Óda.
Jer már, jer egyszer, tsillagos Ég’ ditső
Fénnyel mosolygó aszszonya! Jersze már,
Fájdalmim’ érzékeny tanúja!
Verd-el az éj’ szomorú homállyá[…]
Távúl Hazámtól, meszsze vidék’ sovány
Határit őrző vad havasok között,
’S felhőkig érő durva fogház’
Rejtekiből az egekre nézvén,
Óhajtva várom megjelenésedet. –
És íme! jőnek kellemetes szelíd
Súgárid... Üdvöz’ légy, kegyes Hold!
Könyveim’ árja között elázva
Áldlak ’s köszöntlek. Tsak te tudod nyögő
Szívem’ keservét; ah! egyedűl te vagy
Még, a’ ki most-is szánakodva
Nézsz-le reám, ’s panaszimra hallgatsz.
Ím! elhaladván úttya’ felét az Éj,
Némúlva fekszik ’s szendereg a’ Világ;
Ím! nyugszik a’ Természet-is már,
’S nyúgoszik ő-vele minden állat.
Szárnyára kelvén, széllyel uralkodik
A’ tsendes Álom: szerte pihenteti
Földünknek elbádgyadtt lakossit,
Hogy kifogyott erejek’ megadgya.
Ah! elkerűl és meszsze hagy engemet..
Sajnállya tőlem balzsama’ tseppjeit;
Tsak boldogokhoz mégyen, és azt
Nézi, hová siet a’ Szerentse!
[…]tsendesedtek társaim-is, setét
Szurdékaikban: nem merik átkozott
Órában épűltt zárhelyünknek
Felfakadó panaszos nyögéssel
Mély hallgatását félbe szakasztani;
Eltsendesedtek, – mint amaz óriás’
Kőszikla-barlangjában a’ bölts
’S bátor Uliszsz’ követőji hajdan.
(Kik vagytok ah! ’s melly mostoha sors’ kemény
Tetszése kéntet títeket itt velem
Szenvedni? melly Isten’ haragja,
Melly vak eset hoza minket öszve?!)
Búsongva szállong ablakaink körűl
A’ bújdosó szél; ’s terjedező hajam’
Fürttyét az ortzámon lefüggő
Könybe keverve, tovább kovályog. –
Így tsak te vagy még, tsak te vagy, a’ kinek
Mondhassa vérző szíve’ gyötrelmeit
E’ Szenvedő, kit sorsa’ kínos
Terhe alatt elepedve szemlélsz!
Mit látok? Itt hagysz, ’s viszszavonúlsz? Kegyes
Vígasztalóm! itt hagysz-e te-is megínt?..
Kell menned ah! ’s nem tarthatod-meg
Gyors kerekét siető kotsidnak.
Folytasd, szelíd Hold, pállyafutásodat;
Enyhítsd nememnek bánatos éjjelét. –
Tűrj, halhatatlan Lélek! Eljő
Néked-is a’ kiszabott idő; tűrj,
Míg földi pállyád’ végihez érkezel.
Vesd félre, bús Szív, gondgyaidat te-is.
Ismér az Ég!.. Megszán, s’ kiszóllítt
E’ hazug és tsapodár Világból.
-x-