–––––––
Mint az égő fáklya, melly setétben lángol,
’S magát megemésztve másoknak világol.
*
* *
Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,
’S a’ gyáva rablelkek
*
[...]lelkek [Átírással javítva.]
gúnyolhatni vélik;
Míg sok más bámúlva szemléli, tsudállya,
Mint oszlik az elmék’ régi vak homállya:
Ő – noha van már-is, ki szívből ditséri,
’S a’ mi jót tehetett, nyilván megisméri –
Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
Népe’ jobb részében veti bízodalmát,
’S hiszi, hogy még Árpád’ igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszönik néki.