„Romulidae Cannas, ego Varnam clade notavi!”
JANUS PANNONIUS.
(Cesinge János, Pétsi Püspök.)
__________
HAJLOTT már a’ Király a’ többség’ szavára,
’S kárt, veszélyt hozandó bal kívánságára.
Elnémúl Hunyadi, ’s enged utóllyára.
Nints, ki szóllni merne népe’ köz javára!
Látván ezt eggy Öreg, ki hű tanáttsával
Sok jót tett már sokszor az egész hazával, 1)
Feláll; ’s nem birhatván szíve’ fájdalmával,
Illy panaszra fakad, így beszéll urával: 2)
Nemzetem’ nagy lelkű fiatal Vezére!
László! hová sietsz sorsod’ ellenére?
Mit űgyelsz, mit űgyelsz mások’ intésére,
Frígytörést javallók’ tsalfa beszédére?
Helyt adsz-e hát Azok’ vak buzgóságának,
’S nem hihetsz Híveid’ józan tanáttsának?
Inkább engedsz Azok’ vétkes szándékának,
Mint az Ész’, Igazság’, ’s Betsület’ szavának?
’S te! merész jövevény, népem’ gyűlésében!
Mit akarsz? mir sürgetsz uradnak képében?
Új tüzet? sínlődő hazám’ vidékében?
Hartzot? a’ békesség’ Istene’ nevében?
A’ hittel petsételtt alkut felbontatod?
’S a’ mit mí fogadtunk, te megmásoltatod?..
Ki vagy te? hogy ezt ma szabadnak mondhatod,
’S itt e’ szörnyűséget nyilván ajánlhatod?
Halandó! ne játszál Alkotód’ nevével!
Nem tsalod-meg Őtet semmi keleptzével..
Távozz’, tudományod’ gonosz értelmével,
Ne rongáld szívünket szíved’ rút mérgével!
Király! ha felültél e’ nép’ kormánnyára,
Vígyázz nagy tisztednek felséges tzéllyára;
’S hogy juthasson hajód ohajtott partyára,
Ne hajts az illy Szíren’ tsábíttó szavára.
Hogyhogy? kételkedel? ámíttó szájának
Veszélyes hangzási megbájolhatnának?
Úgy viselnéd gondgyát országod’ javának?
Önként, ’s magad lennél oka romlásának?
Ha nyúgalmat kíván megfáradtt nemzetünk,
’S illy sok szélvész utánn végre kiköthetünk;
Ha veszteglést javall hitünk ’s betsűletünk,
’S borostyánunk alatt bátran pihenhetünk:
Melly ok, melly vak ösztön indítthat bennünket,
Olly megátalkodva keresni vesztünket?
Miért nem kímélled jó hírünk’ ’s nevünket?
Mit szerentsélteted újra fegyverünket?
De nyerd-el bár hatát a’ hadi kotzkának,
’S vess vakot Nagy Morád’ gőgös hatalmának:
Mit felelsz életed’ örök bírájának,
Megvetvén mennykövét méltó haragjának?
Hijába!.. Nemzetem’ koronás Vezére,
Hová, hová rohansz sorsod’ ellenére?
Álly-meg! Ha eggy király nem néz tett hitére,
Száz-ezrek’ halála ’s gyalázat a’ bére.
Jegyzések.
1) Lásd Callimachus Fülöpnek 3dik könyvét: De Rebus a Vladislao Polonorum atque Hungarorum Rege gestis. – (Schwandtner, Script. Reg. Hung. Tyrnaviae, 1765.)
2) „Religioso veluti furore percitus” – úgy mond a’ most nevezett hites Történetíró, eggy illyen jeles emberről emlékezvén, ’s annak más alkalmatossággal a’ tanátsban mondott szavait előhozván.
(Igaz-e, vallyon! hogy az illyenféle jegyzések és citatiók már ma szükségtelenek?)