Távozzatok már, durva hideg szelek,
A’ zordon éjszak’ messze vidékire.
Jertek felénk, tí szép tavasznak
Gyenge virági körűl koválygó
Nyájas Zefirkék! itt enyelegjetek.
És tí, madarkák! e’ gyönyörű berek’
Tápláld,
Nyúgodalomra menő szelíd Nap!
Tápláld koronként élet-adó meleg
Súgáriddal
Isteni Szűz, kit az Ég’ kegyelme
Hív pártfogóúl rendele nékie:
Viselly te gondot szüntelenűl reá;
Őrizd az erdőlők’ kezétől,
Óvd
* Ódd [Átírással javítva.]
az otromba vadak’ fogától!
A’ régi jámbor hit ’s tudomány szerént