatná a’ nyájba az elsö kolompos.
(Meg érne nyoltz potrát, meg! edgy illyen forma
Jo izűen esne belé edgy kis torma)
Frisirozott [hajad] hosszan fedi nyakad
Még ez Szép Absolon hát ha tserfán akad.
Illy tarka madárka vagy hát te barátom
Ezzel tépett tested már szárnyra botsátom.
Lebegj te a’ felhőn fitogasd magadat
Bűszkén tsattogtatván aranyos szárnyadat.
Én ithon maradok formátlan testemmel
Tőkélletesitvén őtet is eszemmel.
’s Ha ti gyaláztok is majd mondgyák valakik
Kár hogy az a’ szép ész olly rut házba lakik.
| Azt mondod barátom hogy én otsmány vagyok
’s Ortzám fertelmei irtóztató nagyok
Hogy én ha magamnak zöld kantus[t] vehetnék
Olvasva a’ Majmok között el mehetnék
És hogy te nem tennél már engemet másnak
Ha nem tsak egy megy fánn lebegö Tamásnak
Mellyen ha illy tzirmos keppel hirintoznék
A’ Varju tsak felém jönni is irtodznék
És hogy én ne vegyek ream semi harát
Magam kepe is tud játtzani moskárát
Azért igy szoll rollam veled sok goromba
Hogy e tsak egy essös idöbe nött gomba
Hogy egy lo ganéjonn nőtt hitvány pöfeteg
Mellyre tekinteni a’ szemnek viszketeg
De meg álly Barátom ollyan itélletet.
A’ régi időbenn még Midás Úr se tett.
Meg álly szép ostoba ’s festett feü szamár
Kibenn tsak egy szora kong a’ kaponya már.
Lélektelen szép test és pengö tzimbalom
Mért lettel tsak tzifra machina, fájdalom
Szép vékonyak lábad egyenes szárai
Még szebbekenn járnak a’ Szarvas borjai
Súgár derekadat ne tsudáltasd vélünk
Az Anglus tsikokba szebbet is szemlélünk
Még fejér mellyed sem olly betses portéka.
Mert tsak egy kotlós sziv pompásabb hajléka
Sima kezeiddel szivünket ne ragadd
A bálvány képektől a’ diszt meg ne tagadd
Ne légy márvány nyakad böv magasztaloja
Illene rá a Tse ló nyakra valója
Az igaz fejérlik ortzád igen szépenn
A ketske hátujja ugy fejérlik éppen
Rosa szinnek mondod veresses pofádat
Még én veressebbnek láttam egy kutyádat
Eröss vagy le vered az erösseket is
Erössebb az ökör le ver tegedet is
Te a’ föbe tartod mind en szépségedet
Meg nézetem tehát Musammal fejedet
E jol lehet tsínos ’s modija mostani
Még sem merne rea a’ tzinke szállani
Eppen mig még el nem száradt a’ törsökje
Illyen volt a’ Jonás fél érésü tökje
Tsak elölis volna egy keveset lompos
Hordhatná a’ nyajba az elsö kolompos
Frizerozott hajad hosszan fedi nyakad
Még ez szép Absolon hát ha tserfán akad
Illy tarka madarka vagy hát te barátom
Ezzel tepett tested szárnyára botsátom
Libegj te a’ felhönn fitogasd magadat
Büszkénn tsattogtatván aranyas szárnyadat
En főldszínt maradok formátlan testemmel
Tökélletesitvén ötet is eszemmel
Ha ti gyaláztok is majd mondjak valakik
Kár hogy az a’ szép ész olly rút hazba lakik.
|
Azt mondod, barátom, hogy én otsmány vagyok,
’S ortzám’ fertelmei írtóztató nagyok.
Hogy én ha magamnak zőld kantust vehetnék,
Olvasva a’ majmok között el mehetnék.
És hogy te nem szántál már engemet másnak,
Hanem tsak eggy meggyfán lebegő tamásnak;
Mellyen ha illy tzirmos képpel hirintóznék,
A’ veréb még felém jönni is irtóznék.
És hogy én ne végyek reám semmi harát,
Magam képe is tud játszani maskarát.
Azért így szól rólam véled sok goromba,
Hogy: ez tsak eggy esős időbe nött gomba,
Ez eggy lóganéjon nőtt hitvány pöfeteg,
Mellyre tekínteni a’ szemnek viszketeg. –
De meg állj, barátom! illyen itéletet
A’ régi időben még Mídás Úr se tett.
Meg állj, szép ostoba, ’s festett fejű szamár!
Kiben tsak eggy szóra kong a’ kaponya már.
Lélektelen szép test, és pengő tzimbalom!
Mért lettél tsak tzifra makhina, fájdalom. –
Szép vékonyak lábad’ egyenes szárai:
Még szebbeken járnak a’ szarvas’ borjai.
Súgár derekadat ne tsudáltasd vélünk:
Az Ánglus tsikókba szebbet is szemlélünk.
Még fejér mellyed sem olly betses portéka;
Mert tsak eggy kotlós szív’ pompásabb hajléka.
Síma kezeiddel ne fitogasd magad’;
A’ márvány képektől e’ díszt meg ne tagadd.
Se nyakadnak ne légy olly magasztalója:
Illene rá a’ tseh ló’ nyakravalója.
Rózsa színnek se mondd vereses pofádat:
Mert én veresebbnek láttam eggy kutyádat.
Frizérozott hajad hosszan fedi nyakad:
Még ez, szép Absolon! hátha tserfán akad.
Te a’ főbe tartod minden szépségedet:
Meg nézetem tehát Múzsámmal fejedet.
Ez jóllehet tsínos, ’s módija mostani,
Még sem merne reá a’ tzinke szállani.
Épen, míg még el nem száradt a’ törzsökje,
Illyen vólt a’ Jónás’ fél érésű tökje.
Tsak elől is vólna eggy keveset lompos,
Hordhatná a’ nyájba az első kolompos.
Nintsen hát, barátom! benned eggy bakma is,
A’ melly meg ne vólna még a’ baromba is.
Úgy is a’ természet nem ugrik. ’S ha igaz,
Hogy ember ’s majom közt nexus van: te vagy az.
Sőt olly állatok is elegenn akadnak,
Kik a’ talentomba téged meg haladnak.
Betsűlnek tántzodért? ne mondd azt kérkedve,
Több betsűlőt talál még eggy oláh medve.
Erős vagy? ’s le vered az erőseket is,
Erősebb az ökör, ’s le vér tégedet is. –
Illy tarka madárka vagy hát te, barátom!
Ezzel tépett tested’ szárnyára botsátom.
Lebegj te a’ felhőn, ’s fitogasd magadat,
Büszkén tsattogtatván aranyos szárnyadat:
Én főldszínt maradok formátlan testemmel,
Tökélletesítvén őtet is eszemmel.
Ha ti gyaláztok is, majd mondják valakik:
Kár hogy az a’ szép ész olly rút házba lakik!
|