1794 A | A’ Poétának nem kell kints, tsak edgy friss kert 1794 A |
1795 B |
1796 C |
1802–1804/1805 D |
|---|---|---|---|---|
1. Ugyan tehát mit érsz ezzel,
’S Mi hasznod e munkába
Hogy kintseid nagy halmazzal
Gyüjtöd bé a’ ládába
2. A te szivednek bálvánnya
A fösvénység angyala
Bokros gondok között hánnya
Nints étele ’s itala
3. Te a’ Királlyok udvarát
Éhen és szomjann lesed
A nagyok tsalárd pitvarát
Sziv szakadva keresed
4. A Kevéllyeknek lábait
Őrvendezve tsokolod
Ezzel hillyánosságait
Érdemidnek potolod
5. Te nem sajnálsz mászni porbann
Masoknak rabja lenni
Tsak hogy szabad légyen sorba
A több kopokkal menni
6. ’S Ekképpenn nyert érdemeid
Ruháidra varratod
Szolgaságod szép jeleit
Azokonn fitogatod
7 A Gazdag paszamántokkal
Láttatol jelenteni
Hogy több paszamántosokkal
Tartozunk betsulleni
8. Azért fellengös palotát
Rakattz a’ felhök között
A mellybe bibort ’s tafotát
A más világ kötözött
9. A szegénytöl gratziádat
Sok graditsra emeled
’S tölle keszült palotádat
Még magad is tiszteled.
10. De légyen ez a szerentse
Légyen tiéd barátom
Sorsom az ég ettöl mentse
(’S menti is a’ mint látom)
11. Egy hellyhez nem kötelezem
Én gyönyörködésimet
’S igy magam le nem vetkezem
Szabados tetzésemet
12. Minden a’ mi tsak szépiti
Az egész természetet
Bennem a’ gondot enyhiti.
Melly rab szillyára vetett
13. Az éneklö madarkákkal
A szép napot tisztelem
’S a tsendes Etéziákkal
Élezgetem kebelem
14. Ha sétállok szép útamonn
Liliomonn setállok
’S kevéllyseggel a’ Salamon’
Ditsössegén járkálok
15. A Hegyek hűs forrasai
Lelkem fel ébrezthetik
Ezt a’ Királlyok borai
Oh ezt ritkánn tehetik
16 Édes anya a’ természet
A bujaság mostoha
Ez leg többször el enyészet
Az nem változik soha
17. A Gyönyörűség karjait
Itt ki nyúj[t]ja énnekem
’S Pengetvén Lantom hurjait
Lelkesiti énekem
| 7. Ugyan tehát mit érsz azzal
’s Mi hasznod e’ munkában
Hogy kintseid nagy halmazzal
Gyűjtőd bé a’ ládában
8. A’ te szivednek bálvánnya
A fősvénység Angyala
Bokros gondok kőzőtt hánnya
Nints étele s’ itala.
9. Te a’ Királyok udvarát
Éhen és szomjan lesed
A’ nagyok tsalárd pitvarát
Sziv szakadva keresed.
10. A’ kevéllyeknek lábait
Őrvendezve tsokolod
’s Ezzel hijjánosságait
Érdemidnek potolod.
11. Te nem sajnálsz mászni porban
Masoknak rabja lenni
Tsak szabad légyen edgy sorban
A’ tőbb kopokkal menni.
12. Ekképpen nyert érdemeid
Ruháidra varratod
Szolgaságod szép jeleit
Azokon fitogatod
13. A’ gazdag paszamántokkal
Láttatol jelenteni
Hogy tőbb paszamántosokkal
Tartozunk betsűlleni.
14. Azért fellengős palotát
Rakattz a’ felhők kőzőtt
A’ mellyben bibort ’s tafotát
A’ más világ kőtőzőtt.
15. A’ szegénytől grátiádat
Sok gráditsra emeled
Tőle készűlt palotádat
’s Még magad is tiszteled.
16. De: légyen ez a’ szerentse
Légyen tiéd barátom
Sorsom az ég ettől mentse
Menti is a’ mint látom
17. Edgy hellyhez nem kőtelezem
Én győnyőrkődésemet
’s Igy magam le nem vetkezem
’s Szabados tettzésemet.
18. Minden a’ mi tsak szépiti
Az egész természetet
Bennem a’ gondot enyhiti
Melly rab szijjára vetett.
19. Az éneklő madarkákkal
A’ szép napot tisztelem
’s A tsendes Etéziákkal
Éleszgetem kebelem.
20. Ha sétálok szép utamon
Liliomon sétálok
Kevélységgel a’ Salamon
Ditsősségén járkálok.
21. A hegyek hűss forrásai
Lelkem fel ébreszhetik
Ezt a’ Királyok borai
O! ezt ritkán tehetik.
22. Édes Anya a’ természet
A’ bujaság mostoha
Ez leg tőb szőr el Enyészet
Az nem változik soha.
23. A’ győnyőrűség karjait
Itt ki nyujtja énnékem
’s Pengetvén lantom hurjait
Lelkesiti énekem.
| 1. Ugyan tehát mit érsz azzal,
’S Mi hasznod e munkába
Hogy kintseid nagy halmazzal
Gyüjtöd bé a’ ládába
2. A te szivednek bálvánnya
Az epesztő fösvénység
Gyötör a’ pénz ragyogványja
’S Titkonn öl a’ Szegénység.
3. Te a’ Királlyok udvarát
Éhen és szomjann lesed
A nagyok tsalárd pitvarát
Szív szakadva keresed
4. A Kevéllyeknek lábait
Örvendezve tsokolod
’S Ezzel hillyánosságait
Érdemidnek potolod
5. Te nem sajnálsz mászni porbann
Masoknak rabja lenni
Tsak hogy szabad légyen sorba
A több Sclávokkal menni
6. ’S Ekképpenn nyert érdemeid
Ruháidra varratod
Szolgaságod szép jeleit
Azokonn fitogatod
7 A Gazdag paszamántokkal
Láttatol jelenteni
Hogy több paszamántosokkal
Tartozunk betsulleni
8. Azért fellengös palotát
Rakattz a’ felhök között
A mellybe bibort ’s tafotát
A más világ kötözött
9. A szegénytöl gratziádat
Sok graditsra emeled
’S töle keszült palotádat
Még magad is tiszteled.
10. De légyen ez a szerentse
Légyen tiéd barátom
Sorsom az ég ettöl mentse
(’S menti is a’ mint látom)
11. Egy hellyhez nem kötelezem
Én gyönyörködésimet
’S igy magam le nem vetkezem
Szabados tetzésemet
12. Minden a’ mi tsak szépiti
Az egész természetet
Bennem a’ gondot enyhiti.
Ha rab szillyára vetett
13. Az éneklö madarkákkal
A szép napot tisztelem
’S a tsendes Etéziákkal
Élezgetem kebelem
14. Ha sétállok szép útamonn
Liliomonn setállok
’S kevéllyseggel a’ Salamon’
Ditsössegén járkálok
15. A Hegyek hűs forrasai
Lelkem fel ébrezthetik
Ezt a’ Gazdagok borai
Oh ezt ritkánn tehetik
16 Édes anya a’ természet
A bujaság mostoha
Ez leg többször el enyészet
Az nem változik soha
17. A Gyönyörűség karjait
Itt ki nyúj[t]ja énnekem
’s Pengetvén Lantom hurjait
Edesiti énekem
|
Ugyan tehát mit érsz azzal,
’S mi hasznod e’ munkába,
Hogy kintseid’ nagy halmazzal
Gyűlytöd bé a’ ládába?
A’ te szivednek bálványja
Az epesztő fösvénység,
Gyötör tsalárd ragyogványja,
’S titkon öl a’ szegénység.
Te a’ felsöbbek udvarát
Éhen, és szomjan lesed,
A’ nagyok’ záros pitvarát
Szív szakadva keresed.
Mellyben azoknak lábait
Örvendezve tsókolod
’S ezzel hijjánosságait,
Érdemidnek pótolod.
Te nem sajnálsz mászni porba
’S másoknak rabja lenni,
Tsak hogy szabad légyen sorba
A’ több rabokkal menni.
’S ekképen nyert érdemeid’
Ruháidra varratod,
Szólgaságod’ szép jeleit
Azokon fitogatod.
Végre fellengős palotát
Rakatsz a’ felhők között,
A’ mellybe bíbort, ’s tafotát
Az öt világ kötözött.
A’ szegénytől grátziádat
Sok gráditsra emeled,
Tőle készült palotádat
Még magad is tiszteled. –
De légyen ez a’ szerentse
Légyen tiéd barátom!
Sorsom’ ettől az ég mentse
(Menti is a’ mint látom.)
Eggy helyhez nem kötelezem
Én gyönyörködésemet;
’S így magam le nem vetkezem
Szabados tetszésemet.
Minden a’ mi tsak szépíti
Az egész természetet,
Bennem a’ gondot enyhíti,
Ha rabszijjára vetett.
Az éneklő madarkákkal
A’ szép napot tisztelem,
’S a’ tsendes Etéziákkal
Élesztgetem kebelem’.
Ha sétálok, szép útamon
Liliomon sétálok,
’S kevélykedve a’ Salamon’
Ditsőségén járkálok.
Az hegyek’ hűs forrásai
Lelkem’ fel éleszthetik,
Ezt a’ gazdagok’ borai,
Óh ezt, ritkán tehetik.
Édes anya a’ természet,
A’ bujaság mostoha,
Ez leg többször el enyészett,
Az nem változik soha.
A’ gyönyörűség karjait
Itt ki nyúlytja énnekem,
’S pengetvén lantom’ húrjait
Édesíti énekem’!
| Ugyan tehát mit érsz azzal,
’S mi hasznod e’ munkába’,
Hogy kintseid’ nagy halmazzal
Gyűjtöd bé a’ ládába?
A’ te szívednek bálványja
Az epesztő fösvénység,
Gyötör tsalárd ragyogványja;
’S titkon öl a’ szegénység.
Te a’ felsőbbek udvarát
Éhen, és szomjan lesed,
A’ Nagyok’ záros pitvarát
Szívszakadva keresed,
Melyben azoknak lábait
Örvendezve tsókolod;
’S ezzel hijánosságait
Érdemidnek pótolod.
Te nem sajnálsz mászni porban,
’S másoknak rabja lenni;
Tsak hogy szabad légyen sorban
A’ több rabokkal menni:
– – – – – – – –
Ruháidra varratod,
– – – – – – – –
Azokon fitogatod.
Végre fellengős palotát
Rakatsz a’ felhők között,
A’ mellybe bíbort ’s tafotát
Az öt világ kötözött.
A’ szegénytől grátziádat
Sok gráditsra emeled,
Tőle készűltt palotádat
Még magad is tiszteled. –
De légyen ez a’ szerentse
Légyen tiéd, barátom!
Sorsom’ ettől az Ég mentse:
Betsesbb az én sajátom.
Eggy helyhez nem kötelezem
Én, gyönyörködésemet;
’S így magam le nem vetkezem
Szabados tetszésemet.
Minden, a’ mi tsak szépíti
Az egész természetet,
Bennem a’ gondot enyhíti,
Ha rabszíjjára vetett.
Az éneklő madarkákkal
A’ szép Napot tisztelem,
’S a’ tsendes Etéziákkal
Élesztgetem kebelem’.
Ha sétálok, szép útamon
Liliomon sétálok,
’S kevélykedve a’ Salamon’
Ditsősségén járkálok.
Az hegyek’ hűs forrásai
Lelkem’ feléleszthetik;
Ezt a’ gazdagok’ borai,
Óh ezt, ritkán tehetik.
Édes-Anya a’ természet,
A’ bújaság mostoha;
Ez legtöbbször elenyészett,
Az nem változik soha.
A’ gyönyörűség karjait
Itt kinyújtja énnekem,
’S pengetvén lantom’ húrjait,
Édesíti énekem’!
|