Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,
Mennyit érdemlettél édes Nemzetedről,
Hogy késő Onokánk emlékezetedről
Hallván, tisztelettel szóllyon nagy nevedről. –
Fel-fedezvén nyelvünk’ fényes méltóságát,
Te űzted-el Népünk’ elébbi vakságát;
Ki másnak koldúlván rongyollott jószágát,
Nem látta Hazája’ önnön gazdagságát! –
El-veti hályogát ugyan-tsak végtére,
Mellyet az idegen maszlag vont szemére; –
Teként Írójinak immár érdemére,
Könyveket szentelvén B
ÁRÓTZI’ nevére.
* Bátsmegyei’ Levelei a’ BÁRÓTZI TISZTELŐJINEK vagynak ajánlva. –
Tsudállya Nyelvének ritka édességét,
’S
* S [Sajtóhiba, em.]
neveti Szomszédink’ bolond irígységét,
Kik régen orrolván Hazánk’ fényességét,
Nyelvével akarják rontni Nemességét! – –