’S bár még ködös homály fekszik a’ völgyekenn,
Új fény látszik már is a’ magasb helyekenn.
Mint az égő gyertya, melly setétben lángol,
’S magát megemésztve másoknak világol.
Mikor, mikor térsz már az áldott
Béke’ szelíd kebelébe viszsza?
*[A lap másik oldalán.]
Te
* [.]e [Átírással javítva.]
jó Királyok’ tűköre, Népeid’
* Népei[.]’ [Átírással javítva.]
Hív Attya, ’s törvényes Vezére,
Bölts Leopold, Magyarok’ Királlya!
* [A versszak ferde vonalakkal többször áthúzva.]
Nem tsak Keménynek teste virágzott
Hajdan sebekkel
– – fakadgy-meg, Irígy! mérgedbe, ’s gebedgy-meg!
Tárgyához
indúltt elme’ repűletét |magas|
* [A két egymás alá írt szót kapcsos zárójel köti össze, a sor a középvonalban folytatódik. Sor fölötti betoldás.]
A’ Naphoz