___________
HALOTTAM’ elhagyván keresd az élőket,
Hív Múzsa! ’s ezek köztt a’ jeles Költőket;
’S szóllítván eggyenként és köszöntvén őket,
Óhajts mindnyájoknak boldogabb időket!
Emlékeztess kitkit saját érdemére,
’S munkálkodása’ főbb tzéllyára, végére.
Mondd: hogy, tsak hazájok’ javára, díszére,
’S az igaz Látónak nézvén nagy tisztére,
Folytassák víg kedvvel nehéz pállyájokat –
Űzzék gyors erővel feltett szándékjokat;
’S nem hagyván tsüggedni szent bízodalmokat,
Hidgyék, hogy elérik méltó jutalmokat.
Lássák, mint kél már-is Hunnia’ kertében
Új életre minden, a’ tavasz’ jöttében;
’S miképp’ gyönyörködik szavok’ zengésében,
Valakinek ép vér buzog még erében!
Hallyák, mint neveznek már itt-is bennünket,
Miképp’ magasztallyák ditső szép nyelvünket,
’S majd lanthoz mérsékeltt szíves énekünket,
Majd párosan zengő szabadabb versünket;
Miképp’ ismérkednek a’ magyar elmével,
Miképp’ annak minden jobb szüleménnyével,
’S mind régibb Írójink’ fényes érdemével,
Mind élő társaink’ új győzedelmével.
1Lásd: Mercure étranger. Nr. VI. Paris, 1813.
Így, kijutván eggyszer a’ szőke Sajnáig,
Elhat nevëk’ híre Herkul’ oszlopáig,
Onnét Nagy Washington’ ’s Bolivár’ honnyáig,
’S tovább az Új-Világ’ végső határáig!