1794 A |
1794 A |
1795 B |
1796 B |
1796 C |
---|---|---|---|---|
Nézd tsak azt ki amott sétálgat kevéllyen
Mindent meg vét ’s útál szemeivel méllyen
Fel emeli orrát a’ többiek felett
Öblös vitorlaja hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellö meg mozgattya
Azonnal két felé bűszkén fintorgattya
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban
Mint ha tsak ö volna ember e világban
Sajnájja a’ földre botsátni lábait
Utálván a’ vélle testvér föld porait.
Nem méltóztatik ö ki mondani a’ szot
Az ut onak mondja anak teszi az ot
Ezt is foga között szürve kell ki tenni,
Külömben parasztos ’s Comis fogna lenni
Söt még nagy lelkének az esik terhére
A Teremtőt azért veszi crisisére
Hogy a’ melly levegöt a’ szegény ki lehel
Uri tüdejének ugyan azt szini kell
Most is a’ derogál dagájos szivének
Hogy rolla a Músák verseket költének.
| Nézd tsak azt ki amott sétálgat kevélyen
Mindent meg vét ’s utál szemeivel mélyen
Fel emeli orrát a’ tőbbiek felett
Őblős vitorlája hajt igen nagy szelet
Ezt mihelyt valami szellő meg mozgatja
Azonnal kétfelé bűszkén fintorgatja
Fel sem vesz senkit is nagy rá tartiságban
Mintha tsak ő volna ember a’ világban
Sajnállya a’ főldre botsátni lábait
Utálván a’ véle testvér főld porait
Nem méltoztatik ő ki mondani a’ Szot
Az Ut Onak teszi1
loco bolond – baland+loco rut – rot. Anak mondja az OtEzt is foga kőzőtt szűrve kell ki tenni
Kűlőmben parasztos ’s komissz fogna lenni
Sőt még nagy Lelkének az esik terhére
A Teremtőt azért veszi Chrizisére.
Hogy a’ melly levegőt a’ szegény ki lehel
Uri tűdejének ugyan azt szini kell
Most is a’ derogál dagályos szivének
Hogy rola a’ Muzsák verset éneklének
| Nézd tsak azt ki amott sétálgat kevéllyen
Mindent meg vét ’s útál szemeivel méllyen
Fel emeli orrát a’ többiek felett
Öblös vitorlaja hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellö meg mozgattya
Azonnal két felé bűszkén fintorgattya
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban
Mint ha tsak ö volna ember e világban
Sajnájja a’ földre botsátni lábait
Utálván a’ vélle testvér föld porait
Nem méltóztatik ö ki mondani a’ szot
Az ut onak mondja anak teszi az ot
Ezt is foga között szürve kell ki tenni.
Külömben parasztos ’s Comis fogna lenni
Söt még nagy lelkének az esik terhére
A Teremtöt azért veszi crisisére
Hogy a’ melly levegöt a’ szegény ki lehel
Uri tüdejének ugyan azt szini kell
Emberek! vagy Hérók légyetek ’s Istenek
Ha kevélységtekkel lehettek illyenek.
Vagy légyetek velünk emberetskék, ti is,
Igy több betsűletet fogunk adni mi is.
Melly nagy Balgatagság! Tsak embernek lenni
Mégis a’ hasonló embert fel sem venni.
’S azzal hogy valaki másikat megvetett
Azzal pretendálni tőle betsűletet.
A’ betsűlet ollyan dög párának langja,
Mint a’ Lidértz, mellyet szűl a’ sír barlangja.
A’ ki ezt kergeti el repűl előlle
’S azt szokta kisérni a’ ki szalad tőle.
Az embernek igen kényes Természeti,
S magát megvettetve látni nem szereti.
Mit nyer hát ki mindent megvét oktalanúl,
Ötet is megveti minden: ’s káránn tanúl.
a’ Kevélység tsupánn a’ bolondnak gondja
Ugy van! mert a’ Kevély a’ Világ’ bolondja
Hát a’ Világnak illy bolondja sok van é?
Hogy ne? sőt a’ Világ az illy bolondoké.
Sőt már a’ Kevélyek olly nagy számmal vannak,
Hogy a’ ki nem kevély már azt tartják annak.
Tarka Luftballonok! Lebegő árnyékok!
Gyermekségből támadtt fényes buborékok!
Lám a’ nemes értzek mind fenékre szállnak,
Mikor az Otromba Tökök fenn úszkálnak.
| Nézd csak azt ki amott sétálgat kevéjen
Mindent meg vét, utál szemeivel mélyen.
Fel emeli orrát a tobbiek felett
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihejt valami szellö meg mozgatja
Azonnal két felé büszkén fintorgatja
Fel sem vesz senkit nagy rátartiságban.
Mint ha csak ő volna ember a világban
Sajnájja a földre botsatni labait.
Utálván a vélle testvér föld porait.
Nem meltoztatik ö ki mondani a szot.
Az Ut Onak mondja, a-nak teszi az o-t.
Ezt is foga között szürve kell ki tenni
Külömben parasztos Comis fogna lenni.
Söt meg nagy lelkenek az esik terhére.
A Teremtöt azert veszi Crisisére:
Hogy a mely levegöt a szegény ki lehell.
Uri tűdőjének ugyan azt szini kell.
Emberek! vagy Herok legyetek ’s Istenek
Ha kevéjségtekkel lehettek illyenek.
Vagy legyetek vélűnk emberetskék, ti is
Igy több betsülletet adni fogunk mi is.
Melly nagy Balgatagság! Csak Embernek lenni.
Meg is a hasonlo embert fel sem venni.
’S azzal hogy valaki masokat meg vetett.
Azzal praetendalni tölle betsülletet
A’ betsüllet olyan dőg párának langja,
Mint a Lidértz melyet szül a’ sir barlangja.
A’ ki ezt kergeti el repül elölle.
Azt szokta keresni a ki szalad tölle.
Az embernek igen kenyes termeszeti
S magát meg vettetve latni nem szereti.
Mit nyersz hat ki mindent meg vettz oktalanul
Ötet is meg veti minden: ’s kárán tanul.
A kevéjség csupán a bolondok gondja
Ugy van mert a kevéj a világ bolondja.
De hát e világnak ily bolondja soké?
Hogy ne? söt a világ az ily bolondoké
Söt már a kevejek oly nagy számmal vannak.
Hogy a ki nem kevej mar azt tartyák annak.
Tarka Luftballonok! Lebegö arnyekok!
Gyermekségböl tamadt fenyes buborekok!
Lám a nemes értzek mind fenékre szálnak
Mikor az otromba tökök fen uszkálnak.
|
Nézd tsak azt, ki amott sétálgat kevélyen,
Mindent meg vét, ’s útál szemeivel méllyen.
Fel emeli orrát a’ többiek felett,
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellő meg-mozgatja,
Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,
Mintha tsak ő vólna ember a’ világban.
Sajnálja a’ főldre botsátni lábait,
Útálván a’ véle testvér főld’ porait.
Sőt büszke lelkének az esik terhére,
A’ teremtőt azért veszi crisisére;
Hogy a’ melly levegőt a’ szegény ki-lehell,
Úri tüdejének színi ugyan azt kell. –
Emberek! vagy hérók légyetek ’s istenek,
Ha kevélységtekkel lehettek illyenek;
Vagy légyetek vélünk emberetskék ti is,
Így több betsűletet fogunk adni mi is.
Melly nagy balgatagság, tsak embernek lenni,
Még is a’ hasonló embert fel sem venni!
’S azzal hogy valaki másikat meg-vetett,
Azzal prætendálni tőle betsűletet.
A’ betsűlet ollyan dögpárának langja,
Mint a’ lidértz, mellyet szűl a’ sír’ barlangja.
A’ ki ezt kergeti, el-repűl előle,
’S azt szokta kísérni, a’ ki szalad tőle.
Az embernek igen kényes természeti,
S magát meg-vettetve látni nem szereti. –
Mit nyér hát, ki mindent meg-vét oktalanúl?
Őtet is meg-veti minden: ’s kárán tanúl. –
A’ kevélység tsupán a’ bolondnak gondja;
Úgy van! mert a’ kevély a’ világ’ bolondja.
Hát a’ világnak illy bolondja sok van é? –
Hogy ne? sőt a’ világ az illy bolondoké:
Sőt már a’ kevélyek olly nagy számmal vannak,
Hogy a’ ki nem kevély már azt tartják annak.
Tarka Luftballonok! lebegő árnyékok!
Gyermekségből támadt fényes buborékok!
Lám a’ nemes értzek mind fenékre szállnak,
Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.
|