Hoc erat in votis.
______
ITT, az ártatlanság’ ’s békesség’ ölében,
Itt, e’ kies tájnak zöldellő körében,
E’ patakos völgynek virágzó kertében,
E’ vén diófának árnyékos tövében,
Itt telepedgyünk-meg, itt légyen lakásunk. –
Ide vont már régen titkos vágyódásunk;
’S ha sorsunk engedi, hogy több bút ne lássunk,
Itt érje határát hoszszas bújdosásunk.
Adgy, Szerentse, másnak kíntset, gazdagságot,
Hírt, nevet, hatalmat, fényes uraságot;
Adgy néki minden jót, minden boldogságot:
Nékem – tsendes békét, ’s e’ magánosságot!