Dulci laborum decipitur sono.
Horat.
Te tzifra kis Madár!
Miért hagyád-el már
Elmét ketsegtető,
’S a’ búban el merűltt
Gyötrelmes árva szívet
Veszélyes andalgásiból
Édesdeden serkentgető,
Érzékeny éneked’?
Vagy-is – mivel köszönnyem én neked,
Hogy bús magánosságomban meglátogatsz?
’S hogy (a’ mit embertől szívem hijába vár!)
* [A felkiáltó jel zárójelen kívül áll, jav.]
Vígasztalást és kedvet adsz?
Ékes szavú, szép tollú, drága kis Madár!
Mivel köszönnyem én meg ezt neked?
Fel-fel repűlsz rostélyos ablakomra:
Bízvást előmbe állsz,
’S úgy kandikálsz
Majd bévasaltt szűk rejtekembe,
Majd el fogyó sovány
Ábrázatomra,
’S vígasztalásidért
Hálát mosolygó bánatos szemembe.
De nem sokára
Tőlem megínt elválsz!
’S a’ búnak e’ felhőkig-értt
Boldogtalan lakó helyéről
Szárnyadra kelvén, újjolag leszállsz
A’ vár’ fokára,
Vagy még tovább ama’
Sebess folyónak zúgó partjainn
Büszkén uralkodó bokros halomra;
’S onnan, szokott örvendezésed’
Kellős, verőfényes hegyéről,
Onnan tekíntgetsz-fel homályos ablakomra.
Ott hangzik újra kedves éneked
A’ fenyvesek’ tollas polgárinak
Bút gondot elfelejtető,
’S a’ várasokban fonnyadó kevély halandók’
Szemet-tsaló tündér hivságinál
Százszorta méltóbb, boldogabb, ’s szebb életéről.
Ott hangzik édes éneked
A’ halmok’, erdők’, völgyek’, ’s tér mezők’
Szárnyas lakossinak
Önként jövő, szünetlen’ változó,
Míndenkor új, mindenha víg,
’S mindég örömmel tellyes ünnepéről.
Ott hangzik, ott zeng éneked
Az e’ kerek főld’ birtokánál,
A’ széles e’ Világ’
Minden javánál
Kívánatosb, áldott szabadság’
Meg nem betsűlhető nagy érdeméről.
Boldog kis állat! ártatlan, szabad lakossa
Ezen magas hegyek’ homállyinak!
Víg hírdetője,
Szíves magasztalója
Nagy Alkotód’ jóságinak!
Te szép, te kedves kis Madár!
Édes enyhíttője,
Egygyetlen eggy vigasztalója
Elbádgyadott lelkem’ fájdalminak!
Mivel, mivel köszönnyem én neked
Elmémet ébresztő gyöngy éneked’?
De íme! már megelhagyott.
Meg viszszatére
Az esti szellők’ gyenge szárnyain
Előbbi múlatóhelyére,
Túl a’ folyónak partyainn
Ama’ bokros halomra; – ’s ott,
A’ nyári dísziből kivetkező
Kis fának özvegy ágain,
Ott áldja, ott köszönti
A’ nyúgalomra költöző
Arany-hajú szelíd Napot;
Ott önti
Gyönyörködésre kísztő mennyei
Kis torka fodros énekit,
’S hangokra-olvadt vídám érzeménnyei
Meszszére hajtanak minden bút, bánatot.
Tornyunkra felható édes lehelletit
Enyhűlve szíjják-bé sokat-tűrtt szíveink,
’S dobogva hajlanak-le víg dombjának a’ völgy’
Árnyékos öblíből
Felénk koválygó lágy szellőjihez;
És, felfohászkodván
Megilletődött lelkeink
A’ Szenvedők’ el nem feledkező
Irgalmas Attya’ székihez,
Keblünkbe húllanak-le könyveink!
Elhallgatott: ’s majd ágról ágra száll,
Majd újra nagy-büszkén megáll;
És, mintha tudná,
Hogy szíveink’ érzésivel
Kénnyére játszik,
’S hogy édesen múlattató
Szép énekéért
Méltán magasztaltathatik,
Fülelve néz mindenfelé,
’S kérdezni látszik:
„Ha tetszik-e?
* tetszik-e’?
’S kitől miként hallgattatik?” –
De néma tsendesség uralkodik
Már mindenütt; ’s hallgat, figyelmez a’ vidék
Körűl-belől.
Tsak a’ feleslő Viszszahang fondorkodik,
Tsak ő tseveg, ’s ingerli még
A’ meszsze kősziklák felől.
Bámúlva bámúl és álmélkodik.
E’ táj’ kis Orfeussa’ szép szaván
Még a’ Folyó-is, – tsendesebben
Hajtván bolyongó habjait
A’ vár alatt,
’S nem olly igen sietve;
Nem olly zajogva dúlván partyait,
’S a’ kőfalat.
Zengj még tovább!
Zengj, oh kegyes
Kis Énekes!
Enyhíttsed árva szívemet,
Enyhíttsed ah! ’s felejtesd-el velem
Határt nem érhető keservemet!
És íme zeng!.. De melly szokatlan,
Melly új erővel hangzik ezüst-szava?
Mint éled ah! ’s melly ellenállhatatlan
Vígságnak indúl minden a’ partok körűl!
Miként örűl,
Miként süvítt az ő
Hatalmas énekének
Hegy, völgy, mező!
Melly új örömre gerjedének,
’S miként felelgetnek mindenfelől neki
A’ szirtos oldalú hegyek’
Láttatlanúl enyelgő gyermeki!
Téged’, Szabadság! tégedet énekel.
Nints szíved, Ember! hogyha nem érdekel;
Ha fel nem indíthatnak édes
Hangjai zengedező szavának –
Megbájoló kedves szavának,
Melly által új
Életet ád az egész tanyának!
Áldás reád,
Oh édes
Kis Énekes!
Áldás reád!!
Ne ártsanak neked soha
E’ vad vidéknek éhes ölyvei!
Ah! el ne érjenek téged’ soha
Kegyetlen üldöződ’ vérengző körmei!