Ditséri most szépségedet,
<Imádgya most személlyedet>
<’S> Hímes
* hímes [Átírással javítva.]
beszédit eggyre fűzi
’S Míg meg nem tsallya szívedet,
Ál mesterségit addig űzi.
Ditséri most szépségedet,
’S hozzád ma tisztelettel járúl,
’S ha megtsalhatta
* megtsalhatt[…] [Átírással javítva.]
szívedet,
Majd megvet, és
* [Az „é” utólag betoldva, az aposztrófból így ékezet lett.]
elhágy, elárúl!
Tselt vetni szint’ úgy szoktanak
A’ félni nem tanúltt madárnak, <A’ lépre tsaltt szegény madárnak>
Mellyet ha lépre tsaltanak
<Szoros kalitkába> |Megfognak, és szorosra|
* [Sor alatti javítás.]
zárnak.
Ott nyög szegényke, ’s bánkodik,
Mert oda van szabadsága!
De bár miként szomorkodik,
Örökös lessz a’ rabsága.
Halálig tart raboskodása
* [Az utolsó szó ceruzával írva, a „Halálig” „á”-jánál az ékezet szintén ceruzával pótolva.]
Szívedhez útat így keres
Bálványozván személlyedet
<Ditsér, imád, ...íg ...et>
Hozzád
* ’S hozzád [Átírással javítva.]
ma tisztelettel járúl,
De majd megún <és elfelejt>,
’S megvetve majd elhágy, elárúl