______
ÚJ koszorút, Múzsám! ama’ szép elmének,
Kit tudós polgárink újra tisztelének.
Mert bár eggykor szívünk’ nem vártt mély sebének
Oka volt, – botsánat ebbéli vétkének!
Köz anyánk, a’ Haza, nem engedi nékünk,
Attól, kit olly méltán kedvell ’s betsűl népünk,
Örökre megvonnunk régi szívességünk’,
’S elhinnünk, hogy ő-is titkos ellenségünk.
Ki vert útat néki Helikon’ hegyére?
Az első zöld ágot ki tette fejére?
Volt-e jobb baráttya, társa, vagy testvére?
’S olly hív szeretetnek ez volna-e bére?..
A’ szép Tudományok’ szabad országában,
A’ hű vetélkedők’ tzélra-futásában,
Bízván kiki saját tiszta szándékában
’S mennyei vezére’ kegyes oltalmában,
’S nem űgyelvén soha senki’ rossz kedvére,
(Az irígy kis elmék’ ingerkedésére,
A Vadótzi Vintzék’ ál tsevegésére,
’S más kevély emberkék’ alatsony mérgére),
Tsendes bátorsággal folytattya pállyáját; –
’S nem hogy sajnálhatná társa’ szebb pálmáját,
Sőt, benne szemlélvén igaz jó bíráját,
Önként megosztaná véle koronáját.
________