Vídúlly, gyászos Múzsa! megújjúl a’ Világ:
’S előbb, mint e’ század végső ponttyára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson most minden
* kiki |minden| [Sor fölötti betoldás.]
reája,
Valakinek kedves Nemzete ’s Hazája;
Valaki a’ magyar változó ég alatt
Még a’ Szabadságnak híve ’s ember maradt.
Oh Tí! kiknek szívek örök búba merűlt,
Ím’ reménytek’ nem vártt víg napja felderűlt;
Ím’ az Igazságnak terjednek súgári,
’S dőlnek a’ Babona’ fertelmes oltári, –
Mellyek a’ Setétség’ fene bálvánnyának
Annyi századokig
*század[.]kig [Átírással javítva.]
vérrel áradának;..
Ama’ ditső Nemzet felkelt ím’ egészen,
Melly a’ két Világnak Megváltója lészen!
Az Ember’ elnyomott örökös jussait
Délre hozván, földre veri bálvánnyait;
’S míg köz ellenségink’ poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím’ ölelő karjait terjeszti:
„Állyon fel a’ Virtus’ imádandó széki;
Emberek! Országok! hódollyatok néki.
Uralkodgyék közttünk az Ész ’s az Igazság,
És te, Egygyenlőség! ’s te, áldott Szabadság!”
A’ Föld’ kereksége megrendűl e’ szóra,
’S láttya, hogy érkezik a’ régen vártt óra;
A’ letapodtatott Emberi Nemzetnek
Tsonttyaiból épűltt trónusok reszketnek;
Réműlve szemlélik közelgető sorsok’
A’ sok vérben elfúltt koronás gyilkosok, –
Ők, kiknek az-imént száz-ezrek’ halála
Tsak egygy intésekben, egy szavokban álla,
’S kiknek sok nagy ország’
*o[.]szág [Átírással javítva.]
tüzes leomlása
Olly vala, mint annyi hangya-boly’ romlása!..
Vídúlly, gyászos Múzsa! megújjúl a’ Világ,
’S előbb, mint e’ század végső ponttyára hág!
-x-