1794 A |
1794 A |
1795 B |
1796 C |
|---|---|---|---|
Esmérek én egy vént, ki az – ? – neve nintsen
Régen el adta már eztet is a’ kintsen
Sőt mig birt is vele magába tartotta
Mert mondani másnak igen sajnállotta
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal
Tisztelvén Mammonát örök áldozattal
Most is sohajtásit azért hármaztattya
Berben a’ levegőt hogy ki nem adhattya
Imádo szemekkel néz rakás pénzére
Neheztel hogy tágas házaba bé fér-e
A bús gond bé esedt ortzájába hever
Mérget kedveltetö kintseiből kever
Mellyeknek olly sárgák sovárgó gődrei
Mint az aranyra vert Királlyok képei
Mint a’ sirbol fel jőtt rémitő halottak
Mellyekről minden húst Párkák lefosztottak
Egy homájos felhő kovájog felette
Ezt a’ sóhajtások gőzi sűritette
Itt űl ’s hanyván vetvén saját szám adását
nyögve kárhoztattya szörnyü pazerlását
„Balgatag (igy kiált tekintvén az eget)
„Lám tsak eggy rövid nap mennyit elveszteget
„Ma tsak nyoltz száz forint jött bé a’ Cassába
„Még is kilentzven pénzt adtam ki hijába
„Azomba! melly szörnyű károm következe:
(Itt jajgat ’s fejere kutsolodik keze)
„Melly szornyű kár egy szél kedvem el rablotta
„Lantornás ablakom ketté szakasztotta.
Igy tűnődik: ’s most is neheztel reátok
Hogy ő rolla ingyen verset irhatatok.
| 1. Esmérek én edgy vént, ki az? neve nintsen:
Régen el adta már eztet is a’ kintsen
2. Sőt még birt is vêle magába tartotta
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta
3. Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal
Tisztelvén Mammonát őrők áldozattal;
4. Most is sohajtásit azért hármaztatja:
Bérben a’ levegőt hogy ki nem adhatja.
5. Imádo szemekkel néz rakás pénzére
Neheztel hogy tágas házába bé fér e’
6. A’ bus gond bé esett ortzájiba hever,
Mérget kedveltető kintseiből kever
7. Olly sárgák ortzája sóvárgo gődrei
Mint arannyára vert Királyok Képei
8. Mint a’ sirbol fel jőtt rémitő halottak
Mellyekről minden hust Párkák le fosztottak
9. Edgy homályos felhő kovállyog felette;
Ezt a’ sohajtások gőze terjesztette.
10. Itt űl, ’s hányván vetvén saját számadását
Nyőgve kárhoztatja szőrnyű pazérlását
„11. Balgatag! (igy kiált, tekintvén az eget,)
„Lám tsak edgy rővid Nap mennyit el veszteget!
„12. Ma tsak 800 forint jőtt bé a’ Cassában:
„Még is 90 pénzt adtam ki hijjában.
„13. Azonban melly szőrnyű károm kővetkeze:
(Itt jajgat, ’s fejére, kutsolodik keze)
„14. Melly szőrnyű kár. – edgy szél kedvem el rablotta
„Lantornás ablakom ketté szakasztotta.
15. Igy tűnődik: ’s most is neheztel reátok
Hogy a’ versre ingyen lehetett thémátok.
| Esmérek én egy Vént. Ki az – ? – neve nintsen
Régen el adta már eztet is a’ kintsen
Sőt mig birt is vele magába tartotta
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta
Hol lakik? Ott látszik ama’ Kapu megett,
Eggy ház, mellyet náddal önnön maga szegett.
Van két Palotája a’ Piatz Utszába,
De azt a’ Rátzoknak adta árendába.
Maga e’ Kúnyhóba éhezve kutzorog
’S Elméjébe mindig a’ Drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal
Tisztelvén Mammonát örök áldozattal
A bús gond bé esedt ortzájába hever
Mérget kedveltetö kintseiből kever
Olly sárgák ortzája sovárgó gődrei
Mint aranyára vert Királlyok képei
Mint a’ sirbol fel jőtt rémitő halottak
Mellyekről a’ Párkák mindent lefosztottak
Most is azért sohájt és dúl fúl magába
Mért nem adhatja az áért árendába.
’S Öszve calculálván saját szám adását
Nyögve kárhoztattya szörnyü pazerlását
„Balgatag (igy kiált tekintvén az eget)
„Lám tsak eggy rövid Nap mennyit elveszteget
„Ma tsak 60 arany jött bé a’ Cassába
„Még is kilentzven pénzt adtam ki hijába
„Azomba! melly szörnyű károm következe:
(Itt jajgat ’s fejére kutsolodik keze)
„Melly szornyű kár! egy szél kedvem el rablotta
„Lantornás ablakom ketté szakasztotta.
Igy tűnődik: ’s talán ezért is sajnálja ő,
Hogy versbenn ingyen ’s potomra jött elő.
|
Esmérek én eggy Vént. – – Ki az? – – Neve nintsen;
Régen el adta már aztat is a’ kintsen:
Sőt míg bírt is véle magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik ama’ kapu megett
Eggy ház, mellyet náddal önnön maga szegett.
Van két palotája a’ piatz útszába,
De azt a’ rátzoknak adta árendába;
Maga e’ kunyhóba éhezvén kutzorog,
’S elméjébe mindég a’ drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a’ mammont örök áldozattal.
A’ bús gond béesett ortzájában hever,
Mérget kedveltető kintseiből kever.
Olly sárgák ortzája’ sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok’ képei:
Mint a’ sírból feljött halott’ útálsága,
A’ mellyről minden húst a’ párka le rága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
M’ért nem adhatja az áert árendába.
’S öszve calculálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
Gyász idők! – így kiált vádolván az eget, –
Lám, tsak eggy rövid Nap mennyit elveszteget:
Ma tsak 30 arany jött bé a’ kasszába,
Még is 90 pénzt adtam ki hijába.
Azonba melly szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, ’s fejére kútsolódik keze. –
Melly szörnyű kár! eggy szél pénzem’ el rablotta,
Lantornás ablakom’ ketté szakasztotta! –
Úgy tűnödik; ’s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a’ versbe ingyen ’s potomra jött elő.
|