Batsányi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

d) Tzélozás a’ Rhetra Szerzőjére, Likurgusra. Tudva^* vagyon az-is, hogy a régi nagy Törvényttévők (mint p. o. Numa és későbben Mohammed) új rendszabásaikat többnyire mind isteni súgallások gyanánt adták ’s hírdették-ki, – jól tudván, hogy e’ szerént nagyobb tekéntetet szerezvén magoknak, szentebbé ’s foganatosabbá tehetik a’ durva sokaság előtt azt, a’ mit az egész népnek állandó javára,^* természeti tulajdonságai’ ’s erköltsi szokásaihoz képest kigondoltak,^* ’s hasznosnak vagy szükségesnek lenni véltek.

Az ilyen tettetés nem tsak jó és hasznos, hanem szükséges-is lehetett a’ népeknek első durva állapottyokban: hogy, kivetkezvén lassanként vad indulattyaik’ ’s szilaj szokásaikból, a’ polgári rendes életnek tsendes^* javaival megismérkedgyenek, ’s lemondván a’ szabadság’ nevét tellyességgel nem érdemelhető véres és erőszakos függetlenségről, a’ törvényes rendtartásnak szelíd emberségre ’s köz boldogságra vezető zabolájához szokjanak, és ekképpen az igaz szabadságra (mely tsak a’ jól elrendeltt és böltsen igazgatott polgári társaságban találtathatik-fel) méltók és alkalmatosok légyenek. De szükségtelen, káros, illetlen és veszedelmes ellenben, ’s ugyanazért mindenképpen tilalmas-is, az illyenféle^* áltatás, szenteskedés, képmutatás^* az ollyan népekre nézve, mellyek a’ földmivelés, állandó lakás és maradás, tudományok, mesterségek, kereskedés ’s gyakor társalkodás, közösűlés^* által már jobb, és illőbb^* állapotra ’s törvényes szabadságra jutottak, és valóságos polgári életet élnek; egy szóval azon Népekre nézve, a’ mellyek már Nemzetekké, országos Társaságokká váltak, és, a’ szónak egész értelme ’s szentsége szerént, magokról azt mondhattyák, hogy vagyon Nevek, nemzeti lételek, Nyelvek, saját karakterjek,^* és Hazájok! . . Illyen állapotban láttyuk most alkalmasínt az Európai Nemzeteket, a’ Világnak más részein lakozó Népek’^* ’s nemzetségekhez képest, (általlyában szóllva).

Mí nálunk ma (azaz, a’ Világnak ezen részében és a’ mí időnkben) nehéz volna egész Nemzeteket tsudatételek ’s szenteskedés által megtsalni, vagy hadi nagy erő nélkül meghódíttani, ’s új rendtartásra, új törvényre ámítva kénszerítteni. Sem Numák, Likurgusok^* és Mózesek, sem Mohammedek ’s más illyenféle hatalmas Proféták, nem támadhatnak többé mí közöttünk: de támadhatnak Cronwellek és Robespierrek, az időnek és az emberiségnek örökös gyalázattyára;^* támadhatnak Macedoniai Sándorok, Juliusok, ’s más illyenféle^* országokat-hódíttó Hadvezérek,^* szerentsétlen hazájoknak ’s a’ Világ’ ezen egész részének sanyargatására; és támadhat elvégre, sőt valósággal támadott-is már eggy^* olly szükséges és mind a’^* feudale Szisztémának vas-igája

^*vad ereje ’s irígy mester[...],^* sem az Időnek minden elrontó ’s megemésztő kemény hatalma soha fel nem forgathattya.

e)^* A fellyebb említett országos Deputátzióknak abban kell vala kétség kivűl mindenek előtt foglalatoskodniok, mihelyt egybegyűltek, hogy, az elejekbe adatott törvényes útasíttás szerént, azokat a’ principiumokat határozzák-meg, a’^* mellyekhez képest a’ reájok bízatott nagy munkát elkezdhessék, annak rendi szerént folytathassák, és idővel ugyanazon törvénynek világos értelméhez képest^* az Ország-Gyűlésének elejébe terjeszthessék, köz tanátskozás és tökélletes elhatározás^* végett.

Boldog az az Ország, boldog az a’ vitéz,^* bátor és bölts Nemzet,^* a’ melly Európának mostani környűlállásaiban a’ maga saját törvénnyeinek ’s egész polgári állapottyának koronként való megújíttásán, koronás Fejedelmével (az eredeti^* köz alku szerént) egygyet értve, még ma-is önként és békével munkálkodhatik! melly a’ maga saját dolgait minden külső ösztön és kényszeríttés nélkűl, maga szabadon elintézheti! ’s melly,^* e’ végett, értelmesebb és tehetősebb^* polgárjai közűl eggy akarattal már előre ollyan Deputátziókat rendelhet-ki, mint a’ millyenekről itt vagyon emlékezet! (Akármit mondgyon a’ tudatlan irígység; melly többnyire jobban isméri Kamtsatkát, mint Magyar-Országot.) §^* Majd megláttyuk azonban,^* minémű foganattyok lészen ezen nagy készűleteknek, Hazánk^* valóságos köz javára, ’s Nemzetünk^* állandó, igaz ditsősségére nézve. –^* Az egész Hazának, az egész Nemzetnek^* javára ’s^* ditsősségére nézve!^* mert nem Verbőtzi’ nyelvén ’s értelmén szóllok. A’ megtsínosúltt és régen kijózanodott Európai Emberiség el nem tűrheti többé az akkori barbariest.^*

f)^* Ezen költeményes gyűjteménynek Szerzője olly szerentsés vala, már fiatalabb korában, és azutánn hová tovább mind inkább, hogy (a’ mit életének fő boldogságai kozé számlál még ma-is^*) a’ nemzeti nyelvnek és litteratúrának igazabb lelkű kedvellőji^* ’s előmozdíttóji, ő néki-is szíves jóakaróji, serkentőji, ’s nagy részént baráttyai voltak, – minden születés-, rang-, hívatal-,^* rend- és vallásbéli külömbség mellett-is; ollyan^* emberek és ollyan hazafiak,^* a’ kik közűl többeket^* mély tisztelettel említt ma-is^* minden igaz^* Magyar, és betsűlni ’s^* tisztelni fog még^* a’ késő maradék-is.^* Ebben a’ versben mindazonáltal, különösen tsak azok az egynéhány Magyar Írók értetődnek, a’ kik őtet a’^* Magyar Múzéumnak (igen