Mint a’ tengernek kő-szálba ütődő habja, úgy szóllamla-meg: Kitsoda hasonló én-hozzám ez Országban? Én előttem meg nem állanak semmi Vitézek: főldre rohannak kezem alatt. Ki állhat szembe Szváránnal a’ hartzon? Kitsoda, hanem-ha Fingál, a’ fergeteges Szelmának Királlya? Málmoron víttunk egykor; sarkaink le-nyomták az erdőket. Kő-sziklák dőltek-ki hellyeikből; a’ patakok meg-változtatták folyásokat; mormolva szaladtak-el mellőlünk. Három nap’ újjítottuk-meg a’ viadalt.