__________
ÍM, leszállt a’ Hajnal rózsa-kotsijából;
Kivetkezett a’ Föld éjjeli gyászszából;
Ébred a’ Természet mély nyúgodalmából,
’S véle minden állat felserken álmából.
Hallom már a’ berek’ szárnyas Lantossait,
’S hegy’, völgy’, mező’ több más vídám lakossait.
Kűldi már a’ Nap-is arany súgárait,
’S elveri lassanként a’ köd’ árnyékait.
Mint eggy deli Bajnok, újúltt víg erőben
Járja szokott úttyát, ’s ragyog a’ tetőben, –
Örömöt gerjesztvén minden itt-élőben,
’S reményt én bennem-is bánatos nézőben;
Reményt, ’s bízodalmat! hogy már valahára
Lenéz a’ kegyes Ég könyveim’ árjára..
’S feltünvén nékem-is szebb Napom’ súgára,
Új fényt hoz éjjelem’ setét homállyára.
Érzem – bár elmémet felleges borúlat
Fedi még, ’s lelkemben a’ béke nem múlat,
Érzem, hogy szívemben enyhűl az indúlat;
’S már szemem kevesebb bús tseppeket húllat.