Ifjú korunk ollyan,
*korunk – [Sötétebb tintával, más írásképpel, átírással javítva.]
<mint a’ vadásznak álma>
Mint a’ vadásznak álma
*[Utólag két sor közé beszúrva, az előző javítással azonos tintaszínű és írásképű.]
A’ tér-mező’ dombjánn.
A’ Nap’ szelíd súgárinn alszik-el,
Szélvészben ébred-fel.
Szikrázva repűl a’ sok tüzes villám körűlle;
A’ fák’ tetejit dühödve rázzák a’ szelek.
<Örűlve> |Örvendve|
*[Sor fölötti javítás.]
néz ő viszsza most az eltüntt
Napfény utánn; <örűlve> |örvendve|
*[Sor fölötti javítás.]
nézi
Voltt nyúgodalma’ kedves álmait.
Hát Ossziánnak
Mikor fog ifjúsága viszszatérni?
Mikor gyönyörködik megínt
Fegyverzörgésben a’ füle?
Mikor fogok |én,|
*[Sor fölötti betoldás.]
mint hajdan Oskár,
Atzélom
*[…] [Átírással javítva.]
<[...]> fénnyiben ragyogva járni?
<Ragyogva járni?>
Jertek folyóitokkal, Kóna’ halmai!
Hallgassatok most Osszián’ szavára.
A’ felkelő Napként emelkedik
Lelkemben az ének.
<Az elmúltt |<eltűntt>|
*<A’ múltt> [Átírással javítva. Sor fölötti javítás.]
szebb idők’ örömeit érzem!>
<A’ régi szebb |<múltt>|
*[Sor fölötti javítás.]
idők’ örömeit érzem!>
A’ múltt idők’ örömeit érzem!
Látom magasra nyúló tornyaid’,
O Szelma! látom bástyájid’ falát,
Árnyékozó tölgyfájival. ’S árnyékozó tölgyfájidat.
*[A második mondat más írásképpel az első után írva.]
Fülembe zúgnak a’ folyójid.
Bajnokaid öszvegyűltenek;
Fingál
*[...]gál [Átírással javítva.]
középenn ül,
’S Trenmor’ paizzsánn nyúgoszik.
Dárdája a’ falhoz támasztva áll.
A’ Bárdok’ énekit hallgattya, <most,> kik
<Kik> Az
*
az [Átírással javítva.]
ő karjának zengik tetteit,
Királlyok’ ifjú<ságabéli> |<korának>|
*[Sor fölötti javítás.]
hartzait!
Oskár, vadászatról jövén,
Hallá a’ <Fejedelem’> |Fő-Vitéz’|
*[Sor fölötti javítás.]
<fényes> |<fényes>|
*[Sor fölötti javítás.]
ditséretit.
Lerántya a’ falról Bránnó’ paizzsát;
Köny lábbog<ott> |a’|
*[Sor fölötti betoldás.]
szemében;
*[A szóban átírás nyomai láthatók, de nem dönthető el, hogy a „szemében” vagy a „szemeiben” alak a javított változat.]
<és piros>
<Szemérem> |’S piros szemérem|
*[Sor fölötti javítás.]
ült ifjú artzájira.
Rebegve hangzik elgyengűltt szava;
Dárdámnak éli villog reszkető kezében.
Morven’ Királlyát így szóllíttya-meg:
„Fingál! te Bajnokok’ Királlya!
*[…] [Átírással javítva.]
Osszián,
Első az ütközetben Ő-utánna!
Hartzoltatok tí, fiatal korban; híresek
A’ tí neveitek az énekekben.
Oskár hasonlítt Kóna’ bús ködéhez,
Melly megjelen’, ’s majd |meg|
*[Sor fölötti betoldás.]
eltünik.
Nem fogja nevemet tudni a’ Bárd;
Sem tér-mező<k>ben
*
a’ mező<k>ben [Átírással javítva.]
a’ Vadász
*
vadász [Átírással javítva.]
Keresni síromat.
Engedgyetek, ditső Vitézek!
*[A sor után halvány tintával olvashatatlan szöveg áll, mely ceruzával át lett írva, de a két (?) szó közül csak a második olvasható: „Bajnokok”, majd ceruzával ez is le lett satírozva.]
Hartzolni most Inisthónában engemet.
*[A pont felkiáltójelből javítva.]
Távúl az én tsatájimnak helye:
Oskár
*[A szó végén ceruzával írt aposztróf.]
elestét nem fogjátok hallani!
Reám akadván ott eggy Bárd, talán
Felvészi <majd> nevemet <az> énekébe.
Az Idegenek’ leánya, látván síromat,
Könyvezni fog
A’ meszsze földről jött Ifjú felett.
Azt mondgya majd lakozáskor a’ Bárd:
„Hallyátok Oskárról az éneket,
A’ meszsze tartomány’ vitéz fijáról!””
„Oskár!” imígy felel Morven’ Királlya; „fogsz
Hartzolni, oh ditsősségem’ fija!
Készűllyön-el setét-orrú hajóm,
Hadd vigye Inisthónába Vitézemet.
Inisthónába vinni Vitézemet. NB.
Fijamnak fija! tekínts nevünknek fénnyire;
Nagy-hírű Bajnokok’ neméből származol!
Ne tűrd, hogy azt mondgyák a’ külföld’ gyermeki:
<Erőtlenek> |Gyávák, erőtlenek|
*
[Sor fölötti javítás.]
Morven’ szülöttei!
Légy, mint az ordíttó vad fergeteg,
Az ütközetben; ’s
*[A kötőszó utólag a két szó közé szorítva.]
légy, ha béke van,
Mint a’ lenyúgovó Nap, olly szelíd!
Mondd|-meg|
*[Sor fölötti betoldás.]
a’ Királynak, Oskár,
Ha majd Inisthónába <érkezel> jutsz:
Emlékezetben tartya még Fingál ma-is
Ifjúkorának napjait, midőn
<Midőn, Agandéka’ idejében, NB.>
Kemény vitánk levén, egymással mérkezénk,
A’ szép Agandéka’ idejében.” –
Suhítva terjedének |terjedeztek| |terjedtek-ki|
*[Sor fölötti és sor alatti betoldások. Maga a verssor is két másik sor közé írva.]
a’ felvontt vitorlák;
Felvontt vitorlájik suhítva |<felszálva> lobogva|
*[Sor fölötti javítás, betoldás.]
terjedének
<Süvöltve fújt a’ szél>
*[Két sor közé beszorítva.]
Az árbotzfák’ tsikorgó szíjjainn
Süvöltve fújt a’ szél
*[Két sor közé beszorítva.]
<Süvöltve fújt a’ szél>
*[Ez s a következő sor fordított sorrendben állnak, a sorok elé írt számok jelzik a megfelelő sorrendet.]
A’ felzúdúltt tenger’ tajtékzó habjai.
Tsapkodva verték az
*a’ [Átírással javítva.]
<fövenyes> |<iszapos>| |<agyagos>| |iszapos|
*[Sor fölötti és alatti javítások.]
kőszirtokat <agyagos>
<A’ háborgó tenger’ felzúdúltt habjai.>
A’ víz’ magas hátáról láttya már fijam
A’ száraz
*[A szó le lett húzva, később szaggatott vonallal alá lett húzva, ez feltételezhetően a lehúzást érvénytelenítené.]
tartomány’ erdős határait.
Beszáll sietve Rúna’ hangos öblibe,
’S elkűldi kardgyát Annírhoz legott.
Felkelt az ősz-hajú Vitéz, mihelyt
Meglátta Fingál’
*[...]gál [Átírással javítva.]
fegyverét.
Könyvekkel <borúla két> |áradott-meg a’|
*
[Sor fölötti javítás.]
szeme, <Könyvekkel áradott meg a’ szeme,>
Eszébe jutván ifjúsága’ hartzai.
Kétszer kelének bajra, ’s annyiszor
Víttak-meg egymás köztt, dárdát emelvén
A’ szépséges Agandéka előtt.
Más Bajnokok, távúl <.l>állottanak Jeles Vitézek állanak távól, ’s tsudálva
’S bámúlva nézték, mintha két erős Szemlélik őket, mintha két erős
Lélek viaskodnék előttök a’ szelekben.
„De mostan (így szóll a’ Király) öreg vagyok.
Haszontalan’ függ kardom a’ falonn.
Te, a’ ki Morven’ nemzetéből származál!
Volt <egykor> |sokszor| |hajdan|
*[Sor fölötti és alatti javítások.]
Annír a’ daliák’ tsatájiban;
Bár
*[A „Bár” szó ceruzával aláhúzva, elé írva: „Noha”.]
most elaggva fonnyad, mint a’ veszni-tértt
Vén tölgyfa Lánó’ <széleinn.> partyainn.
Nintsen fijam! hogy elődbe menvén elfogadgyon,
<Hogy elődbe menvén elfogadgyon,>
’S örömmel ősinek hajlékihoz vigyen.
Sírjába dőlt, ’s ott senyved Árgon;
*[A pontosvessző felkiáltójelből javítva.]
Rúró sem él többé!
Leányom az Idegenek’ házában ül,
És síromat kívánnya látni.
A’ férje tíz-ezer dárdát emel,
’S úgy jő |érkezik|
*[Sor fölötti betoldás.]
felém, mint szinte Lánó’
Halált-hozó bús fellege. –
Jer, részesülly
*rész[...]lly [Átírással javítva.]
Annír’ ebédiben,
Jer, oh te hangos Morvennek
*
[E két szó fölött ceruzás, nehezen olvasható betoldás: „|döngő ’s dongó|”.]
fija!”
Három napig lakoztak egygyütt;
A’ negyedikenn hallá-meg Annír
Oskár’ nevét.
Vígadva jártaták-körűl
*jártatták-körűl [Átírással javítva.]
A’ kedvre-gerjesztő tsigákat;
Vígan |dva|
*Vígan [A megváltoztatott toldalék sor fölötti betoldás; az eredeti toldalék alá van húzva.]
<vadászták> |hajták|
*[Sor fölötti javítás.]
Rúna kannyait.
<tak, űzvén v[agy] vadászva hajták>
Eggy kút’ fejének bémohosúltt <f..> kövénn
Pihentek a’ fáradtt Vitézek.
Titkon folyának Annír’ könyvei;
Elfojtya felfakadó sohajtozásait.
„Itt, a’ setét<ben> homályban<,> (mond az agg Vitéz)
Nyúgosznak ifjúságom’ gyermeki.
E’ sírkövek, Rúrót fedik;
E’ tölgyfa, Árgonnak gödrénn suhítt.
Hallyátok-e szavamat, oh fijaim, szoros
Hajlékitokban? vagy tí szólltok-e
E’ fák’ leveleinek zörgésiben, mikor
*[Az utolsó szó elé ceruzával két függőleges vonal lett húzva, a következő sor elejére ceruzával a „Mikor” szó írva.]
Süvöltve támad a’ puszták’ szele?”
Inisthóna’ Királlya! (<mond> |kérdi|
*[Sor fölötti javítás. Mindkét zárójel vesszőből javítva.]
Oskár)
Miképpen estek-el ifjúságod’ gyermeki?
Rohanva megyen a’ vad-kan sírjokonn,
De nyúgodalmokat nem háboríttya-meg.
Felhőből alkotott szarvasokat űznek ők,
’S vígadva vonnyák-fel levegő-kézíjjokat.
Kedvellik ők ifjú korok’ vígságait
Ma-is, ’s örömmel szállnak a’ szelekre.”
„Kormálo tíz-ezer daliás vitéznek
Parantsol, (úgy mond |így felel|
*[Sor fölötti betoldás. Az „úgy mond” szavak ceruzával lehúzva.]
a’ Király).
Lakása Lánónál vagyon,
Mellynek halállal gőzölőg tava.
Rúna’
*[.]úna’ [Átírással javítva.]
magas hajlékihoz jöve,
Dárdát emelve hírt, betsűletet szerezni.
Szép volt az Ifjú, ’s kellemes, mint a’ kelő Nap’
Első szelíd súgára.
Kevesen tehettek-fel viadalban ő-vele!
Engedtenek vitézeim neki;
Leányomat szerelme győzte-meg.
Megérkezék azonban |a’|
*[.]z[…] a’ [Átírással javítva. A névelő sor fölötti betoldás.]
vadászatról
Rúróval Árgon; arzájikra folytanak
A’ büszkeség’ bús könyvei.
Hallgatva néztek
*néz[.]ek [Átírással javítva.]
Rúna’ vitézire,
Kik eggy jövevénynek engedhettenek!
Három napig lakozva
Múlattak egygyütt.
A’ negyedikenn Árgon vítt bajt vele.
De ki állhatott Árgonnak ellent!
Kormálo meggyőzettetett.
Boszszúra gerjedett kevély dagállya;
S magában eltökélli, <titkon,>
Hogy halva láttya fijaimat.
Kimentek egygyütt a’ hegyekre,
A’ <...> barna-hátú szarvasokat vadászni.
Orozva repűlnek Kormálónak nyílai,
’S vérekbe dőlnek gyermekim!
Sietve tér-meg szeretőjéhez ő,
Az Inisthónai hoszszú-hajú leányhoz.
Elszöktek a’ pusztákonn;
’S Annír egyedűl maradt.
Leszállt az éj, és viszszajött a’ nap megínt:
Nem hallik Árgonnak, sem Rúrónak szava.
Kedves kutyájok, a’ sebess-futású
Rúnár, jelent-meg végtire.
Hajlékainkba jött, ott ordított, ’s azon
Gyászhely felé látszott forgatni bús szemét,
Hol a’ Vitézek elestenek,
Utánna mentünk; megtaláltuk őket,
’S ezen gyepes patak mellé temettük-el.
Ez mostan Annírnak szokott menedékhelye,
Szarvas-vadászatról jövén.
Hajladva
*[...]dva [Átírással javítva.]
fonnyadok, <mint a’ kiszáradtt> valamint az ágtalan
Vén tölgyfa’ |száraz|
*[Sor fölötti betoldás.]
törzsöke. <Ven>
Örökre folynak könyveim!” –
<O> Ronnán! <mond> |kiált|
*[Sor fölötti javítás.]
Oskár |itt, s talpra áll;|
*[Sor fölötti javítás. A sorban lévő rész, kb. három szó, átírással átjavítgatva majd többször lehúzva.]
<...>
Ogár! Daliák’ |<...>| fejedelme, te!
Hívjátok-öszve hősimet <hamar>,
A’ folyamatos Morven’ vitézlő magzatit. <fajzatit> <gyermekit>
Ma megyünk-ki még Lánó’ vizéhez,
Melly széltiben halálos gőzt botsátt. <ereszt> lehell.
Nem vígadoz Kormálo már sokáig;
Gyakorta ül kardunknak élinn a’ halál!”
<Sietve> |Úgy|
*[Sor fölötti javítás.]
mentek a’ mezőnn keresztűl,
Mint a’ setétlő fellegek, midőn
A’ rengeteg pusztákonn
Süvöltve hajtják a’ szelek.
Tüzes villámoktól pirúlnak |<...>| széleik;
Eggyszerre megzendűl ’s <harsogva> |<bömbölve zúg>| |ropogva|
*[Sor alatti javítás.]
döng az erdő,
Előre érezvén az égi háborút.
Oskár’ hadi kürtye megriad, ’s harsogva zeng;
Reng, háborog Lánónak elréműltt tava.
Seregelve gyűlnek-öszve Kormáló körűl
Tsengő paizzsa’ lázíttó jelére <v[agy] szavára>
Az egész vidék’ felijedtt lakossai.
Oskár, szokása szerént hartzolt velek.
Kormálo földre terűlt kardgya alatt.
Az iszszonyú Lánónak fijai völgyeik’
Barlangjaikba tünnek-el! –
Oskár az Inisthónai leányt
Annír|nak elhagyott|
*[Sor fölötti javítás.]
<magas> hajlékihoz viszi.
Öröm ragyogott az Öreg’ derűltt artzájiról.
Áldva magasztalá a’ kardok’ hős királlyát.
Mi nagy vala öröme Ossziánnak,
Látván fijának érkező vitorlájit!
Úgy tüntenek szemébe meszsziről,
Mint eggy világos felhő,
Melly napkelet felől emelkedik,
Midőn az Útazó külföldekenn
Bújdosva jár, ’s körűlle még a’ gyászos éj,
*[E sor a két verssor közé utólag beszorítva.]
’S annak setétben <...>bolygó <...> lelkei <bolygó lelkei>
<A’ gyászos éj, ’s annak tévelygő lelkei,>
Mindent <setét> |komor|
*[Sor fölötti javítás.]
homályba rejtenek.
Örvendező víg énekek köztt
Vittük-be Szelma’ |magas|
*[Sor fölötti javítás.]
<...>palotájiba.
Nagy áldomást indított
*indí[…] [Átírással javítva.]
a’ Király.
Oskár’ nevét ezer Bárd’ éneke
<Magasztalá:> |Zengé, magasztalá:|
*[Sor fölötti javítás.]
Morven’ <megörűltt> vidékei
Felelve hangzottak |<...>| körűl-belől.
Toskár’ leánya jelen vala; hasonlítt szava
A’ hárfa’ hangjához,
Melly estve távúlról jövén
A’ völgynek gyenge szellőjével érkezik.
________
Oh tí, kik <...> |még láttyátok a’ napot,|
*[Sor fölötti javítás.]
Jertek, vezessetek-ki dombjaimnak egygyik
Kőszála mellé!
Sűrű mogyorófák
*mogyoróbokor [Átírással javítva.]
végyenek-körűl,
’S közel suhíttson ott a’ tölgyfa-is.
Zöld légyen az én nyúgalmamnak helye;
A’ hegy’ folyója távúlról zuhogjon.
Toskár’ leánya! vedd kezedbe hárfád’,
’S zengd rajta Szelma’ kedves
*ked[...] [Átírással javítva.]
énekét;
Hogy az álom örömimnek közepette lepje-meg
Víg lelkemet;
Hogy ifjúságom’ édes álmai,
’S Fingál’ <hatalma’> |időkorának|
*[Sor fölötti javítás.]
fényes napjai v[agy] uralkodása’
Elmémbe viszszatérjenek!
Oh Szelma! látom tornyaid’,
Látom magas tölgyfájidat,
’S bástyájid’ árnyékos falát.
Látom |ma-is|
*[Sor fölötti betoldás.]
Morven’ <jeles> Vitézeit,
És hallom a’ Bárdok’ víg énekét.
Oskár Kormálónak forgattya kardgyát;
Ezer ifjú hős tsudállya ékes szíjjait.
Bámúlva állanak fijam körűl,
’S nézik, tsudállyák karjának erejét.
Láttyák az attya’ szemét örömkönytől ragyogni;
’S ollyan ditsősségért sohajtnak ők-is.
’S meglessz ditsősségtek <tí> |majd|
*[Sor fölötti javítás.]
néktek-is,
Morven’ vitéz szülöttei!
Gyakran derűl énekre lelkem;
’S megemlékezem ifjúságom’ barátiról. –
De szunnyadozni kíszt
A’ hárfa’, tsendes zengedezése<...>
*[A lehúzás előtti utolsó „e” feltehetően átírással javítva.]
|<...>| most;
Kellemetes álmok szállanak-le hangjainn,
’S koválygva lebegnek már körűlem.
Maradgyatok távúl, vadászat’ gyermeki!
Ne háboríttsátok-meg nyúgodalmamat.
A’ rég idők’ agg Énekesse
Nagy őssivel múlat,
Az Elővilág’ ditső’ fejedelmivel!
Maradgyatok távúl, vadászat’ gyermeki,
Ne háboríttsátok
Most Ossziánnak álmait!