––––––––
Ha mikor napjaim homályba borúlnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
’S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Oh Fánni! szép szemed’ eggy tekíntetére
Új
*Ú[.] [Átírással javítva.]
Nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a’ búnak setét fellegét,
Meghozza
*
[...]hozza [Átírással javítva.]
vígságim’ nyájas seregét;
’S eggy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni tsendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas’ hatalmas társai
A’ tengert megháboríttyák,
Fenekéből felfordíttyák,
’S egeket tsapdosnak dagályos habjai:
Venus Grátziákkal a’ partonn múlatván,
’S magát történetből nékik megmutatván,
Éol’ nemzetsége hirtelen eltünik;
Eggy mosolygására szél, tenger, megszünik.