_________
OH Tí! kik fájdalmim’ tanúji valátok,
’S valamint azokban híven osztozátok,
Most búm’ enyhűlését örömmel hallyátok,
Tí nemesebb szívű kevés jó barátok!
Jertek a’ Természet’ hív anya-keblébe –
Hol minden mosolyg már a’ Néző’ szemébe,
’S mindenütt új tsudák terjedvén elébe,
Mindenfelől „Isten! Isten!” zeng fülébe.
Itt a’ jámbor élet’ ’s józan ész’ hazája,
Itt az áldott béke’ ’s víg öröm’ tanyája;
Itt könnyebbűl a’ szív’ terhes nyavalyája,
Itt derűl az elme’ komor éjtszakája.