[A’ Magyar Prosodiáról] 1799 A | [A’ Magyar Prosodiáról] 1799 A | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
ELSŐ RÉSZ,
A’ VERS tsinálásról közönségesen.
1ső §.
A’ Vers tsinálás nem Poézsis. Mert ez a’ gondolatoknak, a’ kébzelődésnek, a’ tűznek természetében, és mindezeknek felöltöztetésében áll: a’ Vers tsinálás pedig, tsak a’ szózatok hangjának bizonyos régulákra vételére, ’s külső elrakására ügyel; hogy azok hármoniával száljanak az Ember’ fülébe. A’ honnan lehet valaki jó Poéta, ha mindjárt verset nem ir is, és ellenben, jó Verseket írhat valaki; de azért nem Poéta. Legjobb ha a’ kettő edgyütt van.
Jegyzés. 1.
A’ Szép Lélek’ munkáját, ha a’ Vers nem nagyon tsiklándoztatja a’ füleket, a’ gondatlanok meg vetik; az edgyűgyűeknek pedig tsak a’ fülöknek kénnye szerént zörögjön a’ Rigmus a’ Helikon’ Remekének itélik. Lehet Poezsis Vers nélkül, van is. A’ Gezner Idilliumi azért hogy Versbe nintsenek, az emberi elmének legszebb szüleményi a’ Poézsisba: noha meg kell vallani, hogy vagyon ő benne a’ szóknak, és Szententziáknak néműnémű titkos ki mérséklése, folyása, és hármoniája: a’ mely talám még a’ leg szebb verseknél is lágyabban igézi meg a’ füleket, és a’ mellyet ama vékony izlésű Magyar Fordító elért, ha meg nem haladott. Illyen Vers forma folyó beszéddel élt hajdan a’ Világ’ két leg tsinosabb nemzetének, két leg gyönyörűbb Oratori; [Demosthenes]; és Cicero. – A’ ki edszer jó Poéta, annak a’ munkája, ha más nyelvre folyó-beszédre fordítják is, tsak Poézsis marad az. A’ Magyar Miltonnak tsak az edgy Cadentia hijja, külömben az Anglussal mérkőzik.
Jegyzés. 2.
A’ Poézsis Lélek, a’ mely elevenítt, e’ nélkül a’ Vers tsinálás megholt állat. Látzai az egész dolgot a’ Tántzoshoz hasonlítja, a’ ki ha szép-termetű kedves ha nem tántzol is, az idomtalan ember pedig a’ tántzot is eltsúfítja. Én a’ Földi hasonlatosságát még jobban szeretem. Ugyan is tsudállatos mesterséggel van rakva, a’ Méhek’ Lépe bámulást okoz, de sem nem édes, sem nem táplál. A’ szín-méz ha a’ 6-szégű lyukaknak réguláiba nints is öntve, mely kívánatos! mit itéllyünk hát a’ Lépes Mézről, mely a’ szép rendet, az édes ízzel edgyütt ajánlja? Ezt a’ Példázatot nem szükség szabogatni. – A’ Poéta hát tsak Poéta Vers nélkűl is; de a’ kire születésekor Melpomene mosolygó szemekkel nem tekintett, akár mely szép verseket irjon is a’ Minerva truttzára, de azért, nem lessz Poéta, hanem tsak Vers-jártó. Ezek már a’ kiktől alig fér az ember a’ Parnasszusonn! – –
2dik §.
A’ honnan az Emberi Nemzettségnek első kezdetétől fogva kívánták a’ szép Lelkek a’ magok gondolatihoz a’ külső hármoniát is hozzá adni; hogy így a’ füleknek álllyukainn bé lopodván az agyvelőbe nyájjas fortéllyal vehetnék meg az elmének fellegvárát. Ezt kétképpen probálták elérni. T. i. némellyek a’ szótagok számának, és a’ versek’ sarkának, vagy végének hasonlatosságát vették fel: mások a’ kimondandó beszédnek idejére ügyeltek, és nem gondolván a’ szó-tagok számával, azokat a’ lassú vagy szapora hangzás által mérték fel. Így lett a’ sarkalatos (cadentiás) és mértékes (Metrika) verselés. Sokan pedig még tovább menvén a’ külső piperézésbe, mind a’ kettővel kívánták (nagyrészént nyomorult) verseiket ajánlani. – – – Ezt mi nevezzük kéttzeresnek.
Jegyzés. [1.]
A’ hármonia közönségesen szolván nem egyébb, hanem a’ külömböző dolgoknak meg edgyezése; (concordia discors) Ez a’ természetnek Lelke, ettől van annak minden szépsége, kellemetessége, és tsudállatos volta. Innen van hogy mihelyt annak nyomait elhagyjuk, össze-vissza ténfergünk, és hármónia mi bennünk nem találtatik. Midőn tehát külömböző hangok edgymással szépen megedgyeznek, akkor a’ hangzásba hármonia van. Ebből származott a’ Muzsika. Ugyan is az ember fülei igen mesterségesenn vannak alkotva: valami ezekbe önként mentbe, és ütésével meg nem eröltette, mind azt kedves hangnak tartották az emberek, és ezeknek hármoniájában gyönyörködvén, előbb saját szózatjokkal, az után érzéketlen szerszámok által is probálták azt követni. Ekképpen származott a’ szózatos, és a’ Szerszámos Muzsika. De mivel ezek értetlen szószóllók lévén, örömest kívánták volna az emberek hallató-szóval is kifejezni, a’ magok érzését és indulatjait: appro sorokat kurjongattak a’ Muzsika mellett, a’ mely ma is meg esik. Igy lett a’ Vers tsinálás. Hogy a’ ki mondott szók meg edgyezzenek a’ muzsika hangzásával, némellyek annyi szillabát mondtak rá, a’ hány pertzentés volt a’ Muzsikába, és a’ hol a’ muzsika úgy szűnt meg, mint az előbbi szakaszba, ők is a’ mondott igéket úgy végezték; mások pedig arra vigyáztak hogy szavaikat a’ Muzsikával edgy-aránt pattogtassák, hogy a’ hol annak ütése meghúzva megy, ők is megnyujthassák a’ szó tagot, a’ hol a’ megszalad, ők is ottan szaporázhassák, és így a’ Muzsika, és a’ beszéd se edgymást elne haggya, se el ne késsenn. Igy lett a’ Sarkalatos, és a’ Mértékes Vers tsinálás.
Jegyzés. 2.
A’ sarkalatos Verseknek a’ Barbarus nemzeteknél van divattya, ma pedig a’ leg tsínosabb Europai Nemzetek is illyenekenn irnak; és ezekbe a’ leg újjabb Világnak leg felségesebb remeki vagynak foglalva, a’ mint alább bővebben lessz róla értekezés. A’ mely a’ Mértékes Verseket a’ Régi Görög, és Romai Poéták gyakorlották, úgy hogy a’ Cádentziát ezekbe a’ nyelvekbe tsak a’ Barbarusok, és a’ Barátok hozták be. Egyedűl tsak maga a’ Magyar nyelv alkalmatos arra az egész Europába, hogy mind Sarkalatos, mind mértékes verseket lehessenn rajta tsinálni, egyszóval elmerem mondani, hogy ennek a’ nyelvnek sem hangzásával, sem a’ benne találtatható kellemetes, és bő sarkalatok’ számával, sem a’ szótagok’ bizonyos, állando, meghatározott kurtánn vagy hosszan való ejtésével; ed[gy]szóval, valami tsak a’ Poézsisnak külső ékességét tészi, edgyel sem ditsekedhetik semmi előttünk esmeretes nyelv is a’ Világon. Igaz hogy külömben is a’ Versezésnek mind a’ két nemére alkalmatosok a’ jelessebb Asiai nyelvek, mint az Arabs, Persa, Török, satt. A’ Zsidó versek[be] pedig se sarkalatra, sem mértékre nintsenek szedve a’ hangok; hanem az egész versezés áll, tsak a’ hasonló, vagy ellenkező értelmű mondásoknak öszverakásában.
3dik §.
Így tehát a’ Versezésnek három neme szerént, három következendő részbe előadjuk a’ Sarkalatos, a’ Mértékes, és a’ Kéttzeres Verseknek állapotját, és mesterségét, a’ mint mindenikkel a’ Magyar Poézsist külső-képpen felékesíthetni. De minthogy némely külső ékességek is vagy[nak] a’ Poézsisba, és a’ Poézsis Ramájjára húzandó Nyelvbe, a’ mellyeknek, az illyeténekre ráérő figurás emberek, több jeles, és több idétlen nemeit találták fel: illőnek tartyuk ezekről is szóllani, és elébb ugyan a’ természeti szépségről, az után a’ gyermeki bábozásról, két részben értekezvén a’ magyar nyelvnek a’ Poézsisra minden nyelvek felett való alkalmatos voltát előadni, ’s ezzel az egész oktatást Kolofon gyanánt béfedezni.
MÁSODIK RÉSZ
A’ SARKALATOS VERSEKRŐL
4dik §.
Ebbe a’ Nemébe a’ Verselésnek öt tsinálja a’ hármoniát, u. m. a’ szótagok száma, a’ meg szakasztás, a’ Sorok’ összve rakása, maga a’ Sarkalat, és végre a’ sarkalatok’ elrendelése; ezeknek külömbb-külömbbféle öszverakásából származnak a’ Rithmusok, mellyek noha számtalanok, és egyedűl a’ Poétának szabad akaratjától fűggenek: mindazonáltal nem eggy aránt méltók a’ követésre, mivel edgyik szebb a’ másiknál, és más más nemű matériára alkalmatossabb. Ezeknek jelesebb nemeit a’ Résznek végin meg említjük.
5. §.
A’ mi nézi a’ soroknak hosszabb vagy rövidebb voltát, azok vagy aprók, vagy középszerűek, vagy nagyok. Aprók a’ két-taguaktól fogva, a’ hattaguakig, a’ mellyeket magokba nem igen látni, mivel más sorokkal elegyitik össze, po.
3. 4. 5. 6.
7. 4. 4. 5.
3. 7. 5. 6.
7. 4. 4. 5.
7. 4. 8. 6.
3. 7. 5. 6.
7. – 8. 6.
3. – 5. 5.
Középszerű sorok, a’ hét taguak egész a’ 12 taguakig, és ezek legszebbek, ’s legjobban is gyakoroltatnak.
A’ Nagyok már ma tsak a’ köz füleket gyönyörködtetik: noha módjával ezek sem megvetendők, kivált ha az alább elöl adatandó szépségekkel fűszerszámozzuk unalmas voltokat. Ezek a’ Nagy sorok, a’ 13. 14. 15. és 16 taguak: mellyek közzül nálunk legjobban van divatja a’ 15 tagunak, a’ 16 taguakat már ma tsak a’ Régi Iróinknál találjuk.
6. §.
A’ hosszabb sorokat a’ szépség, sött maga a’ szükség meg kivánja szakasztani. Ezt hozza magával a’ hármonia, és a’ részeknek jobb össze illetése, valamint nem tsak a’ muzsikábann; hanem még a’ köz beszédbenn is, a’ betűket, a’ szozatokat, és egész kimondásokat izekre, és időkre szokta minden tsinos ember kiejteni. Ez a’ megszakasztás a’ rövidebb sorokban szép; a’ hosszabbakban pedig, azon fellyül szükséges is. Tsak régi Apáinknak volt ollyan jó szusszok, hogy 16 szillabát is kimondhattak egy húzomba. Minket ebbe a’ részbe is gyengébbekké tett a’ tsínosodás. A’ megszakasztásról akarvánn szollani 2 rendre osztjuk a’ sorokat:
az első rendbe vannak a’ 8. 9. 10. és 11 tagú sorok, ezeket nem igen szokás megszakasztani, de pedig úgy szebbek volnának;
a’ második rendbe vagynak a’ 12. 13. 14. és 15. tagú sorok, ezekben már nem tsak szép a’ megszakasztás, hanem a’ tsinos múzsák törvénye szerént elmulhatatlan is, és a’ ki ezt elmulatja, letakarodjék a’ Heliconrol.
Jelesebb megszakasztások ezek.
Jegyzés
Hogy ezek a’ sorok vagy is megszakasztások nem egy aránt szépek, az úgy is látni való dolog, elég legyen rollok ezt a’ kettőt megjegyezni.
1/ Szebb az ollyan megszakasztás, a’ melly a’ páros tagonn esik.
2/ Az is szebb a’ melly a’ sornak hosszabb felére jut, kivált ha egyszer páros is. po.
7. §.
Minek előtte a’ külömb külömb féle soroknak összerakását, és ezekből származott gyönyörü változást elő adnánk: illendő lessz elébb a’ vers sorainak bizonyos természeti külömbségéröl valamit szollani. t. i. egyik sor lassú lábon, másik pedig futó lábon végeződik: amannak némü némü kedveltető tsendessége vagyon, és halkal zárodik bé e’ pedig fürgébb, és elevenebb ’s mint egy görögve siet le a’ maga nyugovó pontjára, sokann amazt Aszszonyi, ezt pedig Férjfiúi sornak nevezik, mivel hogy amaz kivált a’ sarkalatokra nézve, több piperét kiván, lágyabb is, kellemetesebb is, ez pedig kedves a’ maga együgyüségéért, és keményebb lévénn erőt ád a’ verselésnek, én pedig az Asszonyi, és Férjfiúi nevezet alatt, amazt Lejtőnek ezt pedig Bukónak fogom híni, melly két szózat a’ maga sillabáinak mennyiségével a’ sornak utolsó lábát, jelentésével pedig a’ dolognak természetét is ki fejezi. Ezt előre botsátvánn, a’ következendőket könnyebben meg érteni. – A versek vagy egy féle, vagy két féle, vagy több féle, vagy határozatlan soruak. Egy féle soruak azok a’ mellyeknek minden sora ugyan annyi szillabákbol áll, p. o. mind tsupa 12. taguak 8 taguak, sat. Két féle soruak a’ mellyekbenn két külömböző hosszúságú sorok fordulnak elő. Ezek között legszebbek azok, a’ mellyek páros és páratlan tagokból álván, gyönyörüen lehet öket változtatni a’ Lejtő, és Bukó sarkalatokon; legjelesebbek ezek:
De össze rakatnak még a’ hosszabb, és rövidebb páros sorok is egymással. p. o.
Igy a’ páratlanok is a’ páratlanokkal p. o.
Több féle sorú verseknek nevezzük az ollyanokat, a’ mellyekbe 3. 4. sőtt több sorok is fordulnak elé ollyanok, a mellyek közzűl ki több, ki kevesebb tagokból áll p. o.
Egyéb aránt az elegyitésre ezekről is azt kell jegyzésbe venni, amit a’ két féle sorú versekről. Az egy féle 2 féle és több féle sorú versek neveztetnek meghatározott sorú verseknek: mert minekutánna külömb külömb féle módon változtattak volna egymás között egynéhány sor utánn, ismét az a’ változás kerűl elé a’ melly az egész versezetnek elején kezdődött: ez a’ Periodusa vagy is elő meg elő fordulása a’ külömböző soroknak, közönségesen Strofának, mondatik, magyarúl fordulatnak. Ebben áll már a’ határozatlan sorú verseknek természete, hogy abban semmi fordulat, semmi Strofa nints; hanem az első verstől fogva az utolsóig, szüntelen való változások között follynak le a’ sorok. A’ Strófákról alább lessz szó. –
8. §.
Ez az első változtatása tehát a’ soroknak abban állott, hogy az ember a’ hosszabb, és rövidebb sorokat egymással elegyíti. A’ 2dik változtatást, az a’ Rend tsinálya, a’ mely szerént a’ lejtő, és bukó sorokat egymáshoz képest elhejheztetem – ez négy féle képpen esik meg.
1o Vagy mind lejtők a’ sorok, vagy mind bukók.
2o A’ lejtő sorokat a’ bukókkal változtatom úgy: hogy egy darabig mind lejtő, azután egy darabig mind bukó. p. o.: Legyen a’ 13 és a’ 8. tagú sor lejtő, a’ 12 és 7 tagú pedig bukó.
138
138
127
127
Itt a’ lejtő és bukó sorok folyvást mennek.
3o Szép változtatás az, mikor a’ két féle sorok váltogatva mennek egy más utánn po.
138
127
138
127
4o Szokás, kivált a’ dalokba, hogy az első és 4dik sor lejtő lévén a’ 2 középsőt bukónak teszik, vagy ellenbe a’ 2 szélsőt bukónak tévén a’ 2dik és 3dik sor lejtő po.
Ezek tehát a’ nevezetes változtatások, a’ lejtő és bukó sorok által; de szükség meg jegyezni, hogy 2 sorú strófába sokszor 2. vagy 3 változás is megvan ezek közül po.
Itten az 1ső példába elébb váltogatva, azután fojvást mennek a’ sorok – a’ második példába elől körbe mennek hátul fojvást – a’ harmadikba pedig elől fojvást, hátúl kőrbe, vagy is a’ 8 tagúak fojvást, a’ 7 taguak váltogatva.
Jegyzés
Tartsuk meg pedig, hogy ha egyszer az 1ső páros sort lejtő sornak tettem; valamennyi páros sorok lesznek a’ strófákba, akar hosszabbak, akár rövidebbek legyenek is azok, mind lejtő végezetre kell vennem őket. Igy ha egyik páratlan lejtő vólt: a’ többi párotlan soroknak is lejtőknek kell lenni.
9. §.
Harmadik változtatását a’ soroknak az ő számok teszi, ti. hogy az ember hány sort fog fel egy índúlatba, melyből származnak a’ rövidebb és hosszabb strófák. Rövid strófák azok, a’ mellyekbe a’ soroknak száma kettőtül fogva 8tzig megyen; ide tartoznak tehát a’ 2 soros, a’ 3, 4, 5, 6, 7, 8, soros strófák. – Hosszú strófák azok, a’ mellyek 9 sorból állanak, vagy több sorokból is egésszen, 10, 11, 12, 13, és 14 soros strófák. A’ 14 számot tettem leg végső határáúl a’ strófák sorainak; mer[t] ama hires strófa neme is a’ Szonnét is 14 sort számlált. A’ mik ezen fejül volnának, ám neveztessenek határozatlan strófáknak. De nintsenek tudtomra. És a’ ki az illyen Szent Ivány ének forma hosszú strófákba akarná izlésit, és munkás voltát, leleményességét, és Poëtai izmos vállait meg mútatni, el mehet ezzel az intéssel. In tenui labor, et tenuis quoque gloria.
10. §.
Sarkalatnak vagy Cadentianak nevezzük azt, mikor valamelly sornak edgy vagy két utólsó sillabája éppen azokból a’ betükből áll, a’ mellyekből állott a’ másik soré. Ebből tehát egyenesen következik, hogy a’ sarkalat vagy edgy tagú, mikor t. i. tsak az utolsó syllabának betűi edgyeznek meg p. o. Hóld, (cadentia) zsóld. Tatár (cad.) jár: vagy két taguak, mikor t. i. két vagy több sornak mind a’ két végső syllabáiban ugyan azon betűk vagynak. p. o. Tatár (cadent.) határ, Tsuda (cad.) hazuda. satt. Ezeket a’ sarkalatokról jól meg kell tartani.
1) Hogy a’ sarkalatnak betűit tsak a’ vocalis vagy magánhangzó betüjétől kezdjük számlálni, nem pedig a’ mint sillabizálni szoktunk p. o. a’ fellyebb mondott szokba ezek az edgy tagú sarkalatok, old; old; ár; ár; két tagúak pedig ezek atár, atár; uda, uda. – Sőt
2) A’ tsinosabb verselők, nem is igen örömest tesznek ollyan sarkalatot, a’ mellynek a’ vocalisa előtt mind a’ két szóba azon edgy consonanson kezdődik a’ syllaba, p. o. Jósága (nem jó) pirossága; szebb virága; igy mutatom nem jó, vagdaltatom; szebb hullatom.
3) Nem elég, ha a’ vocalisok ugyan edgyek mind a’ két sarkalatba; hanem a’ mellett az accentusba is meg kell edgyezniek p. o. barom nem jó három, mert itt hosszú az á amott pedig rövid, igy Istenek nem jó lesz rá hogy pihenék vagy fekvének.
4) Igy a’ Consonansokra nézve is nem elég hogy ugyan azon betűk fordulnak elől mind a’ két sarkalatba: mert nem szabad szimpla Consonáns mellé duplát tennem p. o. valék nem jó hallék; mert amott edgyes l van itt pedig kettős. –
5) De nem a’ jó hangzás, hanem a’ rá szokás, és néhány érdemes Poétáinknak tekintete szabadossá tette hogy a’ sarkalatnak utolsó betüjét a’ szimplára is duplázhassuk. p. o. Veress kenyeres; szeretet, szeretett; Látott, barátot; –
6) Nem vesszük bé Cadentiának ha mind a’ két sornak sarkalattya ugyan edgy szó. p. o.
Nagy félelem akkor lészen
Mikor bíró székbe lészen. –
Akkoron Tóldinak máj adatik vala
bika rugaszkodik kötél szakad vala.
Ez edgyik se vers, illyet az ábchez értő Tyúk is tudna kárálni.
7) De igen is bevesszük, és emberséggel kanállal szépnek is tartjuk, az edgy szóbúl álló Cadentiát, ha az a’ szó más más értelembe van véve. p. o.
Már a’ kék Égnek
ragyogó lámpásai égnek.
Már az illyen szép, ha tsak hellyel közzel, és önként erőltetés és affectálás nélkül esik meg mint valami kellemetes Poétai pongyolaság. Hanem
8) Dísztelen egyformaság, és füleket, ’s hármóniát sértő monotonia mikor több versek egymásután ugyan azonn vagy leg alább hasonló Cádentziájúak: mint mikor példának okáért a’ Toldi Miklós verseibe, 20, 30-sor is egyvégtibe vala szónn végeződik; és Pótsnak az Ifjúi Verseibe 10, 12-sornak is mind ára, ára a’ Cadentiája. Ezek tetemesebb hibák, de a’ kissebb is bántja a’ fület, p. o.
A’ ki Kardját dühödtébe
Mártya Hazafi vérébe
Támadjon fel ellene
A’ Magyarok Istene.
9o) Gyönyörű változás esik a’ sarkalatos szókba, mikor azok külömböző részei az Oratiónak: mikor felteszem az edgyik sarkalatos-szó verbum, a’ másik nomen, vagy adverbium satt. vagy leg alább ha mind a’ kettő nomen, vagy mind a’ kettő verbum, külömböző flexioba, ’s hajtogatásba vagynak p. o.
Illy’ déltzég paripák termettek volt régen (Adverb.)
A’ kövér Rétekkel habzó Rátz térségen (Nomen)
Miis termesszünk e’ hegyen (Nom.)
Hogy nekünk is ollyan legyen (Verb.)
A’ szerelem bús szivemet általjárta (Perfec.)
Mely is nékem nagyon árta (Imperf.)
Jelen vagyon az az óra (Nominativus)
Hogy dolga forduljon jóra (Cum praep.) –
– – Az illyenek azért szépek, hogy ritkábbak és többnyire váratlanok: ez okon tettzik az is ha a’ sarkalatba tulajdon név esik.
10o) Jollehet azt mondottuk hogy a’ sarkalatos szókba ugyan azon betűknek kell elő-fordulni: mindazonáltal edgyátallyába a’ hangnak kiejtésére (vagy is a’ pronuntiora) szoktunk vigyázni, nem pedig a’ mint a’ betük iródnak, po. mutatta; adta; ez jó mert a’ d. mikor kimondom úgy hangzik mint a’ t; hasonló képpen jó eggy, és eredj, fattya és siratja, satt. – ugyan ez okonn
11o) Jó, vagy leg alább tűrhető, (kivált a’ pozitiós sarkalatokba) ha a’ Consonánsok nem ugyan azok is, de leg alább atyafiasok, és a’ lágyak a’ kemények helyett, a’ kemények a’ lágyak helyett tétetnek. Erre nézve szükséges ez a’ tábla
Ezek hát elmehetnek: de – de tsinnyán
12o) Igy mehetnek el az olvadt, vagy sejp betűk is az erős betűkkel. Erre is kell a’ következő Tábla
Ezek közzűl az ly, és az ny mellől az olvasztó y’-t elvetni szabad, szokták is; kivált az ny mellől p. o. Királ, hel, mellék; és hogy ezt hibának kezdik tartani semmi okát nem látom; holott régi ’s tősgyökeres Iróink, a’ kik bizon jobb magyarok voltak nálunknál, széltébe élnek véle, és a’ mi több még máig is Nemes hazánknak fele, a’ hol pedig szint’ annyi szép magyar Lélek terem, szint’ ollyan gyönyörűen ejti a’ kellemetes L. betűt, mint a’ sipító ly-t más videkeink. Én ugyan neheztelek mikor a’ szabad Magyarnak szabad nyelvéből valamely bizonyos tályék Monopoliumot akar tsinálni. – – Én sem az L betűvel élők között nem nevekedtem, sem még eddig Versembe illyen szabadtsággal nem éltem: elhiheti hát akárki hogy nem a’ magam, hanem a’ köz igasság fazéka mellé szítok. – Az ny betűvel nints annyi kötödés: úgyhogy szabadon lehet tenni ezeket: kinálván bálván’, kívánnak Kapitánn’ak, járván, járván’ márván’, szánni hánni,
13o) Illyen forma szabadtság az is, mikor duppla betű helyett, edgyes betűt teszek: de tsak ollyankor értvén-ám mikor a’ Vocális hosszú, p. o. találok, szállok, szánám, bánnám, ez el mehet: mert az edgyes betűnek a’ dupplától való híjja ugy sem igen tettzik a’ külömben is hosszú szíllabába.
14o) Még ezt az edgyet megemlítem, hogy valaki ne tartsa drága-látos szépségnek ha ő 3-, vagy még több-tagú Cadentziákat tud tsinálni p. o. akarom vakarom, tenyeres kenyeres, nyomoruság szomoruság satt. Nem ád ez a’ verselésnek semmi díszt, noha mikor önként jön, és sok jó közt edgy, kettő, akkor eltsúszhat mint a’ bagarus garas: kivált affectalni benne, merő gyermekség, és az illyetén igazán méla Poétáknak a’ kezébe, ízibe bábot adnak a’ Múzsák.
11.ik §.
A’ sarkalatos szókat is szinte úgy változtatjuk, mint a’ sorokat. A’ honnan ezek is vagy Lejtők, az az ollyanok a’ mellyek két szótagba edgyeznek meg, még pedig úgy hogy az utolsó előtt való hosszú, p. o. László, zászló vadászol, jászol: vagy Bukók, az az ollyanok, a’ mellyek két tagba edgyeznek-meg ugyan, de az utolsó előtt való tag rövid, p. o. verém, nyerém, viszketeges, jeges; ehez számláltatnak az edgy-tagú sarkalatok is, a’ mellyekről az előbbi tzikkejben szóllottunk. Most már erre a’ megkülömböztetésre nézve kétféle Neme lészen a’ sarkalatok változtatásának, mely változtatást Rithmusnak nevezünk. Ugyan is a’ Versekbe, vagy mind egyféle a’ Cádentia, ugy mint mind lejtő vagy mind bukó, vagy pedig a’ Lejtő, és Bukó Kádentziák edgy más között elegyítve vagynak. Az első esetbe edgyes Rithmus, a’ másik esetbe pedig duppla Rithmus találtatik; mind a’ kétrendbéli Rithmust egyenlő módokonn változtathatni, mely mód mind a’ kettőbe 4-féle.
első-mód, midőn a’ sarkalatok edgymás utánn folyva mennek, az az mikor a’ versbe mindenik sarkalatot a’ néki megfelelő szó, vagy is tulajdon sarkalatos társa az utánna való sorba (és néha sorokba) nyomba követi, p. o.
Ez folyvást menő Kádentia
Második mód, midőn a’ sarkalatott az ő sarkalatos társa nem mindjárt az utánna való sorba követi hanem a’ harmadikba, vagy néha a’ negyedikbe, sőt ötödikbe, közbe pedig más kádentzia esik, a’ melynek a’ sarkalatos társa, vagy éppen mellette van, vagy szintúgy a’ harmadik negyedik sorba esik maga után p. o.
Ez Váltva Menő Kádentia.
Harmadik mód, midőn az első sorba levő sarkalatnak a’ társa az utolsó sorba esik, ugy hogy a’ közepső Cadentiák általok mintegy Circulusba, vagy kőrbe lévén szorítva a’ Rithmus maga is kerékbe fordul. p. o.
A
B
B
A
Ez körbe menő kádentzia.
Negyedik mód, mikor a’ fellyebb írt három módok közzűl, mind a’ három, vagy leg alább ketteje előfordúl a’ sarkalatok változtatásába, vagy is a’ Rithmusba, p. o.
Ez sokszeres Kádentzia.
Mind ezeknek a’ változtatásoknak helye van az edgyféle Rithmusokba, azaz a’ mint mondánk az ollyanokba is a’ mellyek vagy tsupa lejtő, vagy tsupa bukó sarkalatokból állanak; és így (a’ mint a’ fellyebb mondottakból következik) azokba minden sorok vagy merő párosok, vagy merő páratlanok (lásd 8.) A’ Páros Rithmusokban is tsak így esik a’ változtatás azzal a’ külömbséggel hogy ott a’ Lejtő sarkalat a’ lejtőnek, a’ bukó, a’ bukónak tartozik megfelelni.
Jegyzés.
A’ Páros Rithmusoknak könnyebb felvételére tegyük meg a’ lejtő sarkalatot nagy A-nak; a’ bukót pedig kis a-nak; akkor illyen formán esik a’ sarkalatok változtatása a’ fellyebb előhozott példákba.
| ELSŐ RÉSZ,
A’ VERS TSINÁLÁSRÓL KÖZÖNSÉGESEN.
1ső §.
A’ Vers tsinálás nem Poézsis. Mert ez a’ gondolatoknak, a’ kébzelődésnek, a’ tűznek természetében, és mindezeknek felöltöztetésében áll: a’ Vers tsinálás pedig, tsak a’ szózatok hangjának bizonyos régulákra vételére, ’s külső elrakására ügyel; hogy azok hármoniával száljanak az Ember’ fülébe. A’ honnan lehet valaki jó Poéta, ha mindjárt verset nem ir is, és ellenben, jó Verseket írhat valaki; azért nem Poéta. Legjobb ha a’ kettő edgyütt van.
Jegyzés. 1.
A’ Szép Lélek’ munkáját, ha a’ Vers nem nagyon tsiklándoztatja a’ füleket, a’ gondatlanok meg vetik; az edgyűgyűeknek pedig tsak fülöknek kénnye szerént zörögjön a’ rhythmus a’ Helikon’ Remekének itélik. Lehet Poezsis Vers nélkül, van is. A’ Gezner Idilliumi azért hogy Versbe nintsenek, az emberi elmének legszebb szüleményei a’ Poézsisba: noha meg kell vallani, hogy van ő benne a’ szóknak, és Szententziáknak néműnémű titkos ki mérséklése, folyása, és hármoniája: a’ mely talám még a’ leg szebb verseknél is lágyabban igézi meg a’ füleket, és a’ mellyet ama fínom izlésű Magyar Fordító elért, ha meg nem haladott. Illyen Vers forma folyó beszéddel élt hajdan a’ Világ’ két leg tsinosabb nemzeténél a két leg gyönyörűbb Oratori; Demosthenes; és Cicero. – A’ ki edszer jó Poéta, annak a’ munkája, ha más nyelvre folyó-beszédre fordítják is, tsak Poézsis marad az. A’ Magyar Miltonnak tsak az edgy Cadentia hijja, külömben az Anglussal mérkőzik.
2.
A’ Poézsis Lélek, a’ mely elevenítt, e’ nélkül a’ Vers tsinálás megholt állat. Látzai az egész dolgot a’ Tántzoshoz hasonlítja, a’ ki ha szép-termetű kedves ha nem tántzol is, az idomtalan ember pedig a’ tántzot is eltsúfítja. Én a’ Földi hasonlatosságát még jobban szeretem. Ugyan is tsudállatos mesterséggel van rakva, a’ Méhek’ lépe, melly bámulást okoz, de sem nem édes, sem nem táplál az. A’ színméz ellenben ha 6-szégű lyukaknak réguláiba nints is öntve, mely kívánatos! mit itéllyünk hát a’ Lépes Mézről, mely a’ szép rendet, az édes ízzel edgyütt ajánlja? Ezt a’ Példázatot nem szükség szabogatni. – A’ Poéta hát tsak Poéta Vers nélkűl is; de a’ kire születésekor Melpomene mosolygó szemekkel nem tekintett, akár mely szép verseket irjon is a’ Minerva truttzára, de azért, nem lessz Poéta, hanem tsak Vers-jártó. Ezek azok, kiktől már alig fér az ember a’ Parnasszusonn! – –
2dik §.
A’ honnan az Emberi Nemzettségnek első kezdetétől fogva kívánták a’ szép lelkek a’ magok gondolatihoz a’ külső hármoniát is hozzá adni; hogy így a’ füleknek álllyukainn bé lopodván az agyvelőbe nyájjas fortéllyal vehetnék meg az elmének fellegvárát. Ezt elérni kétképen probálták. T. i. némellyek a’ szótagok számának, és a’ versek’ farkának, vagy végének hasonlatosságát vették fel: mások a’ kimondandó beszédnek idejére ügyeltek, és nem gondolván a’ szó-tagok számával, azokat a’ lassú vagy szapora hangzás által mérték fel. Így lett a’ sarkalatos (cadentiás) és mértékes (Metrika) verselés. Sokan pedig még tovább menvén a’ külső piperézésbe, mind a’ kettővel kívánták (nagyrészént nyomorult) verseiket ajánlani. – – – Ezt mi nevezzük kéttzeresnek
Jegyzés. [1.]
A’ hármonia közönségesen szolván nem egyébb, hanem a’ külömböző dolgoknak meg edgyezése; (concordia discors) Ez a’ természetnek Lelke, ettől van annak minden szépsége, kellemetessége, és tsudállatos volta. Innen van hogy mihelyt annak nyomait elhagyjuk, össze-vissza ténfergünk, és hármónia bennünk nem találtatik. Midőn tehát külömböző hangok edgymással szépen megedgyeznek, akkor a’ hangzásba hármonia van. Ebből származott a’ Muzsika. Ugyan is az ember fülei igen mesterségesenn vannak alkotva: valami ezekbe önként mentbe, és ütésével meg nem eröltette, mind azt kedves hangnak tartották az emberek, és ezeknek hármoniájában gyönyörködvén, előbb saját szózatjokkal, az után érzéketlen szerszámokkal is probálták azt követni. Ekképpen származott a’ szózatos, és Szerszámos Muzsika. De mivel ezek értetlen szószóllók lévén, örömest kívánták volna az emberek hallató-szóval is kifejezni, a’ magok érzését és indulatjait: appro sorokat kurjongattak a’ Muzsika mellett, a’ mely ma is meg esik. Igy lett a’ Vers tsinálás. Hogy a’ ki mondott szók meg edgyezzenek a’ muzsika hangzásával, némellyek annyi szillabát mondtak rá, a’ hány pertzentés volt a’ Muzsikába, és a’ hol a’ muzsika úgy szűnt meg, mint az előbbi szakaszba, ők is a’ mondott igéket úgy végezték; mások pedig arra vigyáztak hogy szavaikat a’ Muzsikával edgy-aránt pattogtassák, hogy a’ hol annak ütése meghúzva megy, ők is megnyujthassák a’ szó tagot, a’ hol az megszalad, ők is ottan szaporázhassák, és így a’ Muzsika, és a’ beszéd se edgymást elne haggya, se el ne késsenn. Igy lett a’ Sarkalatos, és mértékes Vers tsinálás.
Jegyzés. 2.
A’ sarkalatos Verseknek a’ Barbarus nemzeteknél van divattya, ma pedig a’ leg tsínosabb Europai Nemzetek is illyenekenn irnak; és ezekbe a’ leg újjabb Világnak leg felségesebb remekjei vagynak foglalva, a’ mint alább bővebben lessz róla értekezés. A régi görög és romai poéták csak a mértékes verseket gyakorlották, a Cadentiát pedig ezekbe a nyelvekbe csak a barbarusok és a barátok hozták bé. Egész Europában, egyedül csak maga a magyar nyelv alkalmatos arra, hogy mind Sarkalatos, mind mértékes verseket lehessenn rajta tsinálni, sőt azt merem mondani, hogy ennek a’ nyelvnek sem hangzásával, sem a’ benne találtató kellemetes, és bő sarkalatok’ számával, sem a’ szótagok’ bizonyos, állando, meghatározott kurtánn vagy hosszan való ejtésével; edgyszóval, valami tsak a’ Poézsisnak külső ékességét tészi, egyetlen egy Nyelv sem dicsekedhetik az előttünk esmeretes egész világon. Igaz hogy külömben is a’ Versezésnek mind a’ két nemére alkalmatosok a’ jelessebb Asiai nyelvek, mint az Arabs, Persa, Török, satt. A’ Zsidó versekbe pedig se sarkalatra, sem mértékre nintsenek szedve a’ szavak; hanem az egész versezés áll, tsak a’ hasonló, vagy ellenkező értelmű mondásoknak öszverakásában.
3dik §.
Így tehát a’ Versezésnek három neme szerént, három következendő részbe adjuk elő a’ Sarkalatos, a’ Mértékes, és a’ Kéttzeres Verseknek állapotját, és mesterségét a szerént, a mint a magyar poesist mindenikkel külső-képpen felékesíthetni. De minthogy némely külső ékességek is vagynak a’ Poézsisba, és a’ Poézsis Ramájjára húzandó Nyelvbe, mellyeknek, az illyeténekre ráérő figurás emberek, több jeles, és több idétlen nemeit találták fel: illőnek tartyuk ezekről is szóllani, és elébb ugyan a’ természeti szépségről, az után a’ gyermeki bábozásról, két részben értekezvén a’ magyar nyelvnek a’ Poézsisra minden nyelvek felett való alkalmatos voltát előadni, és ezzel az egész oktatást Kolofon gyanánt béfedezni.
MÁSODIK RÉSZ
A’ SARKALATOS VERSEKRŐL
4dik §.
Ebbe a’ Nemébe a’ Verselésnek öt tsinálja a’ hármoniát, u. m. a’ szótagok száma, a’ meg szakasztás, a’ Sorok’ összve rakása, maga a’ Sarkalat, és végre a’ sarkalatok’ elrendelése; ezeknek külömbb-külömbbféle öszverakásából származnak a’ Rithmusok, mellyek noha számtalanok, és egyedűl a’ Poétának szabad akaratjától fűggenek: mindazáltal nem eggy aránt méltók a’ követésre, mivel edgyik szebb a’ másiknál, és más más nemű matériára alkalmatossabb. Ezeknek jelesebb nemeit a’ Résznek végin meg említjük.
5. §.
A’ mi nézi a’ soroknak hosszabb vagy rövidebb voltát, azok vagy aprók, vagy középszerűek, vagy nagyok. Aprók a’ két-taguaktól fogva, a’ hattaguakig, a’ mellyeket magokba nem igen látni, mivel más sorokkal elegyitik össze, po.
3. 4. 5. 6.
7. 4. 4. 5.
3. 7. 5. 6.
7. 4. 4. 5.
7. 4. 8. 6.
3. 7. 5. 6.
7. – 8. 6.
3. – 5. 5.
Középszerű sorok, a’ hét taguak egész a’ 12 taguakig, és ezek legszebbek, ’s legjobban is gyakoroltatnak.
A’ Nagyok már ma tsak a’ köz füleket gyönyörködtetik: noha módjával ezek sem megvetendők, kivált ha az alább előadatandó szépségekkel fűszerszámozzuk unalmas voltokat. Ezek a’ Nagy sorok, a’ 13. 14. 15. és 16 taguak: mellyek közzül nálunk leginkább van divatja a’ 15 tagunak, a’ 16 taguakat már ma csak régi Iróinknál találjuk.
6. §.
A’ hosszabb sorokat a’ szépség, sött maga a’ szükség meg kivánja szakasztani. Ezt hozza magával a’ hármonia, és a’ részeknek jobb össze illetése, valamint nem tsak a’ muzsikábann; hanem még a’ köz beszédbenn is, a’ betűket, a’ szozatokat, és egész kimondásokat izekre, és időkre szokta minden tsinos ember kiejteni. Ez a’ megszakasztás a’ rövidebb sorokban szép; a’ hosszabbakban pedig, azon fellyül szükséges is. Tsak régi Apáinknak volt ollyan jó szusszok, hogy 16 szillabát is kimondhattak egy húzomba. Minket ebbe a’ részbe is gyengébbekké tett a’ tsínosodás. A’ megszakasztásról akarvánn szollani 2 rendre osztjuk a’ sorokat:
az első rendbe vannak a’ 8. 9. 10. és 11 tagú sorok, ezeket nem igen szokás megszakasztani, pedig úgy szebbek volnának;
a’ második rendbe vagynak a’ 12. 13. 14. és 15. tagú sorok, ezekben már nem tsak szép a’ megszakasztás, hanem a’ tsinos múzsák törvénye szerént elmulhatatlan is, és a’ ki ezt elmulasztja, letakarodjék a’ Heliconrol.
Jelesebb megszakasztások ezek.
Jegyzés
Hogy ezek a’ sorok vagy is megszakasztások nem egy aránt szépek, az úgy is látni való dolog, elég legyen rollok ezt a’ kettőt megjegyezni.
1/ Szebb az ollyan megszakasztás, a’ melly a’ páros tagonn esik.
2/ Az is szebb a’ melly a’ sornak hosszabb felére jut, kivált ha egyszer páros is. po.
7. §.
Minek előtte a’ külömb külömb féle soroknak összerakását, és ezekből származott gyönyörü változást elő adnánk: illendő lessz elébb a’ vers sorainak bizonyos természeti külömbségéröl valamit szollani. t. i. egyik sor lassú lábon, másik pedig futó lábon végeződik: amannak némü némü kedveltető tsendessége vagyon, és halkal zárodik bé e’ pedig fürgébb, és elevenebb ’s mint egy görögve siet le a’ maga nyugovó pontjára, sokann amazt Aszszonyi, ezt pedig Férjfiúi sarknak nevezik, mivel hogy amaz kivált a’ sarkalatokra nézve, több piperét kiván, lágyabb is, kellemetesebb is, ez pedig kedves a’ maga együgyüségéért, és keményebb lévénn erőt ád a’ verselésnek, én pedig az Asszonyi, és Férjfiúi nevezet alatt, amazt Lejtőnek ezt pedig Bukónak fogom híni, melly két szózat a’ maga sillabáinak mennyiségével a’ sornak utolsó lábát, jelentésével pedig a’ dolognak természetét is ki fejezi. Ezt előre botsátvánn, a’ következendőket könnyebb meg érteni. – A versek vagy egy féle, vagy két féle, vagy több féle, vagy határozatlan soruak. Egy féle soruak azok a’ mellyeknek minden sora ugyan annyi szillabákbol áll, p. o. mind tsupa 12. taguak 8 taguak, sat. Két féle soruak a’ mellyekbenn két külömböző hosszúságú sorok fordulnak elő. Ezek között legszebbek azok, a’ mellyek páros és páratlan tagokból álván, gyönyörüen lehet öket változtatni a’ Lejtő, és Bukó sarkalatokon; legjelesebbek ezek:
De össze rakatnak még a’ hosszabb, és rövidebb páros sorok is egymással. p. o.
Igy a’ páratlanok is a’ páratlanokkal p. o.
Több féle sorú verseknek nevezzük az ollyanokat, a’ mellyekbe 3. 4. sőtt több sorok is fordulnak elé ollyanok, a mellyek közzűl ki több, ki kevesebb tagokból áll p. o.
Egyéb aránt az elegyitésre ezekről is azt kell jegyzésbe venni, amit a’ két féle sorú versekről. Az egy féle 2 féle és több féle sorú versek neveztetnek meghatározott sorú verseknek: mert minekutánna külömb külömb féle módon változtattak volna egymás között egynéhány sor utánn, ismét az a’ változás kerűl elé a’ melly az egész versezetnek elején kezdődött: ez a’ Periodusa vagy is elő meg elő fordulása a’ külömböző soroknak, közönségesen Strofának, mondatik, magyarúl fordulatnak. Ebben áll már a’ határozatlan sorú verseknek természete, hogy abban semmi fordulat, semmi Strofa nints; hanem az első verstől fogva az utolsóig, szüntelen való változások között follynak le a’ sorok. A’ Strófákról alább lessz szó. –
8. §.
Ez az első változtatása tehát a’ soroknak abban állott, hogy az ember a’ hosszabb, és rövidebb sorokat egymással elegyíti. A’ 2dik változtatást, az a’ Rend tsinálya, a’ mely szerént a’ lejtő, és bukó sorokat egymáshoz képest elhejheztetem – ez négy féle képpen esik meg.
1o Vagy mind lejtők a’ sorok, vagy mind bukók.
2o A’ lejtő sorokat a’ bukókkal változtatom úgy: hogy egy darabig mind lejtő, azután egy darabig mind bukó. p. o.: Legyen a’ 13 és a’ 8. tagú sor lejtő, a’ 12 és 7 tagú pedig bukó.
138
138
127
127
Itt a’ lejtő és bukó sorok folyvást mennek.
3o Szép változtatás az, mikor a’ két féle sorok váltogatva mennek egy más utánn po.
138
127
138
127
4o Szokás, kivált a’ dalokba, hogy az első és 4dik sor lejtő lévén a’ 2 középsőt bukónak teszik, vagy ellenbe a’ 2 szélsőt bukónak tévén a’ 2dik és 3dik sor lejtő po.
Ezek tehát a’ nevezetes változtatások, a’ lejtő és bukó sorok által; de szükség meg jegyezni, hogy 2 sorú strófába sokszor 2. vagy 3 változás is megvan ezek közül po.
Itten az 1ső példába elébb váltogatva, azután fojvást mennek a’ sorok – a’ második példába elől körbe mennek a sorok, hátul fojvást – a’ harmadikba pedig elől fojvást, hátúl kőrbe, vagy is a’ 8 tagúak fojvást, a’ 7 taguak váltogatva.
Jegyzés
Tartsuk meg pedig, hogy ha egyszer a’ 1ső páros sort lejtő sornak tettem; valamennyi páros sorok lesznek a’ strófákba, akar hosszabbak, akár rövidebbek legyenek is, mind lejtő végezetre kell vennem őket. Igy ha egyik páratlan lejtő vólt: a’ többi párotlan soroknak is lejtőknek kell lenni.
9. §.
Harmadik változtatását a’ soroknak az ő számok teszi, ti. hogy az ember hány sort fog fel egy índúlatba, melyből származnak a’ rövidebb és hosszabb strófák. Rövid strófák azok, a’ mellyekbe a’ soroknak száma kettőtül fogva 8tzig megyen; ide tartoznak tehát a’ 2, a’ 3, 4, 5, 6, 7, 8, soros strófák. – Hosszú strófák azok, a’ mellyek 9, 10, 11, 12, 13, 14 sorból állnak. A’ 14 számot tettem leg végső határáúl a’ strófák sorainak; mert ama hires strófa neme is a’ Szonnét is 14 sort számlál. A’ mik ezen fejül volnának, ám neveztessenek határozatlan strófáknak. De nintsenek tudtomra. És a’ ki az illyen Szent Ivány ének forma hosszú strófákba akarná izlésit, és munkás voltát, leleményességét, és Poëtai izmos vállait meg mútatni, el mehet ezzel az intéssel. In tenui labor, et tenuis quoque gloria.
10. §.
Sarkalatnak vagy Cadentianak nevezzük azt, mikor valamelly sornak edgy vagy két utólsó sillabája éppen azokból a’ betükből áll, a’ mellyekből állott a’ másik soré. Ebből tehát egyenesen következik, hogy a’ sarkalat (cadentia) vagy edgy tagú, mikor t. i. tsak az utolsó syllabának betűi edgyeznek meg p. o. Hóld, (cadentia) zsóld. Tatár (cad.) jár: vagy két taguak, mikor t. i. két vagy több sornak mind a’ két végső syllabáiban ugyan azon betűk vagynak. p. o. Tatár (cadent.) határ, Tsuda (cad.) hazuda. satt. A sarkalatokról jól meg kell tartani ezeket.
1) Hogy a’ sarkalatnak betűit tsak a’ vocalis vagy magánhangzó betüjétől kezdjük számlálni, nem pedig a’ mint sillabizálni szoktunk p. o. a’ fellyebb mondott szokba ezek az edgy tagú sarkalatok, old; old; ár; ár; két tagúak pedig ezek atár, atár; uda, uda. – Sőt
2) A’ tsinosabb verselők, nem is igen örömest tesznek ollyan sarkalatot, a’ mellynek a’ vocalisa előtt mind a’ két szóba azon edgy consonanson kezdődik a’ syllaba, p. o. Jósága (nem jó cadentia) pirossága; szebb virága; igy mutatom nem jó, vagdaltatom; szebb hullatom.
3) Nem elég, ha a’ vocalisok ugyan edgyek mind a’ két sarkalatba; hanem a’ mellett az accentusba is meg kell edgyezniek p. o. barom nem jó cadentia három, mert itt hosszú az á amott pedig rövid, igy Istenek nem jó lesz rá hogy pihenék vagy fekvének.
4) Igy a’ Consonansokra nézve is nem elég hogy ugyan azon betűk fordulnak elő mind a’ két sarkalatba: mert nem szabad szimpla Consonáns mellé duplát tennem p. o. valék nem jó hallék; mert amott edgyes l van itt pedig kettős. –
5) De nem a’ jó hangzás, hanem a’ rá szokás, és néhány érdemes Poétáinknak tekintete szabadossá tette hogy a’ sarkalatnak utolsó betüjét a’ szimplára is duplázhassuk. p. o. Veress kenyeres; szeretett–szeretet; Látott, barátot; –
6) Nem vesszük bé Cadentiának ha mind a’ két sornak sarkalattya ugyan edgy szó. p. o.
Nagy félelem akkor lészen
Mikor bíró székbe lészen. – Akkoron Tóldinak máj adatik vala
bika rugaszkodik kötél szakad vala.
Ez edgyik se vers, illyet az ábchez értő Tyúk is tudna kárálni.
7) De igen is bevesszük, és emberséggel kalánnal szépnek is tartjuk, az edgy szóbúl álló Cadentiát, ha az a’ szó más más értelembe van véve. p. o.
Már a’ kék Égnek
ragyogó lámpásai égnek.
Már az illyen szép, ha tsak hellyel közzel, és önként erőltetés és affectálás nélkül esik meg mint valami kellemetes Poétai pongyolaság. Hanem
8) Dísztelen egyformaság, és füleket, ’s hármóniát sértő monotonia mikor több versek egymásután ugyan azonn vagy leg alább hasonló Cádentziájúak: mint mikor példának okáért a’ Toldi Miklós verseibe, 20, 30-sor is egyvégtibe vala szónn végződik; és Pótsnak az Ifjúi Verseibe 10, 12-sornak is mind ára, ára a’ Cadentiája. Ezek tetemesebb hibák, de a’ kissebb is bántja a’ fület, p. o.
A’ ki Kardját dühödtébe
Mártya Hazafi vérébe
Támadjon fel ellene
A’ Magyarok Istene.
9o) Gyönyörű változás esik a’ sarkalatos szókba, mikor azok külömböző részei az Oratiónak: mikor felteszem az edgyik sarkalatos-szó verbum, a’ másik nomen, vagy adverbium satt. vagy leg alább ha mind a’ kettő nomen, vagy mind a’ kettő verbum, külömböző flexioba, ’s hajtogatásba vagynak p. o.
Illy’ déltzég paripák termettek volt régen (Adverb.)
A’ kövér Rétekkel habzó Rátz térségen (Nomen)
Miis termesszünk e’ hegyen (Nom.)
Hogy nekünk is ollyan legyen (Verb.)
A’ szerelem bús szivemet általjárta (Perfec.)
Mely is nékem nagyon árta (Imperf.)
Jelen vagyon az az óra (Nominativus)
Hogy dolga forduljon jóra (Cum praep.) –
– – Az illyenek azért szépek, hogy ritkábbak és többnyire váratlanok: ez okon tettzik az is ha a’ sarkalatba tulajdon név esik.
10o) Jollehet azt mondottuk hogy a’ sarkalatos szókba ugyan azon betűknek kell elő-fordulni: mindazonáltal edgyátallyába a’ hangnak kiejtésére (vagy is a’ pronuntiora) szoktunk vigyázni, nem pedig arra, a mint a’ betük iródnak, po. mutatta; adta; ez jó mert a’ d. mikor kimondom úgy hangzik mint a’ t; hasonló képpen jó eggy, és eredj, fattya és siratja, satt. – ugyan ez okonn
11o) Jó, vagy leg alább tűrhető, (kivált a’ pozitiós sarkalatokba) ha a’ Consonánsok nem ugyan azok is, de leg alább atyafiasok, és a’ lágyak a’ kemények helyett, a’ kemények a’ lágyak helyett tétetnek. Erre nézve szükséges ez a’ tábla
Ezek hát elmehetnek: de – tsinnyán
12o) Igy mehetnek el az olvadt, vagy sejp betűk is az erős betűkkel. Erre is kell a’ következő Tábla
Ezek közzűl az ly, és az ny mellől az olvasztó y’-t elvetni szabad, szokták is; kivált az ny mellől p. o. Királ, hel, mel, mellék; és hogy ezt hibának kezdik tartani semmi okát nem látom; holott régi ’s tősgyökeres Iróink, a’ kik bizon jobb magyarok voltak nálunknál, széltébe élnek véle, és a’ mi több még máig is Nemes hazánknak fele, a’ hol pedig szint’ annyi szép magyar Lélek terem, szint’ ollyan gyönyörűen ejti a’ kellemetes L. betűt, mint a’ sipító ly-t más videkeink. Én ugyan neheztelek mikor a’ szabad Magyarnak szabad nyelvéből valamely bizonyos tályék Monopoliumot akar tsinálni. – – Én sem az L betűvel élők között nem nevekedtem, sem még eddig Versembe illyen szabadtsággal nem éltem: elhiheti hát akárki hogy nem a’ magam, hanem a’ köz igasság fazéka mellé szítok. – Az ny betűvel nints annyi kötödés: úgyhogy szabadon lehet tenni ezeket: kinálván bálván’, kívánnak Kapitánn’ak, járván (pro: járvány) járván’ márván’, szánni hánni.
13o) Illyen forma szabadtság az is, mikor duppla betű helyett, edgy betűt teszek: de tsak ollyankor értvén-ám mikor a’ Vocális hosszú, p. o. találok, szállok, szánám, bánnám, ez el mehet: mert az edgyes betűnek a’ dupplától való híjja ugy sem igen tetszik meg a’ külömben is hosszú szíllabába.
14o) Még ezt az edgyet megemlítem, hogy valaki ne tartsa drága-látos szépségnek ha ő 3-, vagy még több-tagú Cadentziákat tud tsinálni p. o. akarom vakarom, tenyeres kenyeres, nyomoruság szomoruság satt. Nem ád ez a’ verselésnek semmi díszt, noha mikor önként jön, és sok jó közt edgy, kettő, akkor eltsúszhat mint a’ bagarus garas: kivált affectalni benne, merő gyermekség, és az illyetén igazán méla Poétáknak a’ kezeibe, ízibe bábot adnak a’ Múzsák.
11.ik §.
A’ sarkalatos szókat is szinte úgy változtatjuk, mint a’ sorokat. A’ honnan ezek is vagy Lejtők, az az ollyanok a’ mellyek két szótagba edgyeznek meg, még pedig úgy hogy az utolsó előtt való hosszú, p. o. László, zászló vadászol, jászol: vagy Bukók, az az ollyanok, a’ mellyek két tagba egyeznek ugyan meg, de az utolsó előtt való tag rövid, p. o. verém, nyerém, viszketeges, jeges; ehez számláltatnak az edgy-tagú sarkalatok is, a’ mellyekről az előbbi tzikkejben szóllottunk. Most már erre a’ megkülömböztetésre nézve kétféle Neme lészen a’ sarkalatok változtatásának, mely változtatást Rithmusnak nevezzük. Ugyan is a’ Versekbe, vagy egyféle a’ Cádentia, ugy mint mind lejtő vagy mind bukó, vagy pedig a’ Lejtő, és Bukó Kádentziák edgy más között elegyítve vagynak. Az első esetbe edgyes Rithmus, a’ másik esetbe duppla Rithmus találtatik; mind a’ kétrendbéli Rithmust egyenlő módokonn változtathatni, mely mód mind a’ kettőbe 4-féle.
első-mód, midőn a’ sarkalatok edgymás utánn folyva mennek, az az mikor a’ versbe mindenik sarkalatot a’ néki megfelelő szó, vagy is tulajdon sarkalatos társa az utánna való sorba (és néha sorokba) nyomba követi, p. o.
Ez folyvást menő Kádentia
Második mód, midőn a’ sarkalatott az ő sarkalatos társa nem mindjárt az utánna való sorba követi hanem a’ harmadikba, néha a’ negyedikbe, sőt ötödikbe, közbe pedig más kádentzia esik, a’ melynek sarkalatos társa, vagy éppen mellette van, vagy szintúgy a’ harmadik negyedik sorba esik maga után p. o.
Ez Váltva Menő Kádentia.
Harmadik mód, midőn az első sorba levő sarkalatnak a’ társa az utolsó sorba esik, ugy hogy a’ közepső Cadentiák általok mintegy Circulusba, vagy kőrbe lévén szorítva a’ Rithmus maga is kerékbe fordul. p. o.
A
B
B
A
Ez körbe menő kádentzia.
Negyedik mód, mikor a’ fellyebb írt három módok közzűl, mind a’ három, vagy leg alább ketteje előfordúl a’ sarkalatok változtatásába, vagy is a’ Rithmusba, p. o.
Ez sokszeres Kádentzia.
Mind ezeknek a’ változtatásoknak helye van az edgyféle Rithmusokba, azaz a’ mint mondánk az ollyanokba is a’ mellyek vagy tsupa lejtő, vagy tsupa bukó sarkalatokból állanak; és így azokba minden sorok vagy merő párosok, vagy merő páratlanok (lásd 8.) A’ Páros Rithmusokban is tsak így esik a’ változtatás azzal a’ külömbséggel hogy ott a’ Lejtő sarkalat a’ lejtőnek, a’ bukó, a’ bukónak tartozik megfelelni.
Jegyzés.
A’ Páros Rithmusoknak könnyebb felvételére tegyük meg a’ lejtő sarkalatot nagy A; a’ bukót pedig kis a; akkor illyen formán esik a’ sarkalatok változtatása.
|