1794 A |
1794 A |
1795 B |
1796 C |
|---|---|---|---|
Tsak alig rendült meg a’ föld mélly ürege
Azonnal minden sziv irtózva rettege
Meg rázott oszlopi fundamentomának
Rettentö zugással egybe roskadának
Öszve szakadt háta bé felé omladoz
’s A pokolig érö méllységig hasadoz
Mellyböl sustorékol sűrű kénkő lángja
Mint mikor fel lobban az Ethna barlangja
Az égig ért kevélly Hegyek el sijjednek
Rajtok feneketlen tengerek erednek,
A Varosok rakás kovekbe omlanak
Az egböl a’ pompas tornyok le hullanak
Retsegés ropogás hallik minden felé
Bomlik törik szakad minden ezer felé
A Föld mormol belöl ’s küszködik magával
Kivül Echóztattya a bomlást lármával
Belöll a’ Pokolnak szelelö jukainn
Meg nyilván árviz kint omlanak lángjain
Kivűl az öszve dült Varosok kémennyi
Lettek a’ pusztito langoknak örvénnyi
Iszonyito romlas irtosztató tsata
A’ mellyet még semmi toll le nem irhata
A jaj szók sikóltás a’ vidéket teli
Magát a’ tsillagok közzé fel emeli
Honnan Terhesedve a’ nyilt Poklokra űl
Az ott valók kinos jajjával eggyesűl
A’ Halál a’ füstnek ’s pornak közepében
Kevéllyen kovájog véres szekerében
’s Fel ütvén zászloját eggy barna fellegre
Nyilát sűrűnn hánnya e szegény seregre
Hát az Itélletnek millyen lész formája
Ha illyen iszonyu ichnográfiája.
| Tsak alig rendűlt meg a’ főld mélly űrege
Azonnal minden sziv irtozva rettege
Meg rázott oszlopi fundamentomának
Rettentő zugással egybe roskadának
Őszve szakad háta be felé omladoz
’s A’ pokolig érő mélységig hasadoz
Mellyből sustorékol sűrű kénkő langja
Mint mikor fel lobban az Aetna barlangja
Az égig ért kevélly hegyek el silyednek
’s Rajtok feneketlen tengerek erednek
A’ Városok rakás kővekbe omlanak
Az égből a’ pompás tornyok le hullanak
Retsegés ropogás hallik mindenfelé
Omlik, tőrik, szakad, minden ezerfelé
A’ főld mormol belől ’s kűszkődik magával,
Kivűl echoztatja a’ romlás lármával.
Belől a’ pokolnak szelelő lyukai
Meg nyilván árvizként omlanak lángjai
Kívűl az őszve dűlt városok kéményi
Lettek ’a pusztito langoknak őrvényi
Iszonyito romlás irtoztato tsata
A’ mellyet még semmi toll le nem irhata
A’ jaj szo sikoltás a’ vidéket teli
Magát a’ tsillagok kőzzé fel emeli
Honnan terhesedve a’ nyilt poklokra űl
’s Az ott valok kinos jajjával edgyesűl
A’ Halál a’ fűstnek pornak kőzepében
Kevélyen kovályog véres szekerében
’s Fel űtvén zászloját edgy barna fellegre
Nyilát sűrűn hányja e’ szegény seregre
Hát az ítéletnek millyen lesz formája
Ha illyen iszonyu Ichnográphiája.
| Tsak alig rendült meg a’ föld’ méjj ürege
Azonnal minden sziv irtózva rettege
Meg rázott oszlopi fundamentomának
Rettentö omlással egybe roskadának
Öszve rendűlt háta bé felé omladoz
’s A Tartarus’ gyémánt bóltjáig hasadoz
Mellyböl sustorékol sűrű kénkő lángja
Mint mikor fel lobban az Etna barlangja
Az Hoddal szomszédos Hegyek le sijjednek
Rajtok feneketlen tengerek erednek
A Varosok rakás kovekbe omlanak
Az egböl a’ pompas tornyok le hullanak
Retsegés ropogás hallik minden felé
Bomlik törik szakad minden ezer felé
Bömböl A Föld belöl ’s küszködik magával
Kivül Echóztattya a romlást lármával
Belöll a’ Pokolnak szelelö jukai
Meg nyilván árviz kint omlanak lángjai
Kivűl az öszve dült Varosok kémennyi
Lettek a’ pusztito langoknak örvénnyi
A’ Halál a’ füstnek ’s pornak közepében
Kevéllyen kovájog véres szekerében
’s Fel ütvén zászloját eggy barna felhőre
Katzagva repűl le a’ vérbe fekvőre
A jaj szó sikóltás a’ levegőt teli
Magát a’ tsillagok közzé fel emeli
Honnan Terhesedve a’ nyilt Poklokra űl
Styxnél kinlódók jajjával eggyesűl
Iszonyito romlas irtosztató tsata
A’ mellyet még semmi toll le nem irhata
Hát az Itélletnek millyen lész formája
Ha illyen iszonyu ichnográfiája.
Király! Vitéz! ki most eggy harsogó szóddal
Népeket lántzolsz meg hatalmas békóddal.
’S te elmés Tanátsos! ki ülvén kormányra,
Eggy Plánummal zavart hánysz sok Tartományra.
Ti, kiktől rettegnek annyi sok Nemzetek
E’ főld Indúlásnak ha lehet, intsetek.
ÉS ha szavatokból semmit el nem követ,
Vessétek tömlötzbe e’ főldi Kénkövet.
Vagy menjetek vitéz táborral ellenek,
Hogy ez engedetlen lángok el vesszenek.
Vagy ha a’ Kabinét jobb módot találhat,
Tán a’ Politika még többet használhat.
’S Akkor ha ezt véghez viszi eggy köztetek,
Imádjuk az erőt és az Észt bennetek.
Imádjuk, ha ennyi kintsnek Pusztulását
Ennyi ember társunk keserves Romlását
Isteni erőtök vagy semmivé tészi,
Vagy míg ki nem ütne jól elejét vészi.
Népek’ Joltévőji! Fejedelmek! ha már
Tsak eggy Földrengésből köztünk ennyi a’ kár.
Legalább az illyen köz nyomorúságbann
Ti légyetek segéd eggy káros Országbann
Ha rajtatok nem áll hogy az ember húlljon
Leg alább az Árva ’s Özvegy ne kóldúljon.
Kössétek bé minden Nép köztt a’ Sebeket
Hogy ép testtel tudjon szolgálni titeket.
|
Tsak alig rendűlt meg a’ főld’ mélly ürege,
Azonnal minden szív írtózva rettege.
Meg-rázott oszlopi fundamentomának
Rettentő zúgással eggybe roskadának. –
Már reszkető háta bé felé omladoz,
A Tartarus gyémánt boltjáig hasadoz;
Mellyből sustorékol sűrű kénkő langja,
Mint mikor fel lobban az Etna’ barlangja.
Bömből a’ főld belől, ’s küszködik magával,
Kívűl ekhóztatja a’ romlást lármával.
A hólddal szomszédos hegyek le süllyednek,
Rajtok feneketlen tengerek erednek.
Belől a’ pokolnak szelelő lyukai
Meg-nyilván árvizként omlanak lángjai;
Kívűl az öszve-dűlt házaknak kéményi
Lettek a’ pusztító lángoknak örvényi.
Retsegés, ropogás, hallik minden felé,
Bomlik, törik, szakad minden ezer felé.
A városok rakás kövekbe omlanak,
Az Égből a’ pompás tornyok le hullanak.
A’ halál a’ füstnek ’s pornak közepében
Kevélyen kóvályog véres szekerében:
’S felütvén zászlóját eggy setét felhőre
Katzagva repűl le a’ vérbe fekvőre.
A jajszó, sikóltás a’ levegőt teli,
Magát a’ tsillagok közé fel-emeli;
Onnan terhesedve a’ nyílt poklokra űl,
S a benne kínlódók jajjával eggyesűl.
Iszonyító romlás, irtóztató tsata,
A’ mellyet még semmi toll le nem írhata! –
Hát az ítéletnek millyen lesz formája,
Ha illyen iszonyú Ichnographiája.
|