[…]ígadó Hír, oszlani nem tudó
[…]zárnyára kelvén, útnak ered, repűl,
’S harsogva bétöltvén neveddel
Hunnia’ meszsze terűltt határit,
Örömmel gerjeszt minden igaz Magyart,
Minden Keresztényt
A’ szíveket felháboríttó
Új szakadást iszonyodva hallák.
Nem láttalak még, drága Hazámfija!
Nem láttalak még tégedet én soha.
M’ért nem hozott oh! engem öszve
Eddig-elé veled a’ Szerentse?
Hidd-el, nem ismért még-is Az, a’ ki szült
Téged talán úgy; ’s úgy alig ismeri
Elted’ szerelmes párja barnúltt
Artzalatod’ magyaros vonásit
Mint
*Úgy mint [Átírással javítva.]
tiszta,
*ti[…] [Átírással javítva.]
[...]
*[A szó átírással javítva, de sem az eredeti, sem a javított változat nem olvasható.]
és emberi szívedet,
’S felséges elméd’ ritka tulajdonit,
(Értékeket, mellyekkel a’ nagy
Osztogató’ keze felruházott)
E’ Múzsa, melly most tiszteletedre jő.
Battyáni! hallyad bátran az ő szavát.
Útállyuk a’ porban fanyalgó
Kedvkeresők’ alatsonykodásit;
’S a’ szent Igazság’, Emberiség’, Haza’,
Törvény’ ’s Szabadság’ hív követőjiről
* [A sor fölött + jel, a lap szélén a két beszúrandó sor:] Zengvén, Te néked víg örömmel / Küldgyük ez új koszorút fejedre.
Zengvén, az országlók’ aranyból
Vertt koronájokat ollyba veszszük,
Mint a’ mezők’ Nimfájit ijesztgető
Otromba Faunok’ sáskoszorújokat;
’S határt nem ismérő hatalmok’
Főbb erejét mutató, ’s Egekből
[…]ett származások’ tzímerező jelét
[…]gy nézi, mint a’ társai köztt merőm
Büszkélkedő gyermek’ kezében
Hajladozó fejedelmi páltzát:
*[A lap másik oldalán.]
Nints Phídiásunk; nints, ki ma Párosi
Márványba metszett képedet a’ jövő
Évekre szíves tisztelőjik’
Hív maradékinak általadgya.
Ne véld azonban, hogy
Élly, oh ditsőűltt őseleid’ jeles
Magzattya!.. Míg a’ nagy Duna’ partyait,
Míg a’ Tiszának tér vidékit
Bajnokaink’ unokáji lakják;
El nem felejtnek tégedet ők soha;
Sőt áldva fogják áldani nagy neved’
Mindenkor, és mély tiszteletben
Tartani még tetemid’ porát-is.