vélvén, hogy
*[Utólag a lap tetejére beszorítva.]
’S a’ mit akkor eltűrt, meg nem szenvedné ma:
Hijába! tsak nevet, ’s hallgat mint a’ néma;
Bár mi roszszat mondok ’s mondatok felőlle,
* [Az utolsó l utólag beszúrva.]
Nem nyerhetek soha semmi választ tőlle!
* [Az utolsó l utólag beszúrva.]
Sem teneked nem akar, sem nekem adni hitelt.