Batsányi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

fáradságos, igen bajos, és költséges) kiadásban, e’ végre békűldött munkájikkal szívesen segítették; ’s ő vele^* a’ nemzeti nyelvet és^* litteraturát illető igyekezeteikről^* barátságosan értekeztek, tanátskoztak; és így, akárhol volt-is lakások az Országban, még-is mintegy kezet fogva egy pállyát futottak, egy tzélra siettek.

Hogy, ollyan környűlállásokban, sok irígy és rágalmazó hazug ellenségeket, ’s egykét alávaló, hálaadatlan,^* tséltsap embereket is kellett légyen a’^* több jó, betsűletes és igaz lelkek között találnia, – nem lehet kétség benne; és szükségtelen-is volna eltagadnia.^* De, vallyon! mellyik jó igyekezetű ’s egyedűl^* a’ köz hasznot^* néző magyar hazafi nem akad, más környűlállásokban-is, illyenekre?

g) A’ Piaristák’ tisztelendő, valósággal^* tiszteletre méltó^* Szerzetének egygyik fő dísze, a’ néhai nagy elméjű, széles tudományú, ’s szép deák tollú Koppi Károly, akkor a’ Pesti Fő-Oskolákban a’ historiákat tanította, ’s a’ Hazának, a’ mint tudva vagyon, sok jó és hasznos polgárokat, jeles embereket^* nevelt.

Kreskai, egygyik előre kijegyzett tagja, sőt egygyik fő^* kezdője, volt annak a’ Magyar Tudós Társaságnak-is, a’ mellyet még 1778-dik esztendőben egynéhány^* jeles hazafiak, ama’ halhatatlan emlékezetű nagy Magyarnak, Báró Orczy Lőrintznek, előlülése alatt, Pestenn akartak felállíttani. Megtettek volt ők e’ végre már minden szükséges készűleteket: sőt egynéhány gyűlést tartottak-is már; de^* némelly véletlen akadályok miatt, nem tellyesíthették jó szándékjokat.^*

Ezt a’ jegyzést még 1808dik esztendőben tettem, Bétsben. De^* megérdemli talán az egész dolog, hogy voltaképpen^* ismértessék. Imhol egy levélnek töredéke, melyből^* azon szép igyekezetnek^* eredetét ’s félbenszakadását bővebben láthatni. „Írod (úgymond az egygyik Társ^* 1790-dik eszt. Aug.^* 6-dikán), hogy az <...>^* Protectióját, avagy^* Pártfogását,^* reménylitek a’ tökélletesebb Tudós Hazafiúi Társaságnak felépíttésére. Én, emlékezvén hajdani igyekezetünkről, nem keveset tartok a’ Pártfogásnak kérelmétől. Tudgyad, (tudtam, már^* régen azelőtt; még pedig mind magától B^*. Orczy Lőrintztől, mind másoktól^*) tudgyad,^* hogy még 1778dikban Bessenyei Györgygyel barátságba lépvén Kreskai, úgymint a’ Pesti Klastrom^* Könyvtartó-Házának Gondviselője,^* – elsők voltak ezek^* ketten, kik illy Tudós Hazafiúi Társaságot a’ Hazai Nyelvnek kipallérozására igyekeztek felállítani. (Azon időtájban szerzette^* Bessenyei eggy^* illy Társaságnak felállíttása iránt, ama’ könyvetskét, a’^* mellyet azutánn több esztendő múlva^* Révai Miklós közre botsátott.) Tsak hamar heten léptünk^* egy szíves gyűlekezetbe, kik egygyenlő hívséggel és hevességgel ajánlottuk vállainkat a’ dőlő-félben hanyattló hazai nyelvnek oszlopolására. Voltunk: Bessenyei György,^* Kreskai Imre;^* Rátz Sámuel Orvos Dr.; Fejér Antal Prók., Closius Orv. Dr, Horányi Elek, Piarista, és Ányos Pál..^* Praesesnek, kérésünkre, B. Orczy Lőrintz ajánlotta magát. – Vedd észre, hogy a tolerántziát már akkor mí gyakorlottuk: találkozván közöttünk Pap, Világi, Lutheránus, Calvinista. – Tsattogó szárnyakkal ditsérte a’ Hír iparkodásunkat. Sok érdemes és főrangú Urak vágyakodtak Társaságunkba, ha tökélletességre menend; sőt 5000 Rftok már voltak arra ígérve. Már egynéhány gyűlést tartottunk-is, Beleznay Úr’ házánál, Pesten; honnan a Protectiónak kinyeréséért Bétsbe küldöttük Bessenyei Györgyöt: ki-is, közölvén a’ dolgot Kollárral, a’ Bétsi Császári Könyvtartó-Háznak Gondviselőjével, és közbenjárását kérvén, megtsalattatott; mert az említett Kollár, IIdik Józsefet tudósítván, és már a’ következendő Udvari politikát ’s Nemzetünk’ romlására kidolgozott maximákat előlátván, szép igyekezetünk’ sinórját elvágta, sőt Bessenyeit Vice-Bibliothecarius névvel Bétsben fogta.” –^*