ÁLLY-MEG, o Hazafi! tekénts e’ táblára:
Itt nyúgszik, ’s változik hajdani porára
A’ nagy ORTZYaknak méltó Onokája,
ISTVÁN, Magyar Ifjak’ ditsőűltt példája;
Ki tizen-nyóltz nyarat fellyűl alig ére,
Hogy éltének jutott hervasztó telére: –
Mert a’ Halál őtet már Öregnek vélte,
’S nagy erkőltseiről idejét itélte. – –
Mint fel-jövő Napját Hazája úgy nézte,
’S ér’tte sohajtásit az ÚRhoz intézte.
NÉKI másként tetszett! – ’s azért bús végzése
Nem engedte, légyen délre jöhetése! –
Meg hólt! . . ’s a’ ki elébb reménnyét fel-hozta,
Édes Nemzetének gyászszát az okozta! – –
Eredgy már: ’s kérd te-is Mennyei Atyánkat,
Szánnya-meg
* Syánnya-meg [Sajtóhiba, em.]
már egyszer veszni-tértt Hazánkat
BATSÁNYI.