Ussön akármikor, üssön ama’ vég óra, halandók
Lévén a’ mellyet kikerűlnünk nem lehet, ámbár
Nemzetek’ országok’ fejedelmei, régi királyi
Székek’ ’s fényes arany koronák örökössei légyünk,
Vagy szalmás al házra ’s szegény kalibára szorúlva
* [A „kalibára” után az eredeti írásképű sor megszakad, kicsit távolabb áll, nagyobb, lendületesebb betűkkel a „születtünk:” szó. A kettő közé, a sor vonalától kissé lentebb áll a „szorúlván” szó, melynek utolsó három betűje kiolvashatatlan alakból átírással javítva lett.]
születtünk:
Szűk élelmünket rabigában nyögve keressük. ’s legyen bár
*[E betoldott három szó a fölötte lévő szóval megegyező nagyobb, lendületesebb írással írva.]
Melly rövid és mi nehéz elkezdett pállyafutásom:
Hogyha neked használhattam vele, váltig elég volt.
Emberiség’ szent oltáránn áldozni tenéked
Oh te, nemes lelkek’ legszebb bálvánnya, ’s Világunk’
Minden arannyánál betsesebb fő kínts, Szabadság!
*[A két utolsó sor utolsó szavai („’s Világunk’” és „Szabadság!”) írásképe kissé eltér a többi szövegrésztől, feltételezhetően utólag lettek a sorok után írva.]
Hogy nép a’ népet <tisztellje> |kedvellye|,
* [Sor fölötti javítás.]
hogy ember az embert
Érdeme ’s méltósága szerént tisztelve
* [...] [Átírással javítva.]
betsűllye.
*[A lap másik oldalán, fejjel lefelé. A lap teteje levágva, a levágott szöveg betűinek alsó hurkai még látszanak.]
Oszlani kezd már lassanként a’ régi setétség’
Éjjele; terjednek lassanként már az igazság’
Életadó fényesb súgárai; terjed az észnek
Végre kifejtődő természeti tiszta világa.
dőlnek az elmét
Mennyei díszeitől megfosztó rút babonának
Emberi vérbe merűltt iszonyú bálvánnyai. Hoszszas
Álmokból felserkenvén, az
* [...] [Átírással javítva.]
<elvégre> |ezernyi|
* [Sor fölötti javítás.]
tulajdon
Káraikonn okosúltt népek, vetekedve lehánnyák
Lántzaikat, ’s jobb és igazabb új alkura kelnek.
körűl
Lappangva jár, ’s titkolva hinti
Kárhozatos tudománnya’ mérgét.
Bámúlva hallgattak szavára
Izmaros’ és Rhodopé’ vidéki.