________
MINDEN napok, órák, új örömet hoznak:
Kert, rét, berek, hegy, völgy új színre változnak;
Fák, füvek, virágok versent illatoznak;
Zengnek a’ madárkák, ’s vígan játszadoznak;
’S míglen itt az eggyik, párját az erdőben
Hallván, utánna nyög, ’s tsattog az ernyőben,
Felrepűl a’ másik amott a’ mezőben,
’S Égnek emelkedve zeng a’ levegőben –
Szíves hálát adván a’ nagy Alkotónak,
’S letzkét, intő példát nékem halandónak:
Imádgyam hatalmát az Ottfennlakónak,
Mint kútfejét minden Nagynak, Szépnek, Jónak!
Hordozzam békével felvállaltt igámat,
Folytassam víg kedvvel kiszabott pállyámat,
’S szolgálván innen-is népemet, hazámat,
Várjam, míg nyúgalom kövesse munkámat!
Felderűl nékem-is majd még valahára,
’S nem bíztat hijában reményem’ súgára; –
Hidgyem, hogy közel már pállyám’ véghatára,
’S nem vész-el tűrésem’, fáradságom’ árra.
Nyúgodgyék hűltt hamvam akár e’ megyében,
Akár más idegen meszsze föld’ keblében:
Élni fog jó nevem feleim’ szívében,
Élni polgárimnak emlékezetében.
Voltak, ’s lehetnek még időnek jártával,
Kik, a’ Természetnek szebb ajándékával
’S a’ kedvező Sorsnak több adománnyával
Birván, több jót tettek, ’s tesznek a’ hazával:
De kik, a’ mostoha tsalárd Szerentsének
Ellenére, tovább eggyre küszködnének,
’S ér’te jobb lélekkel többet eltűrnének –
Nintsenek, nem voltak, ’s nem-is lehetnének!
És ím! elmém’ egénn oszlik a’ borúlat;
Elhagyta szívemet a’ komor indúlat;
Lelkemben óhajtott tsendes béke múlat;
’S ha nedves még szemem – nem bús tseppet húllat.