Olvasván szerelmét szeme’ kék egében,
(Isteni jó szíve’ tiszta tűkörében) –
Hányszor
*
’S egyre [Átírással javítva.]
|Itten|
*
[Sor fölötti betoldás.]
gyönyörködtem
*
gyönyörködvén [Átírással javítva.]
lantya’ zengésében,
’S
*[Utólag a sor elé írva.]
Időt, halált győző kedves énekében.
’S szerető hív szívek’ szentebb érzeménnye
Oh! kit a’ vak Sorsnak üldöző vad kénnye
Kit égő szeretet ’s <...> hited’
*[A verssor idáig terjedő része a vers többi részéhez képest sötétebb tintával, más írásképpel írva.]
szent törvénnye
<Oh! kit hív szerelmed, ’s hited’ szent törvén…>
* [A mondat vége hiányzik, a lap szélét levágták.]
Köt hozzám, <te nagy Béts’ ditső szüleménnye>
Jer, siess, |Hanyattló|
*
[Sor fölötti betoldás.]
napjaim’ vígasztaló fénnye!
Életem’ élete, ’s egy végső reménnye!
*[A lap közepe üres, az itt kezdődő szöveg a lap alján áll.]
Itt fog majd nékem-is, ’s talán nem sokára
(Érzem, kogy közelítt pállyám’ véghatára!)
Itt fog a’ szelíd Hold’ halovány súgára
Fényleni síromnak gyepesűltt halmára!
*[A lap másik oldalán.]
Nyúgalomra menvén az Égnek Királlya
Terjed már az éjnek setétlő homállya
Terjed már lassanként az éjnek homállya
Melly a’ föld’ fijait álommal kínállya
________________________________________
A’ gyűlölség, harag, ’s boszszús vad |vak|
*[Sor fölötti betoldás.]
indúlat,
Az igaz Költőnek szívében nem múlat.
Társa’ ditsősségénn örömkönyvet húllat.