*[Az első sor fölött ceruzás gondolatjelekkel végigvonalazott sor látható.]
Nézd, a’ régi homályra szokott sok gyáva miképpen
Üldözi mind azokat, kikről a’ józan okosság’
Élesztő tüze’ súgárit tüdökleni láttya!
Nézzed, az ostobság’ véres zászlójikhoz eskütt
Vak-buzgók mi dühös-törekedve
*[A kötőjel utóbb, sötétebb tintával írva.]
rohannak előnkbe!
Szíveiket vad gyűlölség’ mérgével itatván
A’ Szeretet’ szolgáji, miként gerjesztgetik
*[Az utolsó „e” sötétebb tintával utólag megerősítve.]
őket!
Mint fenekednek! mint hánnyák az ezernyi keleptzét
Újra, hogy, a’ szabad észt szűkebb korlátba rekesztvén,
Népünket levetett alatsony
*[Az ipszilon utóbb, sötétebb tintával írva.]
jármokba
*[Az „m” sötétebb tintával utólag megerősítve.]
szoríttsák!
*[A sor elején az eddigiekkel megegyező tintával elmosódott, elkent sorkezdemény: „Me.” A vers további része a korábbi sorok javításainál előforduló sötétebb tintával, apróbb betűkkel a lap aljára szorítva.]
Még tsak alig jöve-fel valamelly jeles elme Hazánkban;
A főbb tzélra |köz jóra|
*[Sor fölötti betoldás, ceruzával áthúzva.]
törő jó polgár pállyamezőben
Még tsak alig láttatta magát: mikor íme legottan
Hitvallása felől vetekednek, otromba nevekkel
*[A lap másik oldalán, sötétebb tintával a lap tetejére szorítva két sor, alatta folytatódik a világosabb tintával írt szöveg.]
Illetik, és, mérges nyelvekkel földig alázván,
E’
*
A’ [Átírással javítva.]
fene képmutatók diadalmaskodva lerontyák!
*[A sor elején ceruzás jelölés, áthúzott kör.]
Tí boldogságunk’ dühös ellenségi! setétség’
Szemtelenűl tsevegő vad terjesztőji! mikor leszsz,
’S leszsz-e, gonosz szándéktoknak valahára határja?
O Te, Világoknak Fejedelme! Te mindenek’ Attya,
Gondviselő Bírája! ki föld-testébe lehellvén
Lelked’ szikráját, szabadon formáltad az Embert:
Meddig, meddig nézheted-el, hogy dúllya Hazánkat
E’ nevedet gonoszúl káromló tzimbora? meddig
*[A sor alján a lap elszakadt s egy papírcsíkkal lett összeragasztva a két fél. A papírcsík kitakarta a verssor alját, ezt sötétebb tintával valaki kipótolta.]
Késik még méltó haragodnak mennyköve?.. Fordítsd,
Ah! fordítsd-le reánk szemeid’, végetlen Igazság,
Már valahára, ’s kevély ellenséginket alázd-le!
-x-
*[A lap aljára, fejjel lefelé írva. A sor elején ceruzával jelölés, áthúzott kör. E jelölés szerint az itt következő, sötétebb tintával, apróbb betűkkel írt nyolc sor a lap tetején lévő azonos jelölés helyére kerülne. A ceruzás jelölések azonban sok helyen nem Batsányitól származnak, így itt sem vettem bizonyíthatónak, hogy a versrészlet betoldása a költői szándékot tükrözi.]
Tsalfa Világ! gonosz álnokság! bal sorsa Nemünknek!
Oh! ’s hát, hogy még éjjelit-is szaggatva, ’s az édes
Nyúgodalom’ puha karjairól munkára sietve, tulajdon
*[E szó ceruzával lehúzva.]
Éltének fonalát váltig rövidítti, hazája’
Mély álomba merűltt fijait serkentgeti, ’s régi
Durva homállyokat
*hom[.]llyokat [Átírással javítva.]
oszlatván új fényre derítti,
’S méltóbb állapotunk’ úttyát mutogattya – tehát illy
Fáradozásaiért ez légyen-e végre jutalma?