Berzsenyi Dániel – Festetics Györgynek 1817 | Berzsenyi Dániel – Festetics Györgynek 1817 |
|---|---|
Mikla, Mart. 15. 1817.
Nagy fényű Gróf!
Kegyelmes Uram! Ime az én Musám ismét jövendöl divinál:*
A „divinál” szó az előző szó fölé írva. alig tellyesedett be a’ Helicon már Veimárt jovendöl: Mosolyogjon Excellentiád, de kerem, azt azért a’ Magyarországi*Magyaroszági [th. emend.] jövendö mondó barna sybillak*barna <asszonyok> sybillak közé*közé közé [th. emend.] ne számlálja, mert ö csak azt jovendöl a’ mit Excellentiadnak kíván: Nagyságat s dicsöséget s ha jovendolése bé tellyesedik eléggé meg lesz jutalmazva, mert ha csak egy morsát tehet is azon nagy épülethez mellynek Ex[cellenti]ád talpköveit olly dicsőn le rakta, ugy*le rakta<k>, ugy el mondhatom Senecaval: non sum frustra natus! S el mondhatja Excellentiad is: Exegi monumentum*monimentum [th. emend.] era perennius! De mondhatja e ezt Excellentiad ha nagy lelkének virtusait*viritusait [th. emend.] csak életenek szük határába zárja? ha intézeteinek örökké válóságat nem ád, ha azok | Mikla, Mart. 16. 1817.
Nagy fényű Gróf!
Kegyelmes Uram! Ime én ismét jövendölő lettem: alig tellyesedett bé a’ Helicon már Veimárt álmodozok Mosolyogjon Excellentiad! Nem tehetek róla. Én Excellentiadnak falukat nem jövendölök, mert elég van, hanem dicsöseget, nagyságat, mellyek nélkül a’ faluk nem sokat érnek. Dicsőséget is eleget szerzett már ugyan Excellentiád*
Excelletiád [th. emend.] mert a legszebb polgári hazafi virtusokban minden eggy korujit fel multa. De itt még nincs határ: haladja meg Excellentiád a’ maradékot is, mert mi fény azok között tündökleni, kik az anyai nyelvet czigány nyelvnek nevezik és a’ poetát Joculatornak nézik? Jön mi utánnunk eggy szebb világ melly Excellentiád érdemeit csudálni s áldani fogja, de ez még nem elég: Festetics lelkének elni, munkálni alkatni kell még vég nélkül azon szebb világban is. Melly csak ugy le[szen], ha Excellentiád intézeteit tartósakká, örökösökké teszi, mert ha azok Excellentiad becses életével el enyésznek, ugy azok csak gyenge*csak <oly> gyenge viragok mellyek már Excellentiád koporsóján el hervadnak s azzal eggyütt szemeink elöl el tünnek. A’ mi életünk az örökkevalóságban csak eggy pillantat; mi nagyot teszünk ha virtusainknak illy szük határt szabunk?[A levélfogalmazvány első fóliójának verzóján a következő latin feljegyzések:]
Omnis vita servitium.
Nulla dies abeat quin linea ducta super sit.
Symbolum Wolfgangi
Eheu fugaces posthume, Posthume
|