Hajh, iszonyú térség! gyászos temetője Hazámnak!
Jártam hanttyaidon; láttam sírhalmait én-is
Ősinknek, – kik hajdan az ellenségre kikelvén
Honnyunkért, ’s érette vitéz vérekkel adózván,
Intenek íme! ’s Világ’ füle’ hallottára kiálttyák:
„Nézz e’ térre! ’s tanúlly már egygyességre, Magyar Nép!”