________
A’ mindent elrontó Idő’ hatalmának
Már eggyszer e’ Hajó-is engedett:
De köz jóra termett jeles nagy urának
Szavára még eggyszer feléledett;
’S bár néha e’ gyakran háborgó tengernek
Hullámi majd eget, majd poklokat vernek, –
Megvetvén a’ szelek’ mérges ostromait,
Bátorsággal járja kiszabott úttyait.
Áldgyák Somogy’ ’s Szala’ megörűltt vidéki,
’S állandóbb szerentsét óhajtanak néki.
Áldom, ’s ditsőíttem én-is! ’s örömemet
Zengvén, homlokára függesztem versemet:
„Nézz e’ kis példára, Magyar Föld’ nagy Népe!
Ez lehet még a’ Te újúlásod’ képe.
Két Leopold utánn a’ mi még elhaladt,
Végbe megy nem soká’ Ferentz ’s József alatt.
Bízván kormányzójid’ bölts intézetében,
Remélly! ’s erőlködgyél e’ szélvész’ dühében,
Hogy, el nem tsüggedvén bajod’ tengerében,
A’ köz boldogságnak kiköthess révében!”
_________