1790.
- - Non ego te meis
Chartis inornatam silebo.
Mí, kik alig kezdénk népünk’ újúlásánn
Örűlni, bal sorsa’ jobbra-változásánn,
’S alig álmadozánk boldogabb napokról,
Már-is lemondani készűlénk azokról –
Mivelhogy, megvetvén ősink’ erköltseit,
Nyelvét, öltözetét, ’s nemzeti díszeit,
Feslett szokásinak tündér ösvénnyére
Szépeink’ nagy része <megínt> |<nyil...>| viszszatére,
*[Ceruzával írt lehúzások és sor fölötti betoldás. A sor végén álló vessző is ceruzával írva.]
Sohajtással vártuk azon nap’ hajnalát,
Melly még eloszlatná szemeik’
*szem[…] [Átírással javítva.]
homállyát,
’S
*[Utólag a sor elejére írva.]
<M>|m|ellyenn <még> |még|
*[A sor fölötti javítás tollal írt „majd” alakból ceruzával „még”-re lett javítva átírással.]
valamelly szerentsés órában,
Hazánk’ főbb Leányi’ tündöklő sorában
Ollyan <bölts>|ép|
*
[Sor fölötti javítás.]
értelmű kalaúz támadna,
Ki vágyódásokra méltóbb tzélt mutatna,
’S valamint elmével másokat haladna,
Úgy józan éltével jó példát-is adna;
*[Ez s a következő sor ceruzával, ferde vonalakkal áthúzva.]
’S kinek szívre-ható kegyes intésére,
Térnének az érdem’ igaz ösvénnyére!
De az Ég, ki népünk’ vesztét nem kívánta,
Ebben-is előre rendelt már iránta.
*[A sor végén álló vessző lehúzva, elé pont írva.
<’S Olly <kegyes> |<bölts>| Oktatót ád<a> |<...> a’ Magyar| <...> |Szép Nem<...k>nek,|>
*[Sor fölötti javítások és betoldások, a „’S” utólag a sor elé írva. Ez s a következő sor ferde vonalakkal többször áthúzva, a lap alán apróbb betűkkel írva a javított, majd ennek is javított változata.]
<Ki <méltán> <...> |véget vet minden |gondnak| félelemnek;|>
*[Sor fölötti javítás, a „gondnak” szó efölötti betoldás. ]
Olly
*
’S olly [Átírással javítva.]
<bölts> Oktatót <ád> |adván| a’ Magyar szép Nemnek,
*[E sor vékonyabb tollal, halványabb tintával a két sor közé írva.]
Olly bölts
*
jó [Átírással javítva.]
vezért adván
*ada [Átírással, ceruzával javítva.]
nemünk szebb <részének>
*[Az első betű „f”-re átírva, de az átírást a költő nem folytatta, hanem lehúzta a szót]
felének
Ki véget vet minden gondnak, félelemnek;
Kit mindnyájan <...> |<méltán véget vet>| |mint vezérjeket|
*[Sor alatti (lehúzott), majd sor fölötti betoldás.]
’s bátran, követnének |<szívünk félelmének> úgy követhetnének|
*[Sor alatti betoldás.]
És, hogy annál vonszóbb jeles példa lenne,
Minden <...> |jobb|
*[Sor fölötti javítás, maga is „főbb” alakból átírással javítva. A lehúzott szó átírással többször átjavítva „főbb”, „szép”, „jobb” alakokból.]
erköltsöt egygyesítte benne.
Te vagy ez, oh Hazám’ ditső szép Leánya!
Hertzegek’ szerelme, <szíveink’> |rokonid’|
*[Sor fölötti ceruzás javítás.]
bálvánnya!
Te vagy ez; – ki noha tőlünk elköltöztél,
’S érdemid’ szárnyainn égig emelkedtél,
Édes <Nemzetedről> |feleidről|
*[Sor fölötti javítás.]
el nem feledkeztél,
Szépeink’ példája, <bölts intője> |<’s oktatója> hű vezére|
*[Sor fölötti javítás.]
lettél.
Ép vagy Te a’ hivság’ illy bűne’ szennyétől,
Ép minden illy maszlag’ szédíttő mérgétől;
És, bár elszakadtál <H>|h|azád’
*[Sor fölötti javítás.]
kebelétől
’S utánnad sohajtó <rokonid’> |<feleid>|
*[A „rokonid” szó kezdőbetűje „R”-ből átírással javítva. A szó szaggatott vonallal aláhúzva, ez jelzi, hogy mégis ez a végleges változat, nem a sor fölötti (lehúzott) javítás.]
ölétől,
Ott-is kimutatod nemes erköltsidben,
Hogy igaz magyar vér forr még ereidben.
Eredgy, ditső |nemes| oh nagy
*[Sor fölötti (lehúzott) és alatti betoldás.]
Lélek! <el>kezdett útaidonn,
*[Az „i” utólag betoldva.]
Míg több-is indúlhat fényes nyomdokidonn.
*nyomdokadonn [Átírással javítva.]
Mutasd-meg példáddal a’ Magyar Szép Nemnek,
Mint járhat ösvénnyénn az igaz érdemnek;
Mint juthat eggy jó hölgy léte’ fő tárgyához –
Mi kötelessége másokhoz, ’s magához;
Melly sok, melly szent lánttzal van kötve honnyához,
’S annak egész népe’ jó vagy bal sorsához!
Mutasd az anyáknak nagy hívatallyokat,
’S azzal egygyütt-járó fő méltóságokat.
<Intsd, oktasd, szívëkre kötvén mondnyájoknak> |Kösd szívére hazád’ minden leányának|
*
[Sor fölötti javítás.]
Felséges aránnyát földi pállyájának:
*pállyájoknak [Átírással javítva.]
„Mint kell nevelniek édes gyermekeket” –
Adván az
*a’ [Átírással javítva, ceruzával.]
<<H>|h|azának> |országnak|
*[A „h” tollal írt, az „országnak” ceruzás sor fölötti javítás.]
jeles embereket,
Köz haszonra termett derék polgárokat,
’S olly bátor védőket, olly bölts tanátsokat,
Kik jó <K>|k|irállyokhoz
*
[Sor fölötti javítás.]
hívek úgy légyenek,
Hogy a’ <N>|n|épért
*
[Sor fölötti javítás.]
élni ’s halni ne féllyenek!
Tudván, hogy nem lehet ezeknek megválni,
Sem egygyik’ kárával másiknak használni,
Tanúllyák a’ közép-útat feltalálni,
’S azonn mind a’ kettőt eggyaránt szolgálni! –
Így, kiki felvállaltt saját szent tisztére
’S <H>|h|azájának
*
[Sor fölötti javítás.]
nézvén javára, díszére,
Légyenek őseink’ igaz követőji,
’S <erköltsink’,> |régi jó|
*
[Sor fölötti javítás.]
szokásink’ hív megőrizőji.
Meglessz majd munkádnak illő jeles bére:
Felhat ditső neved <H>|h|azádnak
*
[Sor fölötti javítás.]
egére,
’S ha majd elérkezel pállyádnak végére,
Áldás fog követni nyúgalmad’ helyére.
*[A pont pontosvesszőből javítva.]
Sőt mély tiszteletet ’s buzgó hálát adnak
Még unokájink-is boldog árnyékodnak,
’S híven emlékezvén nagy érdemeidről,
Énekeket zengnek fényes erköltsidről.
Ím! az én Múzsám-is – neved’ tisztelője
’S szép tulajdonságid’ bátor hírdetője,
Ki senki’ kedvéért, ha nem érdemlette,
Lantya’ húrjait még soha nem illette –
Ő-is tiszteletét mutatni kívánnya.
Fogadd kegyes szemmel, Ditsősség’ Leánya!