István! Te ki valál nemzetséged’ fénnye!
Szüleid’, Rokonid’, Barátid’ reménnye!
Kit születés, erkölts, elme’
* elmé’ [Sajtóhiba, em.]
tudománnya
Szépített
* Szépétett [Sajtóhiba, em.]
természet’ minden adománnya!
Im! kit, mint tsillagot, most néztünk házodban
* hazodban [Sajtóhiba, em.]
Haldakolva
* Haldagolva [Sajtóhiba, em.]
fekszel utolsó ágyodban!
Sárgúlt artzulatod el-hányta rózsáit
Halál vonja rajta
* raita [Sajtóhiba, em.]
kékes barázdáit.
Hidegség foglalja minden tetemidet,
Végső homály fedi ékes szemeidet;
Nem érzed szüleid’ szives kiáltásit
Nem hiv barátidnak
* baratidnak [Sajtóhiba, em.]
zokogó sírásit?
Ugy van! – Teremtödnek mert ez akarattya
Légy élted’ tavaszán halál’ áldozattya. – –
Tsak például adott téged ő minékünk
Hogy ifjuságunkban légy sinór-mértékünk,
* sinór-mértekünk [Sajtóhiba, em.]
’S mivel, hogy eléggé ismérünk, sajdittya
* saidittya [Sajtóhiba, em.]
Testedből lelkedet ismét ki-szolittya.
Eregy áldott lélek! vedd-el jutalmadat,
Várjad magad utánn jövö Barátodat!
* Barátadot [Sajtóhiba, em.]
Be zárván kezeim hülő
*
külő [Sajtóhiba, em.]
szemeidet,
’S Sirodba kisérvén
* kisérvon [Sajtóhiba, em.]
hideg tetemidet.
El siet
* sied [Sajtóhiba, em.]
majd
* maid [Sajtóhiba, em.]
lelkem
* lelkem. [Sajtóhiba, em.]
ki rendelt helyére,
Boldog Eliseum’ kies mezejére;
’S le tévén itt elöbb természet’ adóját
Egygyüt ditsőíti veled meg-Váltoját!