_____
– – – – – –
Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,
Mennyit érdemlettél édes nemzetedről,
Hogy később unokánk, emlékezetedről
Hallván, tisztelettel szóllyon nagy nevedről.
Felfedezvén nyelvünk’ fényes méltóságát;
Elűzted
*
[.]lűzted [Átírással javítva.]
sok Magyar’ előbbi vakságát,
Ki másnak koldúlván rongyollott jószágát,
Nem látta tulajdon ősi gazdagságát.
Elveti hályogát ugyantsak végtére,
Mellyet az idegen maszlag vont szemére;
Tekínt Írójinak immár érdemére,
Könyveket szentelvén Bárótzí’ nevére.
Tsudállya szavának mennyei szépségét,
’S neveti szomszédink’ bolond irígységét,
Kik, régen orrolván hazánk’ ditsősségét,
Ez által akarnák alázni felségét!
-x-