Berzsenyi Dániel – Wesselényi Miklósnak 1814 - | Berzsenyi Dániel – Wesselényi Miklósnak 1814 - |
|---|---|
Nagy fényű Hazafi!
Tisztelt Barátom! Meg engedted hogy barátomnak nevezzelek ’s szívem szerínt szollítsalak. Élek ezen szép szabadsággal ’s esküszöm, tapasztalni fogod, hogy ezzel nyelvemet feloldottad szívemet pedig lekötötted. Légy tehat barátom nemes lelkű ifju! légy*
ifju! <s> légy segítőm és segítője mind azoknak kik velem az elnyomatott emberi értelem fel szabadítasán ’s terjesztésen munkálkodnak segéld pállyánkat ritka*pállyánkat <isteni> ritka talentomiddal tekénteteddel*tekénteddel [th. emend.] gazdagsagoddal. s hidd hogy ha az egyik polustol a’ masikig terjedne birodalmad ennél lelkedhez illőbb ’s meltóbb tárgyat nem választhatnál magadnakUldozd a’ gonoszt mint atyád, hintsd a’ jónak magvait csendesen ’s titkosan mit[!] a’ Természet a munkáját.
Hogy én Téged nem csak láttalak, hanem által is láttalak engedd meg, hogy ezen*
hogy <erántad való tiszteletemet ’s csudalkozásomat> ezen keves sorokkal meg bizonyítsam ’s erantod való tiszteletemet, csudalkozasomat*csudalkozamat [th. emend.] kinyilatkoztassam.Minap véletlen öszve találkozvan Gróf Festetics Györgyel Keszthelyen, nagy tisztelettel emlékezett rólad ’s igen örült hogy Téged láthatott, de igen sajnálta hogy az ifju Gróf látásodtól meg fosztatott ki is a’ mínt értém a’ jövö tavaszal hozzád szándékozik menni Monyasokért. Melly szerencsés, kedves Barátom a’ ki Šibóra szandékozhat és mehet!
Hozzám is nagy leereszkedést mutatott magához hivott ebedre de nem mentem, kertjéből meg ajándekozott némelly különös oltoványokkal ’s invitált a Georgiconi Examenre de mint hogy azt veté hozza hogy akkor egypár Svajczer tehenekkel fog udvarolni, nehezen vehetem magamat az elmenetelre mert ámbár én kevély nem vagyok, de a’ szemtelenségtöl irtózom. A’ jó Gróf ezen igeretével azt cselekedte hogy már mast vagy gorombának kell lennem vagy szemtelennek. Azt is értém hogy az ifju Grof a’ tavasszal hozzad szándekozik monyasokért. Melly szerencse edes Baratom Zibóra szándekozhatn[i] ’s mehetni ’s melly rabság szándékozni s nem mehetni! De hagyán! Elég hogy láttalak, elég hogy reménységet adtál hogy még láthatlak
A’ Bonyhai Grottában az Enyhítő arnyék helyett tégy: Szent arnyékot ’s ’s*
’s <meg lesz> ’s
| Mikla, Nov. 23dik. 1814.
Barátom!
Meg engedted hogy ezen szent nevezettel illesselek ’s nem a’ hívság köz hangján, hanem a’ szívnek édes nyelvén szóllítsalak. Kevély örömmel élek ezen szép szabadsággal ’s köszönöm a’ leg szívesbb megilletődéssel, hogy csekély érdememet illy dicsőn jutalmazni kívánod ’s igérem hogy szeretetedet a’ leg hálásbb tisztelettel viszonozni nem szünök ’s szivedet mint legbecsesbb kincsemet ugy fogom tekínteni és őrizni. Légy tehát barátom, nemes lelkű Ifju, ’s légy barátjok mind azoknak, kik velünk az elnyomatott emberi értelmet szabadítani ’s terjeszteni ohajtják; végy részt e’ nagy munkából, segéld épéteni e’ szent alkotmányt ritka talentomiddal, tekínteteddel, gazdagságoddal*
tekínteteddel, <’s> gazdagságoddal ’s hidd hogy ha az eggyik Polustól a’ másikig terjedne is birodalmad, ennél lelkedhez illőbb ’s méltóbb tárgyat nem választhatnál magadnak.Én a’ Te véghetetlenül csudált ’s megfoghatatlan kora érettségedet, hideg okosságodnak láng érzéseddel való hármoniás párosadását festeni kívánván, a’ természetnek eggyik leg pompásabb, legfölségesebb csudájához hasonlítottalak. Tekintsd meg ezen rövíd soraimat és magadat ’s valld meg, hogy én Téged ismérlek, valld meg hogy nem hizelkedtem, hanem divináló lélekkel szólltam.
B. Wesselényi Miklós’ képe
1814
Mint az egekbe merült Aetnának az alja virányos
’S a’ tetején örökös tűz örvény aetheri fagy küzd:
Arczaidat derülő tavaszod szép hajnala festi,
Jég fedi homlokodat ’s láng csap ki komoly szemeidből.
– – Erdély! mennyköveid forrnak bent, esküszöm. Áldozz!
A barátságnak eggyik legszebb actusa az midőn barátunkat hibájira figyelmetessé tesszük. Mutasd meg, kérlek, e’ részben is hogy barátom kívánsz lenni ’s itéld meg valamint ezen kis verset ugy minden egyéb munkáimat is, hogy minek előtte azokat ujra sajtó alá adnám Izlésedet az enyimmel öszve vethessem ’s a’ mint lehet hibáimat orvosolhassam. A’ Bonyhai Grotta hibáját igy igazítsd: Hintsenek szent árnyékot s. t.
Minap Keszthelyen Gr. Festetits Györgyel véletlen öszve találkozván, nagy tisztelettel emlékeze rólad ’s igen örült hogy Téged látni szerencséje volt, csak azt sajnálta hogy az ifjú Gróf oda haza nem volt. Hozzám is minden emberséget ’s nagy leereszkedést mutatott, kertjének leg becsesbb oltoványival meg ajándekózott[!] ’s a’ Georgiconi Examenre invitált, de minthogy azt veté hozzá, hogy akkor valami jó Svájczer tehenekkel fog udvarolni, nehezen vehetem magamat az elmenetelre, mert kevély nem vagyok ugyan, de minden leg kissebb szemtelenségtől superstitiose irtózom; már mast pedig vagy gorombának kell lennem vagy szemtelennek. Azt is értettem, hogy az ifju Gróf a’ jövő tavasszal hozzád szándékozik menni monyasokért. Melly szerencse, édes Barátom, ’Sibóra szándékozhatni ’s mehetni! ’s melly rabság, szándékozni ’s*
szándékozni <’s mehetni> ’s nem mehetni! De hagygyán. Elég hogy láttalak, elég hogy reményt nyujtál arra, hogy még láthatlak. De esküszöm nem is halok meg addig míg ismét meg nem láthatlak, mert ha te nem jösz, én megyek.Engedd meg, nemes lelkű Ifju! hogy ezen szép remény mellett ezt a’ kedves levelemet bezárjam, Döbrönteit, Patakyt szívem tellyességéből idvezeljem ’s magamnak nagy becsű hajlandóságidat továbbra is ki kérvén, a’ szeretetnek ’s tiszteletnek legszívesbb érzésivel maradjak nagyra becsülő barátod
Bersenyi Dániel mp
|