Jegyzések és Értekezések az Anákreoni Dalokra 1803 A | Jegyzések és Értekezések az Anákreoni Dalokra 1803 A |
|---|---|
I. Oldal. ANÁKREONI DALOK. – A Poézisnak minden nemei közzűl legrégibb és legközönségesebb az énekelhető vagy dallásra alkalmatos verselés. Jubáltól fogva, e’ mái napig, a’ mellyben ezeket írom, minden időben és minden helyeken éreznek az emberek, indúlatba jönnek, azt [kiadni] igyekeznek, ’s ha attól szer felett izgattatnak, danlásra, tántzra, mértékbe szedett hathatós beszédekre fakadnak. Az érzékeny Római Olasz, a’ fagyos Lappon; a’ gőgös Asiata, az indolens Chinai lakos; a’ Tuilleriának kipallérozott lelkei, ’s az emberevő Kannibálok:1 – mind, mind énekelnek, danolnak és dallokat tsinálnak. A’ Hármónia, melly a’ mi testünk és lelkünk alkotásával egy-idős, a’ maga származásának szempillantásában nemzette és zendítette meg a’ Lyrica Poësist.2 – Két fő Nemek van az éneklő Versezeteknek, ahozképest, a’ mint vagy felemelkedik, és magán kívűl ragadtatik a’ mi lelkünk, vagy pedig tsak tsendes és kellemetes elborúlásba jön az előtte lévő tárgy által. Az első esetben, a’ tárgynak nagy és felséges vólta miatt, érzéseink erőssebbek, gondolatink fentebb járnak, melly miatt a’ szók és kifejezések hathatós, szabad, mérész és vakmerő formát és menetelt vesznek magoknak, és a’ Szerző egész meglelkesedésben áll elöttünk: így készűl az Óda, melly alatt az énekeknek fellengősebb nemét szoktuk érteni. Mikor pedig érzéseink lágyabbak, szelídebbek, nyájasabbak; a’ tárgy vagy [tsekély, vagy előttünk] tsekélyebb oldaláról vevődik fel; ’s annál fogva énekünk is, és előadásunk módja könnyebb és halkábban folyó: akkor az Óda’ erejét és magosságát el nem érjük, és a’ mit készítünk, annak neve nálunk Dal, az idegeneknél Lied; Song; Chanson; Canzone vagy Canzonetta. A’ természet’ látásából indúltt örömök, a’ nyájjasságnak, barátságnak, édes indúlatoknak érzése, a’ társasági élet’ vídámságinak kóstolása, az abból származott játék, enyelgés, jó kedv, és felvídúlás – ezek a’ Dalnak szokott foglalatjai, azt mondja ESCHENBURG.3 Az illyen tárgyak és érzések szükségesképpen megkívánják, hogy a’ Dalnak egész előadása, minden kifejezése és telyes folyamatja könnyen menő, természetes, eggyűgyű, kellemes és jóhangzású légyen; annyival is inkább minthogy minden Dal főképpen éneklésre és muzsika mellé szokott készítődni. – Sok nemei vagynak, valamint az Ódának, úgy a’ Dalnak is. Legkitetszőbbek az
Anákreoni Dalok. Anákreon, (a’ kiről alább az I. KIERESZKEDÉSBEN) igen sok apró Dalokat írt Görög nyelven; de a’ mellyek nagyobb részént elvesztek a’ Bysantiumi Zelóták igazságtalan kegyességek miatt, nem kevés veszteségével a’ szép Mesterségeknek.4 A’ mi megmaradt is, és valami 70–805 formán az ő neve alatt forog, nem mind az övé, hanem másoktól az ő mustrái után íródott. Ezeknek az ő Daljainak foglalatjok, a’ szerelem, a’ bor, az öröm, a’ megnyúgodtt lélek, tsendes és szorgalom nélkűl való élet, barátság, szépség, tavasz, rózsa, galambok ’s a’ t. Nints azokban semmi fajtalanság, részegítő és lázzadó indúlat, vastag baromi gyönyörködés: hanem tsak nyájas enyelgés, rendkívűlvaló vídámság, lomhaság nélkűl való elérzékenyűlés, könnyű és szabad Epicureismus. Az Anákreon’ világában tsak a’ jelenvaló szépet, jót, gyönyörűt keresi az emberi Lélek, a’ fösvénységtől, nagyravágyástól, haszontalan aggodalmaktól üress lévén, érzi hogy jó az élet, és a’ halált is tsak úgy nézi, mint az örömnek és megelégedésnek utólsó pontját, mellyen meg kell nyúgodni. Horatius is követte őtet ebbe; mert ő is a’ gyönyörűségek közzé mindég szép módjával béviszi a’ halált, a’ koporsót, a’ más Világot.6 Éljünk vídámon, és minél kevesebb gond[d]al; mert egyszer meghalunk, ez a’ régi Lyricusok’ Philosophiája: ha pedig élnünk és örűlnünk kell, hagyjunk élni és örűlni másokat is, ez az egész emberiség philosophiája. Vajha minden fösvénynek, minden Nagyravágyónak, minden bújálkodónak beléolvaszthatnám a’ szívébe ezt a’ kurta philosophiát! hány rettenetes bűnnek a’ tsiráját sütném el általa; óh jó theoriájú, gonosz praxisú Halandók! a’ ti kebeletekben. Ezt a’ Maximáját Anacreon a’ legszebb színbe őltözteti fel, kikeresi az érzésnek legszebb útait, fájin elmésségével tsalogatja ’s tartóztatja az olvasót, magát igen kellemetes és kedveltető módon fejezi ki, ezer édes ígéző képzeleteket talál elő ’s azokat a’ legkönnyebb móddal festi le, hogy azok a’ mi Fántáziánkat körűlzsibongván, Lelkünkről az élet’ únalmát ’s az azt felettébb lankasztó indúlatokat balzsamos szárnyaikkal leszeleljék.7 Ezt a’ könnyű és aprólék gyönyörűséget olly elmésség[g]el fűszerszámozza ő meg, a’ mellynek párját alig találni. Az ő humora azt mondja Sulzer,8 a’ legkellemetesebb a’ világon, ’s olly könnyű, mint a’ legszebb kikelet; az Ő Daljainak gyűjteménye hasonlatos a’ virágos Kerthez, mellyben ezer kívánatos illatoktól lepettetni meg.9
Ez tehát az Anákreon’ Daljainak belső természetek, és a’ melly Dalokat illyen lélekkel ’s illyen formába öntenek a’ Poéták, azokat Anákreontismusoknak, Anákreoni Daloknak nevezik. Azért is, a’ ki jó Anákreoni Dalokat kíván írni; annak nem Anákreont kell fordítani, sem holmi hideg és durva érzéseket az Anakreon’ mértékére srófolni:10 hanem az ő tőle kedveltt édes tárgyakról, az ő tulajdon könnyűségével, vídám humorával, és kellemetes előadásával, rövid és tsínos Dalokat szerezni. Sajnálom, hogy a’ midőn ezeket írom, DÉGENnek11 Anákreonra tett halhatatlan gondolatait a’ könyvnek nem léte miatt jó ízlésű Olvasóimmal nem közölhetem. Én azt a’ fáradságomat nem kímélltem vólna; de Collegiumunknak Könyves házában Dégennek sem kiadását, sem Értekezését fel nem találhattam, a’ melly Könyvtárnak egyébaránt a’ Görög és Deák Litteratúrára nézve, melly nálunk olly nagy betsben vagyon, Magyar Hazánkban párját nem láttam. Még egy felette hasznos Német Gyűjteményben12 igen szépen és derekasan le van írva az Anákreoni Daloknak valóságos természetek; de azzal sem élhettem. SCHNEIDER is13 sok szép jegyzéseket tesz az Anákreon’ Poézisáról, az ő követőiről ’s ezeknek elmebéli erejekről. Minden pallérozott Nemzetekből vagynak már a’ kik Anákreontismusokat, vagy Anákreon’ lelke szerént írott apró Dalokat tsináltak; de egy sem vitte a’ Poézisnak ezt a’ Nemét ollyan tökélletességre, mint a’ Németeknél GLEIM,14 a’ kit azután, (a’ szokás szerént), egész sereg nyomorúltt hímezők követtek, és bosszantottak. Nálunk ebben a’ pályában tett próbát Édes Gergely15 Főldi János, és Dayka Gábor.16 Fordították pedig némely darabjait Főldi, Rajnis, Kazincy, Ráday, Édes.17 Az Olaszoknál és Frantziáknál már több fordította 12 Poétánál; az Ánglusoknál 6 fordítása van; Németűl és Spanyolúl18 pedig az eredeti metrumon próbálták fordítani. A’ Dégen kiadása német fordítással együtt, tudtomra, leghasznavehetőbb. A’ prosodiára és philologiára, legjobb a’ Bárnesé. Pompás kiadások Rómában a’ Spalettié;19 és a’ két Pármai.20 De legszebb, legjobb, legbővebb, és mind külső mind belső érdemére nézve legfejedelmibb a’ Parisi,21 a’ mellyben nem tsak a’ Görög Textus legcorrigáltabb, a’ Deák fordítás mind versben, mind folyóbeszédben legderekabb; hanem a’ Daloknak száma is több újjonnan feltalált Darabokkal van szaporítva, az Író képzeletei pedig Párisnak mái híres Piktorjai és Metszői által Táblákra vagynak tétetve, ’s a’ mi több az oda-való legnagyobb Muzsikusok által a’ Görög Textus Muzsikai Compositióra van véve. Vajha én, Hazánknak ollyan Componistájára találhatnék, a’ ki egy Magyar Anákreontismust Muzsikára vévén, vélem, és Magyarimmal közelebbről tudná ’s kívánná éreztetni a’ Görög szabású Rhythmusoknak Mennyei hármóniáját! Rousseau,22 a’ ki maga is mester vólt a’ Muzsikában, próbát tett e’ részről nevezetessen a’ Pindarus’ Ódáira: Nálunk Seyfried23 is úgy készített egy muzsikai szerzeményt a’ Virág Benedek’ Jámbusos énekére. Így lehetne a’ Görög mértékű Verseknek, a’ nép előtt betset és kedvességet szerezni!
2. Old. Az egész Verse Horátiusnak így van:
– – – – ego, apis Matinae
More modoque,
Grata carpentis thyma per laborem
Plurimum circa nemus, uvidique
Tiburis ripas, operosa parvus
Carmina fingo. L. IV. Od. 2.
3. Old. Valamint gyermeki elmémnek, a’ gondolkodásra, képzelődésre és érzésre való első kifejtődzését, különösen pedig a’ Poéták’ olvasására, és megízlelésére, ’s magára a’ Poézisra való hajlandóságomnak jókori vezérlését Tiszt. T. KOVÁTS JÓ’SEF Kőrösi Prédikátor Úrnak mint közönséges Tanítómnak, és nagy-nevezetű Tudós BUDAI ÉSAIÁS Eloquent. Professor Úrnak, mint magános Oktatómnak, köszönhetem: úgy ifjúi tehetségeimnek ’s addig szerzett olvasásomnak az oskolai korlátok közzűl való kivezérléséért, a’ régi jó ízlésnek az újjabbakkal való egybekötéséért Tek. KAZINCY FERENTZ Úrnak ’s néhai Tudós Dr. FŐLDI JÁNOS Úrnak tartozom. Poétai lételem felől úgy játszhatom, mint Nagy Sándor, midőn Filepről az Attyáról, és Arisztótelesről a’ maga Tanitójáról, azt mondotta, hogy: ille quidem esse, hic autem bene esse dedit: amazok nélkűl Poéta nem lettem vólna, ezek nélkűl pedig tűrhető Poéta; amazok szűltek fel a’ Parnasszusra, ezek pedig neveltek rajta ’s megmutatták annak tsínos útait, a’ szép lelkeket kalaúzúl keresték ki mellém, hogy meg ne üssem lábamat a’ kőbe. – Melly nagy szerentse, midőn egy nevendék elmét illy nem-Orbiliusok bárdolnak, és köz pályájának kezdetekor illyen jó indúlatú és egyenes Aristárkusok vezetnek! Adnák az Egek, és tennék meg a’ kedvező Múzsák, hogy én e’ közönségesen tiszteltt négy névre a’ Magyar Világnak egén homályt ne borítanék, és midőn az én ő erántok viseltetett magános háládatosságomat most illy aprólék Munkámnak a’ Sarkán közönségesítem, azt mondanák Polgártársaim, tudós Hazámfiai, ’s az utánnunk születendők
In tenui labor; at non tenuis gloria, si quem
Numina laeva sinunt, auditque vocatus Apollo. –24
5. Old. Sajnálható dolog a’ nyelvre nézve is, de kivált a’ Poézisra nézve, hogy a’ mi Világ szerte kedves és betses Tokaji borunknak olly insonorus és nyomorék ’s hosszú neve van. Asszúszöllöbor! – Hogy én a’ hazai termést még is Nemzeti szóval ejtsem ki; kéntelen vóltam a’ Máslás nevet venni fel, noha ez szegényebb neme a’ Hegyallyai Nektárnak.
7. Old. Jámbus vagy futó láb25 az, a’ mellynek az első tagja rövid, a’ hátúlsó pedig hosszú. Jámbus Vers az, a’ melly többnyire illyen Jámbus lábakon jár. Ennek a’ Versnek találójának Arkilokust teszi Horatius, Ovidius, Velleius Paterculus, és a’ nagy kritikájú Bayle.26 Ez az Archilochus Poéta virágzott a’ 29. Olympiásban; szörnyű tsúfolódó és átkozódó ember vólt írásaiban; a’ mellyeket a’ tőle találtt hatos Jámbusokon készített. Nem tsak ellenségeit, hanem jó embereit, barátit, sőt tulajdon annyát, ’s a’ mi még több, önnön magát is megszidalmazta.27 A’ többek között, hogy Lycambe a’ leányát, tett ígérete szerént, néki feleségűl nem adta, egy kemény Satirát írt ellene, mellynek olvasása után Lycambe és annak leánya magokat, a’ gyalázat miatt való kéttségbeesésből, felakasztották.28 Innen a’ mérges verseket az Arkilokuséhoz hasonlítja Horatius, és Ovidius.29 Aristophanes Grammaticus azt jegyzi meg Cicerónál,30 hogy az Archilochus Jambicussai minél hosszabbak, annál szebbek valának. – Az Anákreon’ Jambusa a’ minn ő írta minden Ódáit 3 lábból áll és egy syllabából, vagy is az ő verse negyedfél Jámbus. Hanem az első láb lehet lassú is, doboló is (Spondeus vel Anapaesticus) e’ szerént:31
U – / U – / U – / U
– – / / / –
U U – / / /
Igy élt ezzel Anákreon, némelly kifogás mellett: és ez az ő Daljainak könnyeded és kurta foglalatjokhoz legalkalmatosabb is. – Tsak ezért az egy mértékes versért is majd meghalnak a’ Napnyúgoti Nemzetek, ’s ha a’ Spanyol a’ maga parantsoló hideg a betűit, az Olasz az ő egybeolvadó gömbölyeg szavait; a’ Német a’ sok Diftongust és schevátlan consonánsait erre a’ Téjoszi taktusra rákénszerítheti, boldognak tartja magát és Anyai nyelvét, ’s igazságtalan örömében truttzol a’ néhai Jóniának ditsősségén. Hát te Árpád’ nemzete! mikor fogod közönségesen érezni, hogy a’ te nyelved – és egyedűl a’ te nyelved – alkalmatos a’ Görög Múzsák hasonlíthatatlan hármoniájára?32
9. Old. Két tsillagzat van az égen, különösen, Kutya nevű, t. i. a’ kissebbik Kutya és nagyobbik Kutya. Ez utólsónak pofáján van egy első nagyságú Tsillag, mellynek neve Kutyátska, vagy Kutyó, Canicula, Sirius.33 Mikor a’ Nap Julius 21-dik napj. az Oroszlány jegybe megy, akkor kezd a’ nagy Kutya’ Tsillagzatja a’ Nappal együtt feljárni, másod vagy harmadnapra szembetűnőképpen feltetszeni.34 Ennek feljárásától kezdik azokat a’ nyár közepén lévő száraz, tikkasztó és beteges napokat számlálni, a’ mellyeket a’ nagy Kutyának pofáján lévő igen fényes Canicula tsillagtól canicularis napoknak nevezünk. A’ Caniculai idő nem olly beteges és dögleletes ugyan nálunk, mint más forró tartományokban, a’ miért Virgilius,35 Horatius és más déli Poéták olly iszonyú nevekkel terhelik: de még is jó, a’ mint Blancard mondja,36 ha az Orvosok reá ügyelnek, ’s a’ Hippokrates’ intése szerént, a’ RECIPÉK körűl nagyobb kémélléssel forognak.
10. Old. Hogy sok jó Magyar szavaink némelly jó Magyarok előtt is esméretlenek; annak oka az, hogy az ollyan szó a’ több Vármegyékben feledékenységbe[n] menvén, mai napon, mikor nyelvünkre jobban kezdünk ügyelni, tsak néhol és talám a’ legegyűgyűbb Magyarok köztt maradt meg. Más részről, azt is sajnálva kell tapasztalni a’ vizsgálódó ’s mindent megolvasni kívánó Magyarnak, hogy régi törzsökszavaink a’ szokásból kimentek, és vagy tsupán tsak ivadékjaikban élnek: vagy egész Familiástól edgyütt magvok szakadt: a’ minek legfőbb okai azok a’ gyarló Fordítók, kik a’ (kivált hajdan nyomorék) Deák és egyéb eredeti munkák körűl, nem az idegen nyelvet a’ miénkre, hanem a’ miénket akarták amannak a’ kaptájára szorítani. Magyarjaim! Literátorok! ne tsak a’ külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a’ rabotázó egyűgyű Magyart az ő erdeiben és az ő Scytha pusztáiban, hánnyátok fel a’ gyarló énekes könyveket, a’ veszekedő Predikátziókat, a’ szűr bibliopoliumon kiterített szennyes Romántzokat, hallgassátok figyelemmel a’ danoló falusi leányt, és a’ jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád’ Szerentsi táborára, akkor lelitek fel a’ nemzetnek ama’ mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, a’ mellyeket az olvasott és útazott uratskáknak társaságában haszontalan keresnétek. Hónallyig érő nadrág, lapos hosszú kalap, pípaszárnak való páltza és láb az, a’ mit ott találnátok, a’ nyelv is selyp és erőtelen, a’ minn azok az elpallérozott kis Aziáták perszifláskodnak. – – MOLNÁR ALBERT, az a’ minden tekíntetben nagylelkű és hasznos hazafi, a’ kinek érdemeire nékünk maradékoknak tsak azért is szemesebben kellene ügyelnünk, hogy eleink háládatlanságát valamennyire jóvá tennők,37 – Molnár Albert sok gyökérszókat megtartott számunkra, a’ mellyeknek vesztesége pedig mindenkor a’ leggazdagabb forrásait dugja bé a’ nyelvbővítésnek. De sok emberek sipítnak az esméretlen szók ellen, a’ kik ADELUNGOT pengetik szájokon, ’s az Albert’ hamvai eránt érzéketlenek. Minden Magyar író, a’ ki a’ külfőldi, vagy (a’ mi még jobb) a’ természeti szépségeket nyelvünkön akarja érezhető móddal előadni; sajnálja hogy a’ zőldágat egy meghatározott törzsök szóval ki nem teheti. Az ág lehet leveles is, leveletlen is; száraz is, nyers is; vékony is, gerenda vastagságú is: a’ gajj szint’ illyen közönséges jelentésű. Hogy tesszük ki hát ezt hogy FRONS? Kiteszi Molnár Albert ezzel hogy LOMB. Innen ezeket származtatja: frondosus Lombos, frondare lombozni, frondator lombozó. A’ Lombot pedig, és a’ lombost egészen megkülömbözteti a’ lomptól, és a’ lompostól. – Hozzuk vissza, Barátim, ezt a’ szép eredeti rövid szót, ’s nyerni fog véle az írásunk.
10. Old. Kókkadni mondják a’ Debretzeniek az ollyan füveket és virágokat, a’ mellyek a’ nap’ hévsége, a’ féreg’ rágása, vagy más belső nyavalyájok miatt, hervadni, konyúlni, sárgúlni és halni kezdenek.
12. Old. Idalia vagy Idalium egy város és erdő Cyprus szigetében, a’ hol Vénus különösen tiszteltetett. –38
13. Old. Martalék a’ régi Magyaroknál tett hadban elfogott rabot, mancipium, örökös szolgát, vagy sclávot.39 Innen van a’ régi énekünkben:
Ördög’ martalékja,
Hogy ne légyek rabja,
Adj estvét érnem!
14. Old. Thales, egy a’ 7 Görög bőltsek közzűl, a’ ki az Egyiptomi Papoktól a’ természet’ tudományját és az Égvizsgálást megtanúlván, arra nemzetét is reá kapatta, és az úgy nevezett Joniai Sectát fundálta. Egyszer egy estve az égre függesztett szemekkel a’ tsillagokat vizsgálván, az udvaron egy verembe esett; mellyre a’ vén szolgálója így tsúfolta ki: Te a’ feletted lévő dolgokat kívánod kitanúlni; ’s nem látod a’ mi a’ lábod előtt van.40
16. Old. A’ Parnasszus’ hegye, melly Phocisban vólt, és két tetejét az ég felé botsátván, maga pedig teátrom formán borzasztó meredekséggel nyúlván el, a’ nézőbe szent rémzést okozott; az itt lévő Castalius forrása, melly az Aganippé és Hippocrene’ forrásokhoz közel vólt, ’s a’ Parnasszus Hegyének a’ tövében feküdtt; és a’ Tempe’ vőlgye, mellyet, az eleven gyepen ’s az árnyékos fákon kívűl, a’ Péneus’ patakja is hívesített,41 több illyen forrásos és vizes helyekkel együtt Apollónak, a’ Múzsáknak, és a’ Poétáknak vóltak szentelve: a’ bortermő hegyekről effélét nem olvasunk.
19. Old. Giambattista Guarini született Ferrárában, 1538. Eszt. Sokáig vólt az odavaló Hertzegnek II. Alfonznak Titoknokja, azután Státustanátsosa, a’ kinek sok hasznos szolgálatot tett a’ Velentzei, Római, és Lengyel követségekben. Minekutánna Florentziában is és egyébütt, ékesenszóllását, hűségét, és Politikai tálentomait kimutatta vólna; tsendes életre kívánván magát adni, hazájába visszaindúlt: de Velentzében véletlenűl kimúlt, 1613. Eszt. Azt a’ különöst jegyzették fel róla a’ baráti, hogy a’ Poéta nevet gyűlölte, a’ melly inkább megvetést, mint tiszteletet okozna az embernek. De az jól esett néki, ha a’ Fejedelmek, nagy emberek, és a’ túdós Académiák pompás titulusokkal tisztelték meg.442 – Gyönyörű, és könnyen menő versei vagynak; képzelődése termékeny és tüzes. Fő poétai munkája az a’ Pásztori Dráma, mellynek neve Il Pastor fido, vagy A’ hű Pásztor.43 Vagynak apróbb Versei is felesen.44 A’ Madrigálokban, melly versezet neme közép a’ Lyrica, és Epigrammatica poésis között, és a’ mellyet olly elmésen határoz meg Boileau,45 legelsőnek tartja Baillet a’ Marini’ verseit: de azért megkorpázza őtet Menagius, a’ ki tsak ugyan mint nagyobb lingvista jó poéta, ritka elméjű ’s fáin érzésű ember, jobban szólhatott az Olasz Poésisnak ékességiről.46 Ez a’ kis Anákreontismus Guarininak egy olasz Madrigálja után van készítve, mellyet az olaszúl értőknek kedvekért a’ página’ allyára teszek, hogy Menagiussal érezhessék ebből a’ Guarini Madrigáljainak egyűgyű és igen kellő vóltokat.47
24. Old. Minthogy némellyek, míg a’ kézírást olvasták, nem akadtak hamar értelmére ennek a’ sornak:
Tsigaként tudott szeretni
azért teszek itt rólla egy kis jegyzést. A’ mi nyelvünkben a’ Tsiga szónak 5 értelme van. Jelent 1, játékra való fa vagy szaru tsigát; 2, tészta tsigát, vagy a’ mint túl a’ Dunán hívják, lúdgégét; 3, a’ felvonásra, holmi egyberakott makhinákba készűltt tsigát; 4, kínzásra és torturára való tsigát; 5, a’ férgeknek azt a’ számos seregét, melly tekervényes, lapos, és széllyel nyíló mészmatéríájú tokban, vagy házatskában lakozik; mint p. o. az ostrea, cochlea, limax etc. Itt a’ tsiga szó ez utólsó értelemben vétetődik; ’s a’ mezei vagy vízi tsigához azért van a’ bornemisza szerető hasonlítva, hogy felette lassú és vídorság nélkűl való hideg és fejér vérű állatotska.48 Túl a’ Dunán a’ tsigának két nevét találtam; az 1, Kágyló, mellyet Tiszt. Fábián Úr és Dr. Főldi49 már bé is vettek, néhol Kágyillónak mondják; 2, Púzsa. Ez a’ két név jó vólna két seregbéli névnek; a’ dialectusi Kagyilló pedig valamelly jelesebb Nemnek a’ nevének. Tsigának maradna egyedűl tsak az ollyan Nem, a’ mellynek héjja valósággal tekergős, mint az igazándi tsiga.
26. Old. A’ Jázmin egy tsemete vagy bokor szabású Növevény, melly Europába Napkeletről származott, és ma már aman[n]ak déli tartományiban vadonnat is találtatik. A’ mi Kertjeinkben virága’ kedvéért szaporíttatik, a’ melly fejér és sárgás, és kimondhatatlan’ kellemetes és hathatós illatú. A’ Kertészeknél mintegy 20 fajtája van;50 de a’ Linné systemája szerént három nevezetes faja van a’ többek közzűl. 1, a’ patikai Jázmin (Jasminum offici[n]ale Linn.) ez a’ közönséges [fejér] Jázmin, mellyből az Olaszok még ma is igen jó szagú olajat készítenek; 2, a’ nagyvirágú Jázmin, (Jasminum Grandiflorum L.) ez még illatosabb amannál; 3, a’ legillatosabb Jázmin (J. Odoratissimum L.) ennek törzsöke majd két ölnyi magasságú, és sokszor egy kis élőfa formára nő, levele télen is megmarad, virága világos sárga, és [nem] olly nagy ugyan mint az előbbié, hanem minden fajánál legkedvesebb illatú, és az ág’ hegyén bokréta módjára áll. – Tsudálkozom rajta, Debretzennek jó ízlésű Fejér-személlyei! ti kik a’ külső módinak tzifra hívságait olly nemesen megvetni, ’s a’ természet’ szelíd pompáit olly nyájosan dajkálni tudjátok, hogy holott a’ virágokat nem újságokért, vagy tzifra nevekért és hazájokért, hanem belső valóságos kellemjekért szeretitek, és e’ részben az egész hazában magatokat leginkább megkülömböztettétek, mégis a’ Jázmint, ezt a’ legszelídebb, leggyönyörűbb, és legillatosabb virágos tsemetét kertjeitekbe bé nem hoztátok! A’ ti magánosan dalló Anákreontok kénszerít titeket a’ természet’ gyönyörűségire ’s tulajdon jó gusztusotokra, hogy Flórának ezt a’ kedvesét pártfogástok alá vegyétek. Jól kiállja ő a’ mi Scythiánknak hidegét, ’s könnyen szaporodik jövésiről, és ledug[g]atott ágairól, bújtással is tenyészik, és suhasztással. Tsak verőfényes, és egy kevéssé nedves földbe ültessétek; illatjával hálálja ő meg néktek, az ő testvéreinek, dajkálkodástokat. Vajha ez az én kis ajánlásom, a’ Jázminnak betset, néktek pedig általa eggyel több ártatlan gyönyörűséget okozna: akkor megelégedve merném gondosságom Jutalmáúl a’ kezetek közt elősször kinyitott Jázminbokrétát kalapomra megkérni; ’s talám ti sem lennétek igazságtalanok. –
28. Old. Szamótza néven nevezik a’ Duna mellett, Túl-a’-dunán, és a’ felfőldön a’ főldi epret, néhol pedig annak tsak egyik fajtáját. Jobb is vólna, legalább fűvész Könyveinkből azt a’ zavarék főldi Eperj nevet kivetni; és ezt a’ három külömböző nemet, a’ mi magyarúl Szamótza, Szeder, és Eperj, Linnénél pedig Rubus, Fragaria, és Morus illyen formán rendelni el. 632. RUBUS fruticosus, szúros SZEDERJ; vagy ha a’ Rubusnak jó Nemi nevet találnánk, a’ Szederj maradna fajnévnek. 633. FRAGARIA vesca enni-való SZAMÓTZA; [vagy Főldi eper SZAMÓTZA;] mert van ollyan fragaria is, a’ mellynek epres vagy ennivaló bogyója nem terem. 1055. MORUS alba, fejér vagy halvány SZEDER; MORUS nigra, fekete vagy savanyú SZEDER. Így nem lenne a’ mi Természeti Históriánkban annyi zűrzavar és ambiguitás; nem zavarnók össze a’ fragariát és Morust az Eper név alatt, ’s a’ szeder név alatt a’ Morust és a’ Rubus fruticosust.51
28. Old. Melius vagy Horhi Juhász Péter,52 a’ maga Magyar Herbariumában, a’ Bellist Rukertznek nevezi: jó lesz tehát a’ Magyar Botánikusnak így írni Linné szerént. 962. BELLIS perennis, Százszorszép RUKERTZ. BELLIS annua, egyévi, vagy kékellő RUKERTZ. – Itt ebben az én versemben az a’ kellemetes piros kis gömbölyű virág értetődik, mellyet kerteinkben állandó gyökerekről szaporítunk, és Százszorszépnek nevezünk.
29. Old. Nardusnak hívják közönségesen azt, a’ mit Magyarjaink is Spikinárdnak neveznek, (deákúl Spica nardi, e’ görög szótól Nardu Stakhűsz) a’ melly egy kékes virágú jóillatú kerti bokrotska, és a’ Levendulának (Lavandula Stoechas. Linn.) fajtársa, Linnénél Lavandula Spica. Ebből igen kedves illatú vizet tsinálnak, úgy hogy a’ Frantziáknál narder átaljában minden szagosítást és parfűmirozást jelent. A’ Régiek szagosbort is tsináltak véle, a’ mellyet vinum nardinumnak hívtak.53 Linnénél egésszen más nemet tesz a’ NARDUS, melly a’ Triandriára tartozik.
29. Old. Az ámbra egy gyúlható, hamuszinű, sikeres és jóillatú Gyanta’ neme, melly a’ zajgó habok által szokott a’ tengerből a’ partokra hányattatni. Találtatik a’ patikákban, és a’ fűszerbóltokban. Terem Japóniának, a’ Molukki Szigeteknek, Szummátrának, Borneonak, ’s a’ Malabári tartománynak vídékein. Ha ennek drága illatját égettborral kivontatják, más testekkel is bőven közli azt.54
29. Old. Azt írja Homerus, hogy midőn [az Istenek] vendégeskednek, a’ nektárba nepenthest elegyítenek, mellytől szívek és elméjek megújjúl, megvídámodik. Midőn Homérusnál Telemachust és Pisistratust megvendégeli Menelaus: az ő felesége Helena kedvet akarván nékiek tsinálni, nepenthest elegyít a’ borba, melly olly szer, a’ mi a’ bánatot és haragot elüzi, és minden bajt elfelejtet. Ha valaki erről iszik, mikor már a’ pohárba van; annak ortzájáról akkor nap nem hullanak könnyek, ha mindjárt Attya Annya meghólt vólna is, ha mindjárt Attyafiát vagy kedves gyermekét elötte gyilkolnák is meg, és azt maga szemeivel látná is. Illyen jó és hasznos orvosi szerrel bírt a’ Jupiter’ Leánya, a’ mellyet néki az Egyiptomi Polydamna adott, Thónnak a’ felesége, ’s a’ t.55
31. Old. Azt mondja SERVIUS, hogy a’ Görögöknél minden innepi ’s áldozati szertartásokat közönségesenn Orgiáknak neveztek, mint a’ Latinusoknál Cerimóniáknak; de idővel az Orgiák’ neve tsak a’ Bakkhus’ innepeire ragadt, mellyeket, minthogy Tébásban 3 esztendőbe szoktak vala előfordúlni, Trietericaknak is mondottak, mint Virgiliusnál is láthatni: trieterica Bacchi orgia.56 –
31. Old. Lyaeus egy neve vólt a’ többek között Bakkhusnak, mivel ő az ő bora által felszokta oldani az emberek’ szívéről a’ gondokat. Lüein ta melé; a’ honnan Lüszimelésznek is, az az Gondoldónak neveztetett.
32. Old. Anákreonnál Cythére, Virgiliusnál Cytheréa nevet visel Vénus, Cythera nevű Szigetről, mellybe vitetődött elősször a’ tsigahéjjon, ’s annál fogva az ő neki szenteltetett.57 – Legalább a’ gyenge magyar Anákreontismusban a’ Czitére név szebben jön ki, mint Vénus.
35. Old. Polymnia, vagy Polyhymnia, az az sokhymnusú, vagy sokénekű, sokat éneklő, egy a’ kilentz Múzsák közzűl; itt úgy adódik elő, mint a’ ki különösen a’ Muzsikának az Istenasszonya.
37. Old. Keserű-édes vagy Keser’édes az, a’ mit a’ Frantzia az aigre-doux, az Olasz pedig a’ dolce-picante által tészen ki, a’ miben az édesség keserűvel, savanyúval vagy fójtóssal van megvegyítve, és a’ mi az ízérzésben ollyan forma, mint a’ muzsikában a’ szokatlan és discordánt hangokból öszvefogott hármónia; vagy a’ festésben a’ clair-obscur, chiaroscuro, németűl Hagedorn és Sulzer után Helldunkel.
37. Old. Azt mondja Jónesnél egy Török Poéta: Ez életnek Rózsássát körül néztem, ’s egy rózsát sem találtam, mellyen tövis ne lett vólna, mellynek sértése szinte a’ lélekig hat; hány esztendő ólta forgok e’ kortsmákon! ’s még sem ittam ollyan bort, a’ mi után mámor ne következett vólna. – Ezt a’ mondást felteszi Jónes az Ali Chelebi’ folyóbeszédje szerént is.58
1 Lásd a’ Kannibáloknak egy jeles Dalját KLEISTnál: Sämmtlichen Werke. Wien. 1789. 12. S.
2 Méltó erre megolvasni a’ miket SULZER (Allgem. Theorie d. schön. Künste. Neue Aufl. Leipzig 1786. IV. Theile. gr. 8. Art: Lyrisch, Musik, Hymnus, Ode, Lied, &c.) RAMLER (Batteux, Th. III. S. 3. ff. ) MARMONTEL (Poëtique Française Tom. II. Ch. 15.) ’s kivált a’ mi tzélunkhoz közelebbről LOWTH (de sacra Poësi Hebraeorum, C. Not. Dav. Michaëlis, Göttingae, Part. II. Praelect. XXV. Edit. IIae), és BARNES (Prolegom. in Anacreont. §. I. IV) beszéllnek. – Azt mondja SCALIGER: Infans quoque prius canit, quam loquatur; méltó a’ többit is nála megolvasni, Poëtices Lib. I. pag. 3. (1561 fol).
3 Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften, von J. J. ESCHENBURG. Berlin und Stettin. 1783. 8. – S. 114. §. 18.
4 Vajha sokan érzenék azt, kivált a’ nagy emberek közzűl, a’ mit említ BARNES (in vita Anacreontis, Edit. Cantabrig. 1705. 8. praemissa, §. XXXII, et XXXIII. pag. LVIII. et sqq.) ’s a’ melly szép megjegyzését ottan előhozza X. LEO Pápának, és a’ mit erről a’ szentségtörésről Alcyoniusból és Colomésiusból kijegyez Dan. Georg. MORHOFIUS (Polyhistor. Literar. Philos. Practic. C. Accession. Joh. Frickii, et Joh. Molleri, Edit. III. Joh. Alb. Fabricii. Lubecae. 1732. 4. – Tom. I. Lib. VII. Cap. 2. §. 11. pag. 1043.).
5 Com. TELEKI Bibliotheca, Tom. 1. pag. 9. és BORN in Dissert. Anacreonti praefixa. pag. XXIX et XXX. Edit. Lips. 1789. 8.
6 Szép Aesthetikai és erkőltsi jegyzést tesz az illyen Poétai fordúlásról amaz érzékeny Frantzia Poéta DELILLE Les Jardins, ou l’Art d’embellir les Paysages, Poëme en IV. Chants, l’an XI. 12). dans ses Notes. és sok víg Poétának jó letzkét ád általa.
7 Egésszen megérdemli a’ figyelmet BARNESIUS Prolegomenor, in Anacreont. §. X et XI.
8 Allg. Theor. d. sch. Künste. – Art. Anakreon.
9 Lásd Jul. C. SCALIGERI Poëtices Lib. I. Cap. 44.
10 Így járt, az egyé[b]aránt tudós Casp. BARTHIUS vagy kőltött nevén TARREUS Hebius, a’ kiről azt mondja az éles MORHOF, Polyh. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. 3. §. 12. pag. 1068. hogy „ejus Anacreontes lignei plane, imo stercorei sunt.”
11 Ueber die Philosophie des Anakreon, ein Versuch von M. Joh. Fr. DEGEN. Erl. 1776. 8. – Anacreon, herausgegeben von J. F. DEGEN. Erl. 1781. 8. –
12 Fragmenten über die neuere deutsche Litteratur. (I. Th. S. 338. f.) –
13 Anmerkungen über den Anakreon (von Prof. SCHNEIDER) Leipz. 1770. 8. –
14 GLEIMS Versuch in scherzhaften Lieder[n], Berlin. 1749. 8. – Ebend. Lieder nach dem Anakreon. Berlin. 1766. 8. –
15 Édes Gergely régólta fordítgatja Anákreon’ Daljait görögből, régólta is dolgozik Anákreontismusokat: ez utolsókban szerentsésebb vólt mint amazokban, és talám, a’ mint rájok emlékezem, a’ legjobbakat vesztette el 1798diki útjában. Most mind a’ kétféle Próbáit kiadá e’ tzím alatt: A’ Teoszi Anákreon Versei, kétféle fordításban. Egyenesen görögböl, ’s a’ t., ÉDES Gergely által. Vátzon. 1803. 8. – A’ Fordítást ez a’ Magyar Verselőnk kétképpen tette meg, a’ mint maga is a’ könyv homlokán említi, az egyik van az Anákreon’ mértéke szerént, a’ másik pedig kádentziás apró sorú versekben. Illyen formába öntötte Anákreontismussait is, kit kadentziával, kit tsak a’ nélkűl. Baráti és jóakarói sürgették, hogy kiadja, a’ mint az előbeszédben írja. – ZECHENTER Antal is kiadá az Anákreon’ verseit Magyarúl 6 syllabájú 3 soros kadentziás Versekben fordítva. Prága. 1785. 8. De a’ 3 soros Vers! a’ Prágai fordítás! a’ Geklen Adelajda! és az illyen Magyarság! – Inkább hallgatom a’ NÉMET Virtuózok’ MAGYAR Verbunknótáit, mint az efféléket. A’ Magyarnak Karaktere az, hogy Karaktere legyen…
16 Dr. FŐLDI János, a’ ki Anákreonnak sok daljait fordította, próbát tett az Anákreontismusokban is, mellyek több Versezetjeivel eggyütt még Kézírásban hevernek. – Ujhelyi DAYKA Gábor egynehány szerentsés Anákreontismust tsinált: az ő próbái is még Kézírásban vagynak egyéb poétai darabjaival. Egy az Orpheusban kiadódott: a’ többi is Kazincy Úr’ öszveszedése és barátsági hív gondoskodása után rövídnap világra kerűl.
17 Lásd a’ Magyar Museumot Kassán és Pesten; 1788. 1789. II. Kötet. 8. Orpheust Kassán. 1790. II. Kötet. 8. – és Helikoni Virágokat KAZINCY Ferentz Gyüjteményéből. Pozsonyban. 1789. 8. –
18 Német lábakon próbálta MEINECKE (Leipz. 1776. 8.). Spanyol nyelven pedig Estevan Man. VILLEGAS, (az ő Eroticainak Isö Részében. Najera. 1617. 4). –
19 1781. fol. –
20 Az egyik nagy betűkkel c. Commentario, et B. Theca Anacreonteia, et var lection, 1785. 4. ex typ. reg. a’ másik apróbb betűkkel, a’ híres BODONI’ typogr. Olasz fordítással, in 4. maximo[, 1793].
21 Odes d’Anacreon, traduites en Français avec le texte grec, la version latine et notes critiques, par la Citoyen GAIL, avec estampes, odes grecques, mises en musique par Gosséc, Mehul, le Sueur et Cherubini, et un discours sur la musique grecque. Edition plus complete que toutes celles qui ont paru jusqu’ à ce jour. Paris l’an 7. gr. 4.
22 Lásd az ő Dictionarium Musicumát, ’s a’ hozzá ragasztott Kótákat.
23 Esméretes az ő Csehihez írott Dalja, melly így kezdődik: Tölem Barátom messze vagy ’s a’ t. Ebben a’ Dalban, a’ mint tudjuk, nints az úgy nevezett Kádentzia; még is jól megy rá a’ muzsika, ’s ő is a’ muzsikára.
24 VIRGIL. Georg. Lib. IV. v. 7. –
25 A’ Jámbusok régenten gúnyolásra, és gyalázásokra vóltak alkalmaztatva. Így bosszúlta meg Hipponax Poéta az őtet kitsúfoltt Pictorokat, (PLINIUS Hist. Nat. Libr. XXXVI. Cap. 5. és HORATIUS Epod. VI. v. 14). Archilochus ezt a’ Vers’ nemét, a’ mint Hephaestio mondja, JAMBE nevű Menyetskétől tanúlta, és nevezte; de ezt tagadja SCALIGER, és a’ Jámbusok eredetét egésszen Apollónak a’ Pythonnal való hartzáig viszi fel. Lásd: Poëtic. L. I. Cap, 23 et 54. pag. 39 et 53.
26 Archilochum proprio rabies armavit Jambo. HORAT. Art. Poët. v. 79: Repertor pugnacis Iambi-nak nevezi OVIDIUS, in Ibin. v. 521. – Azt mondja V. PATERCULUS L. I. Cap. 5. neque quemquam alium, cujus operis primus Auctor fuerit, in eo perfectissimum praeter Homerum et Archilochum reperiemus. – BAYLE, Dictionn. Hist. et Critique, VI. Edit. par Maizeaux. Basle. 1741. fol. Art: Archilochus. –
27 Jeles példáit láthatni ezeknek AELIANUSNÁL Variarum Hist. L. X. Cap. 13. és PLUTÁRCHUSNÁL de audiendis Poëtis, és in Institut. Lacon.–
28 Nec socerum quaerit, quem versibus oblinat atris; nec sponsae laqueum famoso Carmine nectit. HORAT. L. I. Ep. 19. v. 30. – A’ Satirának egynéhány illyen irtóztató következéseit olvashatni BAYLÉban a’ Hipponax articulusnál, az F. betü alá tett Jegyzésében.
29 Cave, cave; namque in malos asperrimus Parata tollo cornua. Qualis Lycambae spretus infido gener. Epod. VI. v. 13. Postmodo si pergas, in te mihi liber Jambus Tincta Lycambeo sangvine tela dabit. in Ibin. v. 51.
30 Lib. XVI. Epist. 11. ad Atticum. Vessd hozzá Dionys. LONGINUS de sublimitate, (ex recens. Zachar. Pearcii, et edit. Sam. Fr. Nath. Mori. Lips. 1769. 8) Cap.. 10. §. 7. p. 72. és Cap. 13. §. 3. pag. 86.
31 Jul. Caes. SCALIGER Poëtic. Lib. II. Cap. 34. pag. 77. így ír a’ Jámbusokról: Jambicorum sedes purae et propriae fuere per initia, sicut et aliorum. Verum quum Poësis sit imitatio naturae, natura vero ipsa raro simplicia commentetur, eaque ad compositiones potius perfectorum: idcirco haec ut exactius explicarentur, admisti necessario sunt alii pedes, quorum notis res ipsae, quae essent variae, designari possent. Insertus igitur Spondaeus sedibus imparibus. (Vesd öszve azzal, a’ mit Horatius ír de Arte Poët. v. 251–259). Ejus sive consilii, sive consvetudinis ratio declarata est septimo horum Librorum. (különösen pag. 359.) Anapaestus quoque ingessit sese, non sine magno decore, est enim pes admodum nobilis (nem mobilis?) isque non solum sedibus peregrinis, idest imparibus, sed etiam legitimis. Id quod apud omnes Graecos videre est. De Dactylo quid dicendum? nam si spondaeus interponitur, quare non et dactylus? fortasse quia trochaeo similior: a longa namque incipit, anapaestus iambi naturam imitatur: a brevi enim capit initium. &c. – Az Anákreon’ Jámbicussairól, ’s azoknak változtatásiról bőven ír BARNES Prolegom. in Anacreont. §. XII.
32 Azt mondja KAZINCY Orpheus’ I. Kötetj. 277 old, „Boldog! boldog, a’ ki a’ görög Dal’ szépségét tsak úgy is érezheti, mint én.” – Lásd a’ II-dik KIERESZKEDÉST.
33 Erről a’ Kutyáról azt mesélik a’ Poéták, hogy ez az Erigoné’ (ki a’ Szüz’ jegye, a’ Nap’ útján) kutyája vólt, a’ melly látván hogy Icariust a’ pásztorok megölték, ’s annak leánya Erigone búvában felkötötte magát, a’ szánakozás miatt megdöglött; melly szíves hűségéértt Jupiter őtet, Erigonéval együtt, a’ tsillagok közzé helyheztette. Vid. Caroli STEPHANI Dictionar. Histor. Geogr. Poëticum. (Genevae. 1660. 4.) pag. 573.
34 A’ régi Kalendáristák, Tsillagvisgálók’ és Matemátikusok’ észrevételek szerént felrakta ennek a’ Tsillagzatnak járását Usszérius. Vid. Jac. USSERII Dissert. de Macedonum et Asianorum Anno Solari; cum Graecorum Astronomorum Parapegmate, ad Macedonici et Juliani Anni rationes accommodato. (Edita ad calcem Rationarii Temporum Petaviani, Veronae. 1741. fol. m.) pag. 94. et 95.
35 VIRGIL. Geor. L. II. v. 353. hiulca siti findit canis aestifer arva. Geor. L. IV. v. 425. Jam rapidus torrens sitientes Sirius Indos Ardebat; coelo et medium Sol igneus orbem Hauserat; arebant herbae, &c. Aen. L. III. v. 138. sqq. Corrupto coeli tractu, miserandaque venit Arboribusque satisque lues, et letifer annus. Linquebant (a’ társai Aeneásnak) dulces animas, aut aegra trahebant Corpora; tum sterilis exurere Sirius agros; Arebant herbae, et victum seges aegra negabat. Aen. L. X. v. 273. sqq. Sirius ardor, Ille sitim morbosque ferens mortalibus aegris. – HORAT. L. I. Od. XVII. v. 17. Caniculae vitabis aestus. L. III. Od. XIII. v. 9. Flagrantis atrox hora Caniculae. Lib. I. Ep. X. v. 15, 16. gratior aura Leniat et rabiem canis et momenta Leonis ’s a’ t. Így LUCANUS, STATIUS, PRUDENTIUS, SID. APOLLINARIS; így CICERO, PLINIUS; így a’ mai Olasz Poéták is.
36 St. BLANCARDI Lexicon Medicum etc. (Ed. nov. per. Jo. Fr. Isenflamm, Lips. 1777. Tom. II. 8.) pag. 216.
37 Szívre-ható, a’ mit Pápai PÁRIZ Ferentz ír az ő Dictionáriumának Előbeszédjében a’ szegény Molnár Albert felől, és a’ mit ott bizonyítnak a’ BISTERFELD’ Versei. Lásd életét és munkáit a’ BOD Péter’ Magyar Athénássában, a’ 181–184 lap. és a’ Gróf RÁDAY’ tudósítását az Orpheus II. Kötetj. 97 lapj.
38 Vide notas Chr. Gottl. Heyne (in Edit. Virgil. Lips. 1787. Tom. IV. 8. m.) ad Aeneid. Lib. I. v. 680. et sqq. fotum gremio Dea (Vénus) tollit in altos Idaliae lucos, ubi mollis amaracus illum Floribus et dulci aspirans complectitur umbra, és ad Aen. L. X. v. 51. sq. a’ hol a’ Cytheronról is szó vagyon.
39 MOLNÁR Albert a’ maga Deák Dictionáriumában a’ Praeda szót Martalékkal teszi ki; a’ Magyar Lexiconjában pedig a’ Martalék szót általlyában Praeda és Manubiae szavakkal világosítja.
40 Vid. DIOGEN. LAËRTII Vit. Philosophor. Lib. I. num. 34. „Qua ratione, (úgymond a’ banya) o Thales, quae in coelis sunt, comprehensurum te arbitraris, qui ea, quae sunt ante pedes, videre non vales?” – Ide megy ki MORUS Tamásnak, ama nagy lelkű és tudományú Ángliai Cancellariusnak, egy Astrologusra írott Epigrammája:
Astra tibi aethereo pandunt sese omnia vati,
Omnes, et quae sint fata futura, monent:
Omnibus ast uxor quod se tua publicat, id te
Astra, licet videant omnia, nulla monent.
41 Lásd VIRGIL. Culice v. 93. sqq. és Georg. Lib. IV. v. 317. és a’ miket ez utólsó helyre tett bővebb Excursusában a’ tudós HEYNE előád. Tom. I. pag. 552. sqq. ’s a’ mit Strabóból kijegyez. Tom. IV. pag. 17.
42 Lásd felőlle MORHOFII Polyhistor. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. I. §. 9. pag. 1012. – Gottl. Stollii Introd. in Hist. Litterariam (ex translat. lat. Car. Henr. Langii, Jenae. 1728. 4.) pag. 252, 253 – BAYLE Diction. Hist. Crit. Art: Guarini, és Luigi ZUCCOLO, della Eminenza della Poësia Pastorale. p. 25.
43 Pompás és gyönyörű Kiadása, London. 1708. 4., mellyben Guariniról magáról is olvashatni. Lásd: THUANI Lib. XCIX. ad a. 1590.
44 Rime del Sign. Giamb. GUARINI, Venet. 1559. 12.
45 „Le Madrigal plus simple et plus noble en son tour,
Respire le douceur, la tendresse de l’amour.”
46 BAILLET, igen szorgalmatos és tudós ember, ki kezdette adni Párisban 1685 Eszt. az ő ephemericus Munkáját illy név alatt: Jugemens des sçavans sur le principaux ouvrages des auteurs, abban (Part. IV. pag. 181) Marininak adja az elsőséget; de őtet megtzáfolja MENAGIUS a’ maga Anti-Bailletjában. Tom. II. pag. 25. – Lásd: BAYLE Dict. Hist. Cr. Art: Menage, a’ hol ezt az embert gyön[y]örűen és nemesen karakterezi.
47 Punto da un Ape, a cui
Rubava il mele il pargoletto Amore,
Quel rubato licore,
Tutto pien d’ ira e di vendetta, pose
Su le labra di rose
A la mia Donna, e disse: „In voi si serba
Memoria non mai spenta
De le soavi mie rapine acerba,
E chi vi bacia, senta
De l’ape, ch’io prova, dolce, crudele
L’ago nel core, e nella bocca il mele.”
48 A’ Tsigák egy számos seregét teszik az Állatok’ VI Rendének, a’ Férgeknek. Linné és ő utánna a’ több Természetvisgálók ezt a’ sereget IV familiákra így osztják fel: A, Multivalvia; Soknyílásúak. B, Conchae; Kagylók. C, Cochleae; Tsigák. D, Egynyílásúak, tekergés nélkűl; (nekem) Púzsák. – Lásd FŐLDI’ Természeti históriáját a’ 392 old. és Jo. Fr. BLUMENBACH’s Handbuch der Naturgeschichte VI. Aufl. Götting. 1799. 8. – S. 427.
49 G. Chr. RAFF Természeti Histor. ford. Fábián József. Veszprém. 1799. nagy 8. – a’ 98, 99, 101, 102, 103, 104, 106 és 108 lap. – Dr. FŐLDI János’ Term. Hist. a’ Linné’ system. szerént. I Csomó. Pozsonyb. 1801. 8. pag. 389, 390[, és 392]. – Vedd különösen gondolóra, a’ mit T. Fábián Úr a’ 101 és 104 old. mond! „Tsiga németűl Schnecke, Kagyló pedig Muschel.”
50 C. Ph. FUNKE, Naturgeschichte und Technologie. (Braunschweig. 1791. III Bde, 8.) – IIter Band. S. 178.
51 Olvasd végig Dr. FŐLDI Jánosnak Rövid Kritikáját és Rajzolatját a’ Magyar Füvész-Tudományról. Bétsben. 1793. 8.
52 Ez a’ nagy és tudós ember született Horhi nevű falujában Somogy Vármegyének, (ez a’ falu többé nintsen; hihető, 200 eszt. alatt elpusztúlt; de megvan ez a’ szó Horhos, melly a’ hegyek között lévő szoros útakat és vizmosásokat jelenti) igaz neve vólt Juhász, de a’ mit az akkorbéli szokás szerént görögűl Méliusnak tsinált. Vólt ő Debretzeni Pap, és Püspök. Nagy embert játszott a’ Reformatio’ idején. A’ híres Duditiussal sok illetlen visszálkodást tsináltak. Megholt 1572 eszt. Kár, hogy Herbariuma, a’ midőn ezeket írom, kezemhez nem kerűlhet!–
53 Illius e puro distillent tempora nardo. TIBULLUS, Lib. II. El. 2. v. 7. Dum licet, Assyriaque nardo Potamus uncti? HORAT. L. II. Od. XI. v. 16. PLINIUS, Hist. Nat. L. XII. C. 12. és L. XIII. C. I. és L. XXI. C. 6. ATHENAEUS, L. XV. Cap. 12 et 13.
54 Az Afrika’ partjai és szigetjei körűl is nevezetesen Madagaskár mellett, bőven találtatik. – BLANCARDI Lexicon Medicum Tom. I. Art: Ambra grisea, és CHARDIN Voyag. Tom. IV. pag. 48 s.
55 Igy ír HOMERUS Odyss. Lib. IV. v. 220, sqq. – Lásd még Bazil. FABRI Thesaurus Erudit. scholast. (post Aug. Buchneri, Chr. Cellarii, Jo. Georg. Graevii et alior, curas. Lips. 1710. fol.) Art: Nepenthes, és Versuch eines Handbuchs der Erfindungen, von G. L. BUSCH. Wien und Prag. 1801. VIII Theile. 8. – IVter Th. S. 307.
56 VIRGIL, Aen. Lib. IV. v. 301. sqq. Lásd, a’ miket erre a’ helyre jegyez SERVIUS, és HEYNE, Tom. II. pag. 488, 489, és a’ mit ír a’ Geor. L. IV. v. 521. alá, a’ hol azt is mondja, hogy orgiorum nomine omnia sacra enthusiastica et mystica appellabantur. Tom. I. pag. 543. Azért mondja STATIUS is Pieridum Orgia. Lib. V. Silv. 5. v. 4. talám tzélozván az ARISTOPHANES’ Múszon orgiajára. – Itt, ebben az én kis Versezetemben, ollyan enthusiastica Sacra tétetik magánosan Bakhusnak: és hogy mégis Orgiának neveztem, holott ez a’ szó a’ dühösködéstől jön, az megeshetett, és arra mind Anákreonnál a’ Manién maneisz arisztén, mind Horatiusnál az An me ludit amabilis insania, mind Erasmusnál a’ Pulcrum est insanire cum multis, mind Kazincynál a’ Boldog bolondoskodás – felbátoríthatott, ’s az egész dolog tsak oda megy ki, a’ mit a’ Diétai Múzsában így tettem vala ki: Bolond az, barátom, a’ ki okos mindég.
57 Vide Notas HEYNII ad Aen. Lib. I. v. 680. – Így OVIDIUS is Metamorph. Lib. IV. v. 288. Fastor. Lib. IV. v. 15. és Heroid. Epist. VII. v. 60.
58 Guil. JONES Poëseos Asiaticae Commentariorum Libri VI. (Ex Editione Jo. Gottfr. Eichhorn. Lipsiae, 1777. 8.) pag. 283.
| I. Oldal. Anákreoni Dalok. – A Poézisnak minden nemei közzűl legrégibb és legközönségesebb az énekelhető vagy dallásra alkalmatos verselés. Jubáltól fogva, e’ mái napig, a’ mellyben ezeket írom, minden időben és minden helyeken éreznek az emberek, indúlatba jönnek, azt kiadni igyekeznek, ’s ha attól szer felett izgattatnak, danlásra, tántzra, mértékbe szedett hathatós beszédekre fakadnak. Az érzékeny Római Olasz, a’ fagyos Lappon; a’ gőgös Asiata, az indolens Chinai lakos; a’ Tuilleriának kipallérozott lelkei, ’s az emberevő Kannibálok:1 – mind, mind énekelnek, danolnak és dallokat tsinálnak. A’ Hármónia, melly a’ mi testünk és lelkünk alkotásával egy-idős, a’ maga származásának szempillantásában nemzette és zendítette meg a’ Lyrica Poësist.2 – Két fő neme van az éneklő Versezeteknek, ahozképest, a’ mint vagy felemelkedik, és magán kívűl ragadtatik a’ mi lelkünk, vagy pedig tsak tsendes és kellemetes elborúlásba jön az előtte lévő tárgy által. Az első esetben, a’ tárgynak nagy és felséges vólta miatt, érzéseink erőssebbek, gondolataink fentebb járnak, melly miatt a’ szók és kifejezések hathatós, szabad, merész és vakmerő formát és menetelt vesznek magoknak, és a’ Szerző egész meglelkesedésben áll elöttünk: így készűl az Óda, melly alatt az énekeknek fellengősebb nemét szoktuk érteni. Mikor pedig érzéseink lágyabbak, szelídebbek, nyájasabbak; a’ tárgy vagy tsekély, vagy előttünk tsekélyebb oldaláról vevődik fel; ’s annál fogva énekünk is, és előadásunk módja könnyebb és halkábban folyó: akkor az Óda’ erejét és magosságát el nem érjük, és a’ mit készítünk, annak neve nálunk Dal, az idegeneknél Lied; Song; Chanson; Canzone vagy Canzonetta. A’ természet’ látásából indúltt örömök, a’ nyájasságnak, barátságnak, édes indúlatoknak érzése, a’ társasági élet’ vídámságinak kóstolása, az abból származott játék, enyelgés, jó kedv, és felvídúlás – ezek a’ Dalnak szokott foglalatjai, azt mondja Eschenburg.3 Az illyen tárgyak és érzések szükségesképpen megkívánják, hogy a’ Dalnak egész előadása, minden kifejezése és telyes folyamatja könnyen menő, természetes, eggyűgyű, kellemes és jóhangzású légyen; annyival is inkább minthogy minden Dal főképpen éneklésre és muzsika mellé szokott készítődni. – Sok nemei vagynak, valamint az Ódának, úgy a’ Dalnak is. Legkitetszőbbek az
Anákreoni Dalok. Anákreon, (a’ kiről alább) igen sok apró Dalokat írt Görög nyelven; de a’ mellyek nagyobb részént elvesztek a’ Byzantiumi Zelóták rend felett való kegyességek miatt, nem kevés veszteségével a’ szép Mesterségeknek.4 A’ mi megmaradt is, és valami 70–805 formán az ő neve alatt forog, nem mind az övé, hanem másoktól az ő mustrája után íródott. Ezeknek az ő Daljainak foglalatjok, a’ szerelem, a’ bor, az öröm, a’ megnyúgodtt lélek, tsendes és szorgalom nélküli élet, barátság, szépség, tavasz, rózsa, galambok ’s a’ t. Nints azokban semmi fajtalanság, részegítő és lázzadó indúlat, vastag baromi gyönyörködés: hanem tsak nyájas enyelgés, rendkívűlvaló vídámság, lomhaság nélkűl való elérzékenyűlés, könnyű és szabad Epicureismus. Az Anákreon’ világában tsak a’ jelenvaló szépet, jót, gyönyörűt keresi az emberi Lélek, a’ fösvénységtől, nagyravágyástól, haszontalan aggodalmaktól üress lévén, érzi hogy jó az élet, és a’ halált is tsak úgy nézi, mint az örömnek és megelégedésnek utólsó pontját, mellyen meg kell nyúgodni. Horatius is követte őtet ebbe; mert ő is a’ gyönyörűségek közzé mindég szép módjával béviszi a’ halált, a’ koporsót, a’ más Világot.6 Éljünk vídámon, és minél kevesebb gonddal; mert egyszer meghalunk, ez a’ régi Lyricusok’ Philosophiája: ha pedig élnünk és örűlnünk kell, hagyjunk élni és örűlni másokat is, ez az egész emberiség philosophiája. Vajha minden fösvénynek, minden Nagyravágyónak, minden bújálkodónak beléolvaszthatnám a’ szívébe ezt a’ kurta philosophiát! hány rettenetes bűnnek a’ tsiráját sütném el általa; óh jó theóriájú, gonosz praxisú Halandók! a’ ti kebeletekben. Ezt a’ Maximáját Anákreon a’ legvékonyabb színbe őltözteti fel, kikeresi az érzésnek legszebb útait, fájin elmésségével tsalogatja ’s tartóztatja az olvasót, magát igen kellemetes és kedveltető módon fejezi ki, ezer édes ígéző képzeleteket talál elő ’s azokat a’ legkönnyebb móddal festi le, hogy azok a’ mi Fántáziánkat körűl-sibongván, Lelkünkről az élet’ únalmát ’s az azt felettébb lankasztó indúlatokat balzsamos szárnyaikkal leszeleljék.7 Ezt a’ könnyű és aprólék gyönyörűséget olly elmésséggel fűszerszámozza ő meg, a’ mellynek párját alig találni. Az ő humora azt mondja Sulzer,8 a’ legkellemesebb a’ világon, ’s olly könnyű, mint a’ legszebb Kikelet; az Ő Daljainak gyűjteményje hasonlatos a’ virágos Kerthez, mellyben ezer kívánatos illatoktól lepettetni meg.9
Ez tehát az Anákreon’ Daljainak belső természetek, és a’ melly Dalokat illyen lélekkel ’s illyen formába öntenek a’ Poéták, azokat Anákreontismusoknak, Anákreoni Daloknak nevezik. Azért is, a’ ki jó Anákreoni Dalokat kíván írni; annak nem Anákreont kell fordítani, sem holmi hideg és durva érzéseket az Anakreon’ mértékére srófolni:10 hanem az ő tőle kedveltt édes tárgyakról, az ő tulajdon könnyűségével, vídám humorával, és kellemetes előadásával, rövid és tsínos Dalokat szerzeni. Sajnálom, hogy a’ midőn ezeket írom, DÉGENnek11 Anákreonra tett halhatatlan gondolatait a’ könyvnek nem léte miatt jó ízlésű Olvasóimmal nem közölhetem. Én azt a’ fáradságomat nem kímélltem vólna; de Collegiumunknak Könyves házában Dégennek sem kiadását, sem Értekezését fel nem találhattam, a’ melly Könyvtárnak egyébaránt a’ Görög és Deák Litteratúrára nézve, melly nálunk olly nagy betsben vagyon, Magyar Hazánkban párját nem láttam. Még egy felette hasznos Német Gyűjteményben12 igen szépen és derekasan le van írva az Anákreoni Daloknak valóságos természetek; de azzal sem élhettem. Schneider is13 sok szép jegyzéseket tesz az Anákreon’ Poézisáról, Az ő követőiről ’s ezeknek elmebéli erejekről. Minden pallérozott Nemzetekből vagynak már a’ kik Anákreontismusokat, vagy Anákreon’ lelke szerént írott apró Dalokat tsináltak; de egy sem vitte a’ Poézisnak ezt a’ Nemét ollyan tökélletességre, mint a’ Németeknél Gleim,14 a’ kit azután, (a’ szokás szerént), egész sereg nyomorúltt hímezők követtek, és bosszantottak. Nálunk ebben a’ pályában tett próbát Édes Gergely15 Főldi János, és Dayka Gábor.16 Fordították pedig némely darabjait Főldi, Rajnis, Kazincy, Ráday, Édes.17 Az Olaszoknál és Frantziáknál már több fordította 12 poétánál; az Ánglusoknál 6 fordítása van; Németűl és Spanyolúl18 pedig az eredeti metrumon is próbálták fordítani. A’ Dégen kiadása német fordítással együtt, tudtomra, leghasznavehetőbb. A’ prosodiára és philologiára, legjobb a’ Bárnesé. Pompás kiadások Rómában a’ Spalettié;19 és a’ két Pármai.20 De legszebb, legjobb, legbővebb, és mind külső mind belső érdemére nézve legfejedelmibb a’ Parisi,21 a’ mellyben nem tsak a’ Görög Textus legcorrigáltabb, a’ Deák fordítás mind versben, mind folyóbeszédben legderekabb; hanem a’ Daloknak száma is több újjonnan feltaláltatott Darabokkal van szaporítva, az Író képzeletei pedig Párisnak mái híres Piktorjai és Metszői által Táblákra vagynak tétetve, ’s a’ mi több az oda-való legnagyobb Muzsikusok által a’ Görög Textus Muzsikai Compositióra van véve. Vajha én, Hazámnak ollyan Componistájára találhatnék, a’ ki egy Magyar Anákreontismust Muzsikára vévén, vélem, és Magyarimmal közelebbről tudná ’s kívánná éreztetni a’ Görög szabású Rhythmusoknak Mennyei hármóniáját! Rousseau,22 a’ ki maga is mester vólt a’ Muzsikában, próbát tett e’ részről nevezetessen a’ Pindarus’ Ódáira: Nálunk Seyfried23 is úgy készített egy muzsikai szerzeményt a’ Virág Benedek’ Jámbusos Énekére. Így lehetne a’ Görög mértékű Verseknek, a’ nép előtt betset és kedvességet szerezni!
2. Old. Az egész Verse Horátiusnak így van:
– – – – ego, apis Matinae
More modoque,
Grata carpentis thyma per laborem
Plurimum circa nemus, uvidique
Tiburis ripas, operosa parvus
Carmina fingo. L. IV. Od. 2.
3. Old. Valamint gyermeki elmémnek, a’ gondolkodásra, képzelődésre és érzésre való első kifejtődését, különösen pedig a’ Poéták’ olvasására, és megízlelésére, ’s magára a’ Poézisra való hajlandóságomnak jókori vezérlését Tiszt. T. Kováts Jó’sef Kőrösi Prédikátor Úrnak mint közönséges Tanítómnak, és nagy-nevezetű Tudós Budai Ésaiás Eloquent. Professor Úrnak, mint magános Oktatómnak, köszönhetem: úgy ifjúi tehetségeimnek ’s addig szerzett olvasásomnak az oskolai korlátok közzűl való kivezérléséért, a’ régi jó ízlésnek az újjabbakkal való egybekötéséért Tek. Kazinczy Ferentz Úrnak ’s néhai Tudós Dr. Főldi János Úrnak tartozom. Poétai lételem felől úgy játszhatom, mint Nagy Sándor, midőn Filepről az Attyáról, és Arisztótelesről a’ maga Tanitójáról, azt mondta, hogy: ille quidem esse, hic autem bene esse dedit: amazok nélkűl Poéta nem lettem vólna, ezek nélkűl pedig tűrhető Poéta; amazok szűltek fel a’ Parnasszusra, ezek pedig neveltek rajta ’s megmutatták annak tsínos útait, a’ szép lelkeket kalaúzúl keresték ki mellém, hogy meg ne üssem lábamat a’ kőbe. – Melly nagy szerentse, midőn egy nevendék elmét illy nem-Orbiluisok bárdolnak, és köz pályájának kezdetekor illyen jó indúlatú és egyenes Aristárkusok vezetnek! Adnák az Egek, és tennék meg a’ kedvező Múzsák, hogy én e’ közönségesen tiszteltt négy névre a’ Magyar Világnak egén homályt ne borítanék, és midőn az én ő erántok viseltetett magános háládatosságomat most illy aprólék Munkámnak a’ Sarkán közönségesítem, azt mondanák Polgártársaim, tudós Hazámfiai, ’s az utánnunk születendők
In tenui labor; at non tenuis gloria, si quem
Numina laeva sinunt, auditque vocatus Apollo. –24
5. Old. Sajnálható dolog a’ nyelvre nézve is, de kivált a’ Poézisra nézve, hogy a’ mi Világ szerte kedves és betses Tokaji borunknak olly insonorus és nyomorék hangzású neve van. Asszúszöllöbor! – Hogy én a’ hazai termést még is Nemzeti szóval ejtsem ki; kéntelen vóltam a’ Máslás nevet venni fel, noha ez szegényebb neme a’ Hegyallyai Nektárnak.
7. Old. Jámbus vagy futó láb25 az, a’ mellynek az első tagja rövid, a’ hátúlsó pedig hosszú. Jámbus Vers az, a’ melly többnyire illyen Jámbus lábakon jár. NB. Ezen a versen Arkilokus Poéta találta fel, abbéli bosszuságában hogy Lycambe a maga leányát Lycambét, oda a kit néki ígért vala, feleségűl oda nem adta. Megbosszankodván ezen Árkilokus, egy átkot írt a Tirannusra s annak leányára, melly 6 lábú Jámbus verseken, mellyet azok megolvasván, magokat felakasztották. Innen mondja Horatius:
Archilochum proprio rabies, armavit Ïambo. Arkilokus élt a Olimpiásb[an] Anákreon pedig a b[an]. De itt a Poéták szabadsága szerént elmehet ez a kis Anacreontismus. Az Anákreon’ Jambusa a’ minn ő írta minden Ódáit 3 lábból áll és egy syllabából, vagy is az ő verse negyedfél Jámbus. Hanem az első láb lehet lassú is, doboló is (Spondeus vel Anapaesus) e’ szerént:31 U – / U – / U – / U
– – / / / –
U U – / / /
Igy élt ezzel Anákreon, némelly kifogás mellett: és ez az ő Daljainak könnyeded és kurta foglalatjokhoz legalkalmatosabb is. – Tsak ezért az egy mértékes versért is majd meghalnak a’ Napnyúgoti Nemzetek, ’s ha a’ Spanyol a’ maga parantsoló hideg a betűit, az Olasz az ő egybeolvadó gömbölyeg szavait; a’ Német a’ sok Diftongust és schevátlan consonánsait erre a’ Téjoszi taktusra rákénszerítheti, boldognak tartja magát és Anyai nyelvét, ’s igazságtalan örömében truttzol a’ néhai Jóniának ditsősségén. Hát te Árpád’ nemzete! mikor fogod közönségesen érezni, hogy a’ te nyelved – és egyedűl a’ te nyelved alkalmatos a’ Görög Múzsák hasonlíthatatlan hármoniájára?32
9. Old. Két tsillagzat van az égen, különössen, Kutya nevű, t. i. a’ kissebbik Kutya és a’ nagyobbik Kutya. Ez utolsónak a’ pofáján van egy első nagyságú Tsillag, mellynek neve Kutyátska, vagy Kutyó, Canicula, Sirius.33 Mikor a’ Nap Julius 21-dik napj. az Oroszlány jegybe megy, akkor kezd a’ nagy Kutya’ Tsillagzatja a’ Nappal együtt feljárni ’s másod vagy harmadnapra szembetűnőképpen feltetszeni.34 Ennek feljárásától kezdik azokat a’ nyár közepén lévő száraz, tikkasztó és beteges napokat számlálni, a’ mellyeket a’ nagy Kutyának pofáján lévő igen fényes Canicula tsillagtól canicularis napoknak nevezünk. A’ Caniculai idő nem olly beteges és dögleletes ugyan nálunk, mint más forró tartományokban, a’ miért Virgilius,35 Horatius és más déli Poéták olly iszonyú nevekkel terhelik: de még is jó, a’ mint Blancard mondja,36 ha az Orvosok reá ügyelnek, ’s a’ Hippokrates’ intése szerént, a’ Recipék körűl nagyobb kémélléssel forognak.
10. old. Hogy sok jó Magyar szavaink némelly jó Magyarok előtt is esméretlenek; annak oka az, hogy az ollyan szó a’ több Vármegyékben feledékenységben menvén, mai napon, mikor nyelvünkre jobban kezdünk ügyelni, tsak néhol és talám a’ legegyűgyűbb Magyarok köztt maradt meg. Más részről, azt is sajnálva kell tapasztalni a’ vizsgálódó ’s mindent megolvasni kívánó Magyarnak, hogy régi törzsökszavaink a’ szokásból kimentek, és vagy tsupán tsak ivadékjaikban élnek: vagy egész Familiástól edgyütt magvok szakadt: a’ minek legfőbb okai azok a’ gyarló Fordítók, kik a’ (kivált hajdan nyomorék) Deák és egyéb eredeti munkák körűl, nem az idegen nyelvet a’ miénkre, hanem a’ miénket akarták amannak a’ kaptájára szorítani. Magyarjaim! Literátorok! ne tsak a’ külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a’ rabotázó egyűgyű Magyart az ő erdeiben és az ő Scytha pusztáiban, hánnyátok fel a’ gyarló énekes könyveket, a’ veszekedő Predikátziókat, a’ szűr bibliopoliumon kiterített szennyes Romántzokat, hallgassátok figyelemmel a’ danoló falusi leányt, és a’ jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád’ Szerentsi táborára, akkor lelitek fel a’ nemzetnek azt a’ mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, a’ mellyeket az olvasott és útazott Uratskáknak társaságában haszontalan keresnétek. Hónallyig érő nadrág, lapos hosszú kalap, pípaszárnak való páltza és láb az, a’ mit ott találnátok, ’s a’ nyelv is selyp és erőtelen, a’ minn azok az elpallérozott kis Aziáták perszifláskodnak. – – Molnár Albert, az a’ minden tekíntetben nagy lelkű és hasznos hazafi, a’ kinek érdemeire nékünk maradékoknak tsak azért is szemesebben kellene ügyelnünk, hogy eleink háládatlanságát valamennyire jóvá tennők,37 – Molnár Albert sok gyökérszókat megtartott számunkra, a’ mellyeknek vesztesége pedig mindenkor a’ leggazdagabb forrásait dugja bé a’ nyelvbővítésnek. De sok emberek sipítnak az esméretlen szók ellen, a’ kik Adelungot pengetik szájokon, ’s az Albert’ hamvai eránt érzéketlenek. Minden Magyar író, a’ ki a’ külfőldi, vagy (a’ mi még jobb) a’ természeti szépségeket nyelvünkön akarja érezhető móddal előadni; sajnálja hogy a’ zőldágat egy meghatározott törzsök szóval ki nem teheti. Az ág lehet leveles is, leveletlen is; száraz is, nyers is; vékony is, gerenda vastagságú is: a’ gajj szint’ illyen közönséges jelentésű. Hogy tesszük ki hát ezt hogy Frons? Kiteszi Molnár Albert ezzel hogy Lomb. Innen ezeket származtatja: frondosus Lombos, frondare lombozni, frondator lombozó. A’ Lombot pedig, és a’ lombost egészen megkülömbözteti a’ lomptól, és a’ lompostól. – Hozzuk vissza, Barátim, ezt a’ szép eredeti rövid szót, ’s nyerni fog véle az írásunk.
10. Old. Kókkadni mondják a’ Debretzeniek az ollyan füveket és virágokat, a’ mellyek a’ nap’ hévsége, a’ féreg’ rágása, vagy más belső nyavalyájok miatt, hervadni, konyúlni, sárgúlni és halni kezdenek.
12. Old. Idalia vagy Idalium egy város és erdő Cyprus szigetében, a’ hol Vénus különösen tiszteltetett. –38
13. Old. Martalék a’ régi Magyaroknál tett hadban elfogott rabot, mancipium, örökös szolgát, vagy sclávot.39 Innen van a’ régi énekünkben:
Ördög’ martalékja,
Hogy ne légyek rabja,
Adj estvét érnem!
14. Old. Thales, egy a’ 7 Görög bőltsek közzűl, a’ ki az Egyiptomi Papoktól a’ természet’ tudományját és az Égvizsgálást megtanúlván, arra nemzetét is reá kapatta, és az úgy nevezett Joniai Sectát fundálta. Egyszer egy estve az égre függesztett szemekkel a’ tsillagokat vizsgálván, az udvaron egy verembe esett; mellyre a’ vén szolgálója így tsúfolta ki: Te a’ feletted lévő dolgokat kívánod kitanúlni; ’s nem látod a’ mi a’ lábod előtt van.40
16 old. A kettős tetejű Parnasszus hegye Görögországban, s a’ rajta lévő Castalius forráskút, és a Bélion és Ossza hegyei között elnyúló, kies és patakokkal ujúló Tempe völgye, Apollónak és a Múzsáknak voltak szentelve.
19. old. Guarini A’ Parnasszus’ hegye, melly Phocisban vólt, és két tetejét az ég felé botsátván, maga pedig teátrom formára borzasztó meredekséggel nyúlván el, a’ nézőbe szent rémzést okozott; az itt lévő Castalius forrás, melly az Aganippé és Hippocrene’ forrásokhoz közel vólt, ’s a’ Parnasszus hegyének a’ tövében feküdt; és a’ Tempe’ vőlgye, mellyet, az eleven gyepen ’s az árnyékos fákon kívűl, a’ Péneus’ patakja is hívesített,41 több illyen forrásos és vizes helyekkel együtt Apollónak, a’ Múzsáknak, és a’ Poétáknak vóltak szentelve: a’ bortermő hegyekről effélét nem olvasunk.
19. Old. Giambattista Guarini született Ferrárában, 1538. Eszt. Sokáig vólt az odavaló Hertzegnek II. Alfonznak Titoknokja, azután Státustanátsosa, a’ kinek sok hasznos szolgálatot tett a’ Velentzei, Római, és Lengyel Követségeiben. Minekutánna Florentziában is és egyébütt, ékesenszóllását, hűségét, és politikai tálentomait kimutatta vólna; tsendes életre kívánván magát adni, hazájába visszaindúlt: de Velentzében véletlenűl kimúlt, 1613. Eszt. Azt a’ különöst jegyzették fel róla a’ baráti, hogy a’ Poéta nevet gyűlölte, a’ melly inkább megvetést, mint tiszteletet okozna az embernek. De az jól esett néki, ha a’ Fejedelmek, nagy emberek, és tudós Académiák pompás titulusokkal tisztelték meg.442 – Gyönyörű, és könnyen menő versei vagynak; képzelődése termékeny és tüzes. Fő poétai munkája az a’ Pásztori Dráma, mellynek neve Il Pastor fido, vagy A’ hű Pásztor.43 Vagynak apróbb Versei is felesen.44 A’ Madrigálokban, melly versezet neme közép a’ Lyrica, és Epigrammatica poésis között, és a’ mellyet olly szépen karakterizál Boileau,45 legelsőnek tartja Baillet a’ Marini’ verseit: de azért megkorpázza őtet Menagius, a’ ki tsak ugyan mint nagyobb lingvista, jó poéta hasonlíthatatlan elméjű ’s fáin érzésű ember, jobban érezhette az Olasz Poézisnak fajinságait.46 Ez a’ kis Anákreontizmus NB. Guarininak egy olasz Madrigálja után van készítve, mellyet az olaszúl értőknek kedvekért a’ página’ allyára teszek, hogy Menagiussal érezhessék ebből a’ Guarini Madrigáljainak egyűgyű és igen kellő vóltokat.47
24. Old. Minthogy némellyek, míg a’ Kézírást olvasták, nem akadtak hamar értelmére ennek a’ sornak:
Tsigaként tudott szeretni
azért teszek itt rólla egy kis jegyzést. A’ mi nyelvünkben a’ Tsiga szónak 5 értelme van. Jelent 1, játékra való fa vagy szaru tsigát; 2, tészta tsigát, vagy a’ mint túl a’ Dunán hívják, lúdgégét; 3, a’ felvonásra, s holmi egyberakott makhinákba készűltt tsigát; 4, kínzásra és torturára való tsigát; 5, a’ férgeknek azt a’ számos seregét, melly tekervényes, lapos, és széllyel nyíló mészmatéríájú tokban, vagy házatskában lakozik; mint p. o. az ostrea, cochlea, limax etc. Itt a’ tsiga szó ez utólsó értelemben vétetődik; ’s a’ mezei vagy vízi tsigához azért van a’ bornemisza szerető hasonlítva, hogy az felette lassú és vidorság nélkűl való hideg és fejér vérű állatotska.48 Túl a’ Dunán a’ tsigának két nevét találtam; az 1, Kágyló, mellyet Tiszt. Fábián Úr és Dr. Főldi49 már bé is vettek, néhol Kágyillónak mondják; a’ 2, Púzsa. Ez a’ két név jó vólna két seregbéli névnek; a’ dialectusi Kagyilló pedig valamelly jelesebb Nemnek a’ nevének. Tsigának maradna egyedűl tsak az ollyan Nem, a’ mellynek héjja valósággal tekergős, mint az igazándi tsiga.
26. Old. A’ Jázmin egy tsemete vagy bokor szabású Növevény, melly Europába Napkeletről származott, és ma már amannak déli tartományiban vadonnat is találtatik. A’ mi Kertjeinkben virága’ kedvéért szaporíttatik, a’ melly fejér és sárgás, és kimondhatatlan’ kellemetes és hathatós illatú. A’ Kertészeknél mintegy 20 fajtája van;50 de a’ Linné systemája szerént három nevezetes faja van a’ többek közzűl. 1, a’ patikai Jázmin (Jasminum officinale Linn.) ez a’ közönséges fejér Jázmin, mellyből az Olaszok még ma is igen jó szagú olajat készítenek; 2, a’ nagyvirágú Jázmin, (Jasminum grandiflorum L.) ez még illatosabb amannál; 3, a’ legillatosabb Jázmin (J. Odoratissimum L.) ennek törzsöke majd két ölnyi magasságú, és sokszor egy kis élőfa formára nő, levele télen is megmarad, virága világos sárga, és nem olly nagy ugyan mint az előbbié, hanem minden fajánál legkedvesebb illatú, és az ág’ hegyén bokréta módjára áll. – Tsudálkozom rajta, Debretzennek jó ízlésű Fejér-személlyei! ti kik a’ külső Módinak tzifra hívságait olly nemesen megvetni, ’s a’ természet’ szelíd pompáit olly nyájason dajkálni tudjátok, hogy holott a’ virágokat nem újságokért, vagy tzifra nevekért és hazájokért, hanem belső valóságos kellemjekért szeretitek, és e részben az egész hazában magatokat leginkább megkülömböztettétek, mégis a’ Jázmint, ezt a’ legszelídebb, leggyönyörűbb, és legillatosabb virágos tsemetét kertjeitekbe bé nem hoztátok! A’ ti magánosan dalló Anákreontok kénszerít titeket a’ természet’ gyönyörűségire ’s tulajdon jó gusztusotokra, hogy Flórának ezt a’ kedvesét pártfogástok alá vegyétek. Jól kiállja ő a’ mi Scythiánknak hidegét, ’s könnyen szaporodik jövéseiről, és leduggatott ágáról, bújtatással is tenyészik, és suhasztással. Tsak verőfényes, és egy kevéssé nedves földbe ültessétek; illatjával hálálja ő meg néktek, az ő testvéreinek, dajkálkodástokat. Vajha ez az én kis ajánlásom, a’ Jázminnak betset, néktek pedig általa eggyel több ártatlan gyönyörűséget okozna: akkor megelégedve merném gondosságom Jutalmáúl a’ kezetek közt először kinyitott Jázminbokrétát kalapomra megkérni; ’s talám nem is lennétek igazságtalanok. –
28. Old. Szamótza néven nevezik a’ Duna mellett, Túl-a’-dunán, és a’ felfőldön a’ főldi epret, néhol pedig tsak annak egyik fajtáját. Jobb is vólna, legalább fűvész Könyveinkből azt a’ zavarék főldi Eperj nevet kivetni; és ezt a’ három külömböző nemet, a’ mi magyarúl Szamótza, Szeder, és Eperj, Linnénél pedig Rubus, Fragaria, és Morus illyen formán rendelni el. 632. Rubus fruticosus, szúrós Szederj; vagy ha a’ Rubusnak jó Nemi nevet találnánk, a’ Szederj maradna fajnévnek. 633. Fragaria vesca enni-való Szamótza; vagy Főldi eper Szamótza; mert van ollyan fragaria is, a’ mellynek epre vagy ennivaló bogyója nem terem. 1055. Morus alba, fejér vagy halvány Szeder; MORUS nigra, fekete vagy savanyú Szeder. Így nem lenne a’ mi Természeti Históriánkban annyi zűrzavar és ambiguitás; nem zavarnók össze a’ fragariát és Morust az Eper név alatt, ’s a’ szeder név alatt a’ Morust és a’ Rubus fruticosust.51
28. Old. Melius vagy Horhi Juhász Péter,52 a’ maga Magyar Herbariumában, a’ Bellist Rukertznek nevezi: jó lesz tehát a’ Magyar Botánikusnak így írni Linné szerént. 962. Bellis perennis, Százszorszép Rukertz. Bellis annua, egyévi, vagy kékellő Rukertz. – Itt ebben az én versemben az a’ kellemetes piros kis gömbölyű virág mellyet kerteinkben állandó gyökerekről szaporítunk, és Százszorszépnek nevezünk.
29. Old. Nardusnak hívják közönségesen azt, a’ mit Magyarjaink is Spikinárdnak neveznek, (deákúl Spica nardi, e’ görög szótól Nardu Stachűsz) a’ melly egy kékes virágú jóillatú kerti bokrotska, és a’ Levendulának (Lavandula Stoechas. Linn.) fajtársa, Linnénél Lavandula Spica. Ebből igen kedves illatú vizet tsinálnak, úgy hogy a’ Frantziáknál narder átaljában minden szagosítást és parfűmirozást jelent. A’ Régiek szagosbort is tsináltak véle, a’ mellyet vinum nardinumnak hívtak.53 Linnénél egésszen más nemet tesz a’ Nardus, melly a’ Triandriára tartozik.
29. Old. Az ámbra egy gyúlható, hamuszinű, sikeres és jóillatú Gyanta’ neme, melly a’ zajgó habok által szokott a’ tengerből a’ partokra hányattatni. Találtatik a’ patikákban, és a’ fűszerbóltokban. Terem Japóniának, a’ Molukki Szigeteknek, Szummátrának, Borneonak, ’s a’ Malabári tartománynak vídékein. Ha ennek drága illatját égettborral kivontatják, más testekkel is bőven közli azt.54
29. Old. Azt írja Homerus, hogy midőn az Istenek vendégeskednek, a’ nektárba nepenthest elegyítenek, mellytől szívek és elméjek megújjúl, megvídámodik. A’ kornyadozó lankadság és tsömör ellen találtak fel az Égyiptomiak egy orvosló szert, mellynek neve Nepenthe. Egyiptomi Király Thónnak volt a felesége Polydama, a kitől tanúlta meg osztán Helene ennek a Nepentének a készítését x, 31 old.55
31. old. Azt mondja Servius, hogy a’ Görögöknél minden innepi ’s áldozati szertartásokat közönségesenn Orgiáknak neveztek, mint a’ Latinusoknál Cerimóniáknak; de idővel az Orgiák’ neve tsak a’ Bakkhus’ innepeire ragadt, mellyeket, minthogy Tébásban 3 esztendőbe szoktak vala előfordúlni, Trietericaknak is mondottak, mint Virgiliusnál is láthatni: trieterica Bacchi orgia.56 –
31. Old. Lyaeus egy neve vólt a’ többek között Bakkhusnak, mivel ő az ő bora által felszokta oldani az emberek’ szívéről a’ gondokat. Lüein ta melé; a’ honnan Lüszimelésznek is, azaz Gondoldónak neveztetett.
32. Old. Anákreonnál Cythére, Virgiliusnál Cytheréa nevet visel Vénus, Cythera nevű Szigetről, mellybe vitetődött elősször a’ tsigahéjjon, ’s annál fogva az ő neki szenteltetett.57 – Legalább a’ gyenge magyar Anákreontismusban a’ Czitére név szebben jön ki, mint a’ Vénus.
35. Old. Polymnia, vagy Polyhymnia, az az sokhymnusú, vagy sokénekű, sokat éneklő, egy a’ kilentz Múzsák közzűl; itt úgy adódik elő, mint a’ ki különösen a’ Muzsikának az Istenasszonya.
37. Old. Keserű-édes vagy Keser’édes az, a’ mit a’ Frantzia az aigre-doux, az Olasz pedig a’ dolce-picante által tészen ki, a miben az édesség keserűvel, savanyúval vagy fójtóssal van megvegyítve, és a’ mi az ízérzésben ollyan forma, mint a’ muzsikában a’ szokatlan és discordánt hangokból öszvefogott harmonia; vagy a’ festésben a’ clair-obscur, chiaroscuro, németűl Hagedorn és Sulzer után Helldunkel.
37. Old. Azt mondja Jónesnél egy Török Poéta: Ez életnek Rózsássát körül néztem, ’s egy rózsát sem találtam, mellyen tövis ne lett vólna, mellynek sértése szinte a’ lélekig hat; hány esztendő ólta forgok ezen kortsmákon! ’s még sem ittam ollyan bort, a’ mi után mámor ne következett vólna. – Ezt a’ mondást felteszi Jónes az Ali Chelebi’ folyóbeszédje szerént is.58
1 Lásd a’ Kannibáloknak egy jeles Dalját Kleistnál: Sämmtlichen Werke. Wien. 1789. 8. pag.
2 Méltó erre megolvasni a’ miket Sulzer (Allgem. Theorie d. schön. Wissenschaften. Art: Lyrisch, Musik, Hymnus, Ode, Lied.) Ramler (Batteux, Th. III. S. 3. ff. ) Marmontel (Poëtique Françoise Tom. II. Ch. 15.) ’s kivált a’ mi tzélunkhoz közelebbről Lowth (de sacra Poësi Hebraeorum, C. Not. Dav. Michaëlis, Göttingae, Part. II. Praelect. XXV. Edit. IIae), és Barnes (Prolegom. in Anacreont. §. I. IV) beszéllnek. – Azt mondja Scaliget: Infans quoque prius canit, quam loquatur; méltó a’ többit is nála megolvasni, Poëtices Lib. I. pag. 3. (1561 fol).
3 Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften, von J. J. Eschenburg. Stuttgard. 1789. 8. pag. – S. 114. §. 18.
4 Méltó megolvasni a’ mit erről a’ szentségtörésről ír Barnes (in vita Anacreontis, Edit. Cantabrig. 1705. 8. praemissa, §. XXXII, et XXXIII. pag. LVIII. et sqq.) ’s a’ melly szavait ott előhozza ő X. Leo Pápának, Lásd a’ mit Alcyoniusból és Colomésiusból kijegyez Dan. Georg. Morhofius (Polyhistor. Literar. philos. et practic. C. Accession. Joh. Frickii, et Joh. Molleri, Edit. III. Joh. Alb. Fabricii. Lubecae. 1732. 4. – Tom. I. Lib. VII. Cap. 2. §. 11. pag. 1043.).
5 C. Teleki Bibliotheca, T. II. pag. 9. és Sulzer, Art. Anakreon.
6 Szép jegyzést tesz erről Delille Les Jardins, Paris, L an XI de la Republ. in 12o dans ses Notes. és sok víg Poétának jó letzkét ád általa.
7 Egésszen megérdemli a’ figyelmet Barnesius Prolegomenor, in Anacreont. §. X et XI.
8 Allg. Theor. d. sch. Künste. – Art. Anakreon.
9 Lásd Jul. C. Scaligeri Poeticor. Lib. I. Cap. 44.
10 Így járt, az egyébaránt tudós Casp. Barthius vagy kőltött nevén Tarreus Hebius, a’ kiről azt mondja az éles Morhof, Polyh. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. 3. §. 12. pag. 1068. hogy „ejus Anacreontes lignei plane, imo stercorei sunt.”
11 Ueber die Philosophie des Anakreon, ein Versuch von M. Joh. Fr. Degen. Erl. 1776. 8. – Anacreon, herausgegeben von J. F. Degen. Erl. 1781. 8. –
12 Fragmenten über die neuere deutsche Litteratur. (I. Th. S. 338. f.) –
13 Anmerkungen über den Anakreon (v. Prof. Schneider) Leipz. 1770. 8. –
14 Gleims Versuch in scherzhaften Liedern, Berlin. 1749. 8. – Ebend. Lieder nach dem Anakreon. Berlin. 1766. 8. –
17 Lásd a’ Magyar Museumot Kassán és Pesten. 1788; 1789. II. kötet. 8. Orpheust Kassán. 1790. II. Kötet. 8. – és Helikoni Virágokat Kazinczy Ferentz Gyüjteményéből. Pozsonyban. 1789. 8. –
18 Német lábakon Meinecke próbálta (Leipz. 1776. 8.). Spanyol nyelven pedig Estevan Man. Villegas, (az ő Eroticainak Isö Részében. Najera. 1617. 4). –
19 1781. fol. –
20 Az egyik nagy betűkkel c. Commentario, et B. Theca Anacreonteia, et var lection, 1785. 4. ex typ. reg. a’ másik apróbb betűkkel, a’ híres Bodoni’ typogr. Olasz fordítással, in 4. maximo, 1793.
21 Odes d’Anacreon, traduites en Français avec le texte grec, la version latine et notes critiques, par la Citoyen Gail, avec estampes, odes grecques, mises en musique par Gosséc, Mehul, le Sueur et Cherubini, et un discours sur la musique grecque. Edition plus complete que toutes celles qui ont paru jusqu’ à ce jour. Paris l’an 7. gr. 4.
22 Lásd az ő Dictionarium Musicumát, ’s a’ hozzá ragasztott Kótákat.
23 Esméretes az ő Csehihez írott Dalja, melly így kezdődik: Tölem Barátom messze vagy ’s a’ t. Ebben a’ Dalban, a’ mint tudjuk, nints az úgy nevezett Kádentzia; még is jól megy rá a’ muzsika, ’s ő is a’ muzsikára.
24 Virgil. Georg. Lib. IV. v. 7. –
25 A’ Jámbusok régenten gúnyolásra, átokra és gyalázásokra vóltak alkalmaztatva. Így bosszúlta meg Hipponax Poéta az őtet kitsúfoltt Pictorokat, (Plin. Hist. Nat. L. C. és Horatius Epod. VI.). Archilochus ezt a’ Vers’ nemét, a’ mint Hephaestio mondja, Jambe nevű Menyetskétől tanúlta, és nevezte; de ezt tagadja Scaliger, és a’ Jámbusok eredetét egésszen Apollónak a’ Pythonnal való hartzáig viszi fel. Lásd: Poëtic. L. I. Cap, 23 et 54. pag. 39 et 53.
26 Archilochum proprio rabies armavit Jambo. Horat. Art. Poët. v. 79: Repertor pugnacis Iambi-nak nevezi Ovidius, in Ibin. v. 521. – Azt mondja V. Paterculus L. I. Cap. 5. neque quemquam alium, cujus operis primus Auctor fuerit, in eo perfectissimum praeter Homerum et Archilochum reperiemus. – Bayle, Dictionn. Hist. et Critique, VI. Edit. par Maizeaux. Basle. 1741. fol. Art: Archilochus. –
27 Jeles példáit láthatni ezeknek Aelianusnál Variarum Hist. L. X. Cap. 13. és Plutárchusnál de audiendis Poëtis, és in Institut. Lacon.–
28 Nec socerum quaerit, quem versibus oblinat atris; nec sponsae laqueum famoso Carmine nectit. Horat. L. I. Ep. 19. v. 30. – A’ Satirának egynéhány illyen irtóztató következéseit olvashatni Baylénál a’ Hipponax articulusnál, az F. betű alá tett Jegyzésében.
29 Cave, cave; namque in malos asperrimus Parata tollo cornua. Qualis Lycambae spretus infido gener. Epod. VI. v. 13. Postmodo si pergas, in te mihi liber Jambus Tincta Lycambeo sangvine tela dabit. in Ibin. v. 51.
30 Lib. XVI. Epist. 11. ad Atticum. Vessd hozzá Dionys. Longinus de sublimitate, (ex recens. Zachar. Pearcii, et edit. Sam. Fr. Nath. Mori. Lips. 1769. 8) Cap.. 10. §. 7. p. 72. és Cap. 13. §. 3. pag. 86.
31 Jambicorum sedes purae et propriae fuere per initia, sicut et aliorum. Verum quum Poësis sit imitatio naturae, natura vero ipsa raro simplicia commentetur, eaque ad compositiones potius perfectorum: idcirco haec ut exactius explicarentur, admisti necessario sunt alii pedes, quorum notis res ipsae, quae essent variae, designari possent. Insertus igitur Spondaeus sedibus imparibus. Ejus sive consilii, sive consvetudinis ratio declarata est septimo horum Librorum. (különösen pag. 359.) Anapaestus quoque ingessit sese, non sine magno decore, est enim pes admodum nobilis isque non solum sedibus peregrinis, idest imparibus, sed etiam legitimis. Id quod apud omnes Graecos videre est. De Dactylo quid dicendum? nam si spondaeus interponitur, quare non et dactylus? fortasse quia trochaeo similior: a longa namque incipit, anapaestus iambi naturam imitatur: a brevi enim capit initium. &c. – Az Anákreon’ Jámbussairól, ’s azoknak változtatásiról bőven ír Barnes Prolegom. in Anacreont. §. XII. Vid. Scaliger Poëtic. Lib. II. Cap. 34. pag. 77.
32 Azt mondja Kazinczy az Orpheus’ I. Kötetj. 277 old, „Boldog! boldog, a’ ki a’ görög Dal’ szépségét tsak úgy is érezheti, mint én.” – Lásd a’ II-dik Kiereszkedést.
33 Erről a’ Kutyáról azt mesélik a’ Poéták, hogy az Erigoné’ (ki a’ Szüz’ jegye, a’ Nap’ útján) kutyája vólt, a’ melly midőn látta volna hogy Icariust a’ pásztorok megölték, ’s annak leánya Erigone magát búvában felkötötte, a’ szánakozás miatt megdöglött; melly szíves indúlatjáért Jupiter őtet, Erigonéval együtt, a’ tsillagok közzé helyheztette. Vid. Caroli Stephani Dictionar. Histor. Geogr. Poëticum. (Genevae. 1660. 4.) pag. 573.
34 A’ régi Kalendáristák, Tsillagvisgálók’ és Matemátikusok’ észrevétele szerént felrakta ennek a’ Tsillagzatnak járását Usszérius. Vid. Jac. Usserii Dissert. de Macedonum et Asianorum Anno Solari; cum Graecorum Astronomorum Parapegmate, ad Macedonici et Juliani Anni rationes accommodato. (Edita ad calcem Rationarii Temporum Petaviani, Veronae. 1741. fol. m.) pag. 94. et 95.
35 hiulca siti findit Canis aestifer arva. Virgil. Geor. L. II. v. 353. Jam rapidus torrens sitientes Sirius Indos Ardebat; coelo et medium Sol igneus orbem Hauserat; arebant herbae, &c. Geor. L. IV. v. 425. Corrupto coeli tractu, miserandaque venit Arboribusque satisque lues, et letifer annus. Linquebant dulces animas, aut aegra trahebant Capora; tum sterilis exurere Sirius agros; Arebant herbae, et victum seges aegra negabat. Aen. L. III. v. 138. sqq. Sirius ardor, Ille sitim morbosque ferens mortalibus aegris. – Nascitur et laevo contristat lumine coelum. / Et Stella veseri Leonis, ’s a’ t. Aen. L. X. v. 273. ff. Így Horatius is.
36 Stephan Blancardi Lexicon Medicum etc. (Ed. nov. per. Jo. Fr. Isenflamm, Lipsiae 1777. Tom. II. 8. Tom. I[I]. pag. 216.
37 Szívre-ható, a’ miket Páriz Pápai ír az ő Dictionáriumának Előbeszédjében a’ szegény Molnár Albert felől, és a’ mit ott bizonyítnak a’ Bisterfeld’ Versei. Lásd életét és Munkáit Bod Péter’ Magyar Athénássában, a’ 181–184 lap.
38 Vide notas Chr. Gottl. Heyne (in Edit. Virgil. Lips. 1787. Tom. IV. 8. m.) ad Aeneid. Lib. I. v. 680. et sqq. és nec non Aen. L. X. v. 51. sq.
39 Molnár Albert ugyan a’ maga Deák Dictionáriumában a’ Praeda szót Martalékkal teszi ki; a’ Magyar Lexiconjában pedig a’ Martalék szót általlyában Praeda és Manubiae szavakkal magyarázza.
40 Vid. Diogen. Laërtii Vit. Philosophor. Lib. I. num. 34. „Qua ratione, (így szollott a’ banya) o Thales, quae in coelis sunt, comprehensurum te arbitraris, qui ea, quae sunt ante pedes, videre non vales?” – Ide megy ki Morus Tamásnak, ama nagy lelkű és tudományú Ángliai Cancellariusnak, egy Astrologusra írott Epigrammája:
Astra tibi aethereo pandunt sese omnia vati,
Omnes, et quae sint fata futura, monent:
Omnibus ast uxor quod se tua publicat, id te
Astra, licet videant omnia, nulla monent.
41 Lásd Virgil. in Culice v. 93. sqq. és Georg. Lib. IV. v. 317. és a’ miket erre a helyre tett bővebb Excursusában a’ tudós Heyne előád. Tom. I. pag. 552. sqq. ’s a’ mit Strabóból kijegyez. Tom. IV. pag. 17.
42 Vid. Morhofii Polyhistor. Literar. Tom. I. Lib. VII. Cap. I. §. 9. pag. 1012. – Gottl. Stollii Introd. in Hist. Litterariam ex translat. lat. Car. Henr. Langii, Jenae. 1728. 4. pag. 252, 253 – Bayle Diction. Hist. Crit. Art: Guarini, és Luigi Zuccolo, della Eminenza della Poësia Pastorale. p. 25.
43 Pompás és gyönyörű Kiadása, London. 1708. 4., mellyben Guariniról is olvashatni. Lásd: Thuani Histor. Lib. XCIX. ad a. 1590.
44 Rime del Sign. Giamb. GUARINI, Venet. 1559. 12.
45 „Le Madrigal plus simple et plus noble en son tour,
Respire le douceur, la tendresse et l’amour.” Jegyzés
46 Baillet, igen szorgalmatos és tudós ember, ki kezdette adni Párisban 1685ben az ő ephemericus Munkáját illy név alatt: Jugemens des sçavans sur le principaux ouvrages des auteurs, ebben (Part. IV. pag. 181) Marininak adja az elsőséget; de őtet refutálja Menagius a’ maga Anti-Bailletusában. Tom. II. pag. 25. – Lásd: Bayle Dict. Hist. Cr. Art: Menage, a’ hol ezt az embert nemesen karakterizálja.
47 Punto da un Ape, a cui
Rubava il mele il pargoletto Amore,
Quel rubato licore,
Tutto pien d’ ira e di vendetta, posi
Su le labra di rosi
A la mia Donna, e disse: „In voi si serba
Memoria non mei spenta
De la soavi mie rapine acerba,
E chi vi bacia, senta
De l’ape, ch’io prova, dolce, crudele
L’ago nel core, e nella bocca il mele.”
48 A’ Tsigák egy számos seregét teszik az Állatok’ VIdik Rendének, a’ Férgeknek. Linné és ő utánna a’ több Természetvisgálók ezt a’ sereget IV familiákra így osztják fel: A, Multivialvia. Soknyílásuak. B, Conchae. Kagylók. C, Cochleae. Tsigák. D, Egynyilásuak, tekergés nélkűl. Púzsák. – Lásd Főldi’ Természeti históriáját a’ 392 old. és Jo. Fr. Blumenbach’s Handbuch der Naturgeschichte VI. Aufl. Götting. 1799. 8. – S. 427.
49 G. Chr. Raff Természeti Histor. ford. Fábián József. Veszprém. 1799. nagy 8. – pag. 98, 99, 101, 102, 103, 104, 106, 108. – Dr. Főldi János’ Term. Hist. a’ Linné’ system. szerént. I Csomó. Pozsonyb. 1801. 8. pag. 389, 390, és 392. – Vedd különösen gondolóra, a’ mit T. Fábián Úr a’ 101 és 104 old. mond! „Tsiga németűl Schnecke, Kagyló pedig Muschel.”
50 Naturgeschichte und Technologie, von C. Ph. Funke (Braunschweig. 1791. III Bde, 8.) – IIter Band. S. 178.
51 Lásd Dr. Főldi Jánosnak Rövid Kritikáját és Rajzolatját a’ Magyar Füvész-Tudományról. Bétsben. 1793. 8.
52 Ez a’ nagy és tudós ember született Horhi nevű falujában Somogy Vármegyének, igaz neve vólt Juhász, de a’ mit az akkorbéli szokás szerént görögűl Méliusnak tsinált. Vólt ő Debretzeni Pap, és Püspök. Nagy embert játszott a’ Reformatio’ idején. A’ híres Duditiussal sok illetlen visszálkodásba esett. Megholt 1572 eszt. Kár, hogy Herbariuma, a’ midőn ezeket írom, kezemhez nem kerűlhet!–
53 Illius e puro distillent tempora nardo. Tibullus, Lib. II. El. 2. v. 7. Dum licet, Assyriaque nardo Potamus uncti? Horat. L. II. Od. XI. v. 16. Plinius, Hist. Nat. L. XII. C. 12. és L. XIII. C. I. és L. XXI. C. 6. Athenaeus, L. XV. Cap. 12 et 13.
54 Blancardi Lexicon Medicum Tom. I. Art: Ambra grisea, és Chardin Voyage Tom. IV. pag. 48 s.
55 Homerus Odyss. Lib. IV. v. 220, ff. Citandus. sqq. – Lásd még Versuch eines Handbuchs der Erfindungen, v. G. L. Busch. Wien u. Prag. 1801. VIII Theile. 8. IVter Th. pag. 307. és B. Fabri Thesaurus Erudit. Scholast. post Aug. Buchneri, Chr. Cellarii, Jo. Georg. Graevii et alior. curas. Lipsiae. 1710. Art. Nepenthes.
56 Virgil, Aen. Lib. IV. v. 301. sqq. Lásd, a’ miket erre a’ helyre jegyez Servius, és Heyne, Tom. II. pag. 488, 489, és a’ mit ír az Georg. L. IV. v. 521. alá, a’ hol azt is mondja, hogy orgiorum nomine omnia sacra enthusiastica et mystica appellabantur. Tom. I. pag. 543. Azért mondja Statius is Pieridum Orgia. Lib. 5. Silv. 5. v. 4. és talán tzélozott az Aristophanes Múszon orgiájára; – Itt, ebben az én kis Versemben, ollyan enthusiastica Sacra tétetik magánosan Bakhusnak: és hogy mégis Orgiának neveztem, holott ez a’ szó a’ dühösködéstől jön, az megeshetett, és arra mind Anákreonnál a’ Manién maneisz arisztén, mind Horatiusnál az An me ludit amabilis insania, mind Erasmusnál a’ Pulchrum est insanire cum multis, mind Kazincynál a’ Boldog bolondoskodás – felbátoríthatott, ’s az egész dolog tsak oda megy ki, a’ mit a’ Diétai Múzsában így tettem vala ki: Bolond az, barátom, a’ ki okos mindég.
57 Vide Notas Heynii ad Aen. Lib. I. v. 680. – Így Ovidius is Metamorph. Lib. IV. v. 288. Fastor. Lib. IV. v. 15. és Heroid. Epist. VII. v. 60.
58 Guil. Jones Poëseos Asiaticae Commentariorum Libri VI. (Ex Editione Jo. Gottfr. Eichhorn. Lipsiae, 1777. 8.) pag. 283.
|